Ízetlen só, torz mese - Hős helyett ideológia | Demokrata Egy világ, ahol az értékek háttérbe szorulnak, és a hősök helyett a merev ideológiák lépnek a középpontba. Az ízletes só helyett csak az üres szavak maradnak, amelyek nem táplálnak, hanem fojtanak
Mese, mese, meskete, egykor egy fekete tyúk élt, akinek történetei felnőttek és gyerekek szívében egyaránt mély nyomot hagytak. Emlékszem, ahogy gyermekként a Móra Ferenc meséit hallgattam, különösen a Dióbél királyfit, akinek kicsiny teste olyan apró volt, hogy a bölcsője mindössze egy dióhéjban fért el. Az ő bájos alakja mindig is a szívem csücskében lakott. Benedek Elek, a mesék mestere, olyan elgondolkodtató mesét írt a sóról, amelyben a király legkisebb lánya úgy szereti az apját, mint ahogyan az emberek a sót becsülik. A király, akit a büszkesége elragadott, elűzte lányát, de hamarosan felismerte, hogy az étel só nélkül ízetlen, akárcsak az élet, ha elfordulunk az igazi irodalomtól, és a mesék világától.
Új mesekönyv! - ujjongtam magamban, amikor belemerültem a Meseország mindenkié című gyerekkönyv lapjaiba. Az öröm azonban gyorsan elillant, ahogy rájöttem, hogy e könyvnek semmi köze a klasszikus meseélményekhez. A szavak, amelyeket olvastam, kesernyés ízt hagytak a számban, és úgy döntöttem, nem folytatom a felfedezést. A rajzok viszont magukkal ragadtak: Reich Károly csodás karakterei és lenyűgöző illusztrációi elevenedtek meg előttem. A mese valóban mindenkié, de sajnos nem ebben a kötetben található történetek szellemében. Ezek a mesék számomra olyanok, mint egy megfoghatatlan vírus, amely ártatlan, naiv gyermekeket támad, és nem tudom őket támogatni.
Cicerót idézve: "Egy szoba könyv nélkül olyan, mint a test lélek nélkül." Talán nem sok lakást láttam, ahol ne lennének könyvek, de az ott sorakozó kötetek közül nem mindegyiket tartanám érdemesnek az elolvasásra. Kiemelkedően fontos, hogy a valódi magyar mesék helyet kapjanak a polcunkon; ezek nemcsak jellemformáló erejükkel bírnak, hanem nemzeti identitásunk megőrzéséhez is hozzájárulnak. Fejlesztik a kifejezőkészséget, serkentik a képzeletet, és gazdagítják a gyermeki világot. Ezzel szemben az LMBTQ-mesék sokszor nem csodákat, hanem egy eltorzult, Isten eredeti szándékától távol álló, sötét univerzumban kalauzolnak minket. E mesék zavaros álmokat szülnek, és nem kívánatos hatással vannak a legkisebbekre.
„A só ízt ad, megőriz, és védi a tisztaságot. Ilyen feladatot szánt az Úr népének. Miért ragadunk mégis romlásba, íztelen halomként? Emlékeztess minket, hogy a só ott legyen az asztalunkon!” – mondta Scholz László evangélikus lelkész. Az új mese hőse talán nem éli meg a boldogságot, amíg meg nem hal, és nem a hős diadala a középpontban, hanem egy zavaros elmélet hatása.
Zárásként szeretném javasolni, hogy hallgassátok meg a Csukás Meserádiót, ami garantáltan kellemes álmokkal ajándékozza meg a kicsiket és nagyokat egyaránt. Bízom benne, hogy senki sem kerüli útjába a furcsa Csipkejózsika torz képét, akinek a nemi identitása rejtély marad: férfi, nő, vagy talán mindkettő egyszerre?
