Viszlát, Trudeau! - A szupersztárból lett hullócsillag története Ahogy a reflektorfények lassan elhalványulnak, és a színpadon a tapsvihar csenddé változik, Trudeau figura ismerős, mégis eltávolodó látomásként tűnik el. Egyszer a világ egyik legismertebb

A cikk megosztásához küldjön egy emailt, vagy egyszerűen másolja ki ezt a linket: https://demokrata.hu/vilag/szupersztarbol-hullocsillag-934468/ és küldje el barátainak!

Justin Trudeau 1971 karácsonyán látta meg a napvilágot, édesapja, Pierre Trudeau pedig 1968 és 1979 között, valamint 1980-tól 1984-ig Kanada miniszterelnöki posztját töltötte be. Születése óta a közélet színpadán létezik, és sokan úgy vélik, hogy apja karizmatikus stílusát és showman hajlamát örökölte. Még gyermekkorában, egy hivatalos látogatás során Richard Nixon amerikai elnök köszöntötte őt, mint Kanada jövőbeli miniszterelnökét, ezzel is jelezve, hogy a politikai öröksége már kiskorában elkezdődött.

Az ifjabb Trudeau 2000-ben, édesapja temetésén elmondott beszédével hívta fel magára a közvélemény figyelmét, majd a politika felé fordult, mígnem 2013-ban átvette a Liberális Párt vezetését. Nem álltak akkor túl jól, csak a harmadik legnagyobb frakció volt az övék az alsóházban. Amikor 2015-ben pártelnökként győzelemre segítette pártját, igazi médiaszenzáció lett, nemcsak megnyerő mosolyával, hanem jól szabott öltönyeivel és színes zoknijaival is tele volt a világsajtó. Azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy a haladónál is haladóbb volt: kormányának felét nők tették ki, képviseltette magát egy sor kisebbség, de a tudóstársadalom is - minden kinevezésének jól szájba rágott üzenete volt.

Első kormányzati ciklusának legjelentősebb vívmánya az volt, hogy sikerült újratárgyalnia hazája érdekeinek védelmében az Egyesült Államokkal és Mexikóval kötött háromoldalú kereskedelmi megállapodást. Három egymást követő ciklusa alatt számos válsághelyzettel kellett megküzdenie, beleértve a koronavírus-járványt, és olyan politikai botrányokkal találkozott, amelyek más vezetők karrierjét tönkretehették volna. 2017-ben például etikai vétséggel vádolták meg, mivel egy milliárdos, Karim al-Husseini ajándékait, nyaralását és repülőjegyeit fogadta el. Két évvel később a népszerűsége csökkent, amikor megpróbálta rávenni Jody Wilson-Raybould igazságügyi minisztert, hogy segítse az SNC-Lavalin kanadai nagyvállalatnak egy vádalku megkötését, amely lehetővé tette volna számukra, hogy elkerüljék a súlyos büntetéseket, mint például az állami megrendelésekből való kizárást. A céget azzal vádolták, hogy 2001 és 2011 között több tízmillió dollárt juttatott el Moammer Kadhafi líbiai diktátorhoz, hogy kedvező szerződéseket nyerjen el az olajban gazdag országban. Ugyanebben az évben a média felfedezte, hogy a liberális és haladó nézeteket valló Justin Trudeau évtizedekkel korábban, egy egyetemi bulin arabnak öltözve, barnára festette az arcát, ami a "politikai korrektség" szellemében súlyos botránynak számít az angolszász közegben.

A fent említett események következtében a 2019-es választásokat követően a liberálisok csupán kisebbségi kormányt tudtak megalakítani. Ezt követően a Covid-járvány kitörése következett, amely során Justin Trudeau nap mint nap megpróbálta megnyugtatni a kanadaiakat a tévéképernyőkön keresztül. Bár a járványkezelését sokan sikeresnek értékelték, korábbi népszerűsége visszaszerzésére már nem volt képes. 2021-ben a helyzetet kihasználva előre hozott választásokat hirdetett, ám tervei nem váltak valóra, és ismételten kisebbségi kormányzásra kényszerült.

Az elmúlt évek sem maradtak kínos botrányok nélkül. 2022-ben videó terjedt el, amelyen Justin Trudeau egy londoni luxushotelben, jó hangulatú társaságban énekli a Queen Bohemian Rhapsody című slágerét a zongora mellett. Ez még jól is kivehette volna magát, ha nem két nappal II. Erzsébet királynő temetése előtt történik.

Ugyanebben az évben általános felháborodást keltett, hogy liberális politikus létére diktatórikus eszközökkel fojtotta el az úgynevezett Szabadságkonvoj tiltakozássorozatot. 2022 januárjában a kormány kötelezővé tette az Covid-19-oltást azok számára, akik az Egyesült Államokból lépnek be Kanadába, beleértve a kamionsofőröket is. A felháborodott kamionosok konvojt indítottak, a demonstráció hamarosan az oltásellenesség, a kormányellenesség és a szabadságjogok védelmének jelképévé vált. A tüntetők sátrakat állítottak fel, járműveikkel elzárták az utakat, és folyamatos dudálással zavarták a helyi lakosságot. A határátkelőhelyek blokádja gazdasági fennakadásokat is okozott. Justin Trudeau végül elsőként alkalmazta az 1988-ban bevezetett úgynevezett vészhelyzeti törvényt, amely rendkívüli felhatalmazást ad a kormánynak a közrend helyreállítása érdekében. A rendőrség nagyobb mozgásteret kapott a tüntetések erőszakos felszámolására, a tüntetők és támogatóik bankszámláit pedig befagyasztották.

Tavaly komoly viharok tomboltak a Liberális Párt háza táján. Nyáron több olyan választáson is vereséget szenvedtek el, ahol korábban szilárd pozícióval rendelkeztek. Justin Trudeau politikai pályafutásának végjátékát tavaly december közepén indította el Chrystia Freeland pénzügyminiszter és miniszterelnök-helyettes váratlan lemondása, amellyel nyilvánosan is megkérdőjelezte a kormányfő vezetési stílusát és politikai irányvonalát. Az ellenzék bizalmi szavazást követelt a parlamentben, amelynek kimenetele a liberálisok szerint kedvezőtlen lett volna Trudeau számára, így saját pártján belül is lemondásra szólították fel a miniszterelnököt.

Néhány nappal Justin Trudeau január 6-i lemondása után a Liberális Párt közölte, hogy "felkészült a küzdelemre és a 2025-ös választások megnyerésére" annak ellenére, hogy népszerűsége az elmúlt időszakban jelentősen visszaesett. A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a Konzervatív Párt támogatottsága 43-45 százalék között mozog, míg a liberálisok szavazótábora húsz százalék körülire csökkent, ugyanannyi, mint a baloldali Új Demokrata Párté. A párt arról is tájékoztatta a közvéleményt, hogy március 24-ig szüneteltetni fogják a parlament működését, ami arra utal, hogy a parlamenti választásokat leghamarabb májusban tarthatják meg.

Az országos vezetés január 27-ét tűzte ki végső határidőként, amelyig a liberálisok regisztrálhatnak és részt vehetnek az új vezető megválasztásában. Az új vezető nevét március 9-én fogják nyilvánosságra hozni. Ezen időpontig Justin Trudeau továbbra is ellátja a párt elnöki és Kanada miniszterelnöki feladatait.

Justin Trudeau, aki kezdetben a szupersztár politikai figura ígéretével lépett a színre, mára egy megosztott országot és egy válságban lévő pártot hagyott maga mögött. Az infláció, a növekvő lakhatási költségek és az 1957 óta nem tapasztalt népességnövekedést hozó tömeges bevándorlás okozta feszültségek kezelésére nem volt képes. Míg 2016 szeptemberében 65 százalékos támogatottsággal büszkélkedett, lemondásának idejére ez az arány 22 százalékra csökkent. Gyakran éri az a vád, hogy inkább a kommunikációra helyezi a hangsúlyt, mintsem a valós cselekvésre, és hogy politikai identitásának középpontjában az erényfitogtatás és a "cukiskodás" áll, miközben a legújabb progresszív és woke trendeknek próbál megfelelni. Trudeau szerepe abban, hogy a woke ideológia ennyire áthatotta a kanadai politikát, megkérdőjelezhetetlen. A politikai korrektség túlzott alkalmazása olyannyira elérte a csúcsot, hogy már-már parodikus formát öltött. Nem csupán az LMBTQ (angolul LGBTQ) kifejezést használta a szexuális kisebbségekre, hanem a sokkal hosszabb LGBTQI2S terminológiát is, amely az interszex és a "kétszellemű" (az indián őslakók hiedelemvilágára utalva) egyénekre is kiterjed. Ezen túlmenően a genderideológia széles körben elterjedt az iskolákban, a könnyű drogok legalizálása megtörtént, és az eutanázia lehetősége is nyitva állt a mentális betegségekben szenvedők számára. Míg az idősebb Trudeau liberális intézkedései, mint például a homoszexualitás dekriminalizálása, az abortusz legalizálása és a válás szabályozásának lazítása, még "haladó szelleműnek" számítottak, fia alatt Kanada egy sokak által vitatott woke disztópiába süllyedt.

Justin Trudeau lemondása lehetőséget ad pártjának, hogy rendezze sorait és felkészüljön a jövő kihívásaira. Kanadában szokás, hogy a parlamenti választások előtt pártvezetői választásokat tartanak, ám a parlament felfüggesztése már jóval ritkább gyakorlat. Trudeau valószínűleg így kívánja megakadályozni kisebbségi kormányának bukását, ugyanakkor időt biztosít a Liberális Párt számára. Azonban ez a lépés nem mentes a kockázatoktól, hiszen miközben pártját próbálja menteni, Kanadát is kényes helyzetbe hozza. Amikor Donald Trump, Trudeau éles kritikusa, hivatalba lép, a kanadai miniszterelnök „béna kacsaként” marad pozíciójában, ami újabb kihívások elé állítja az országot.