Kevin Bacon visszatért a pokol mélyéről, hogy démonokat űzzön egy szórakoztató horror-vígjáték keretein belül – Kritika az „Óvadékügynök” című filmről | szmo.hu

Az óvadékügynök váratlanul tűnt fel, mint egy titokzatos árnyék, amely néha mély hangon szólal meg. Mögötte sok kérdés és üresség marad, de valahogy mégis elragadóan érdekes. Talán elegendő lett volna csupán hat epizód és egy kidolgozottabb forgatókönyv ahhoz, hogy igazán kiemelkedő legyen.

Ez Grainger David alkotó/író első sorozata és pár rövidfilmen kívül az első igazi nagyobb projektje. Ebből kiindulva egyáltalán nem számítottam arra, hogy az amúgy elég semmitmondó című Az óvadékügynök jó lesz. A dél-kaliforniai filmes összerakott egy jó kis véres "horror-vígjáték" sorozatot nekünk.

Képzeld el, mintha egy korai Sam Raimi alkotás elevenedne meg a szemed előtt, ahol a Gonosz halott szolgáltatja az alapot. A film tele van sötét szándékkal és brutális jelenetekkel, de a kegyetlenséget helyzetkomikus elemekkel próbálja ellensúlyozni. Amikor azt mondom, hogy véres, brutális és rosszindulatú, ezt teljesen komolyan értem. Ez egy 18+-os sorozat, ahol még a legfiatalabbakat sem kíméli a démoni entitás: megszállja őket, hogy aztán egy rituális áldozat keretében felrobbantsa őket. A horror és a fekete humor határvonalán egyensúlyozva kínál valódi sokkoló élményt.

Miért érdemes belemerülni Az óvadékügynök világába? Mert a komoly témák ellenére is könnyed és szórakoztató élményt nyújt. A sorozat különlegessége, hogy a meglepően rajzfilmes brutalitás mellett is megőrzi szórakoztató jellegét. Olyan, mint egy véresen vicces Odaát, vagy egy sötét humorú Reaper - Démonirtók. A kezdés igazán hangulatos, a felvezetés pedig ügyes, bár van néhány apróbb problémám vele, de erről majd később. A főszereplőnk, Hub (Kevin Bacon) egy óvadékügynök, akinek feladata, hogy fejvadászként nyomozza a bűnözőket vagy gyanúsítottakat, akik az óvadékfizetést követően eltűntek a tárgyalás elől.

Itt egy remek példa a fekete humor világából: a főszereplőnk, miután brutálisan megcsonkították, rágyújt egy cigarettára, és döbbenten tapasztalja, hogy a füst valahogy elkerüli a torkát. Áll ott, szemei tágra nyílnak, miközben a nyitott sebén füstölög a levegő. Ha valaki nem bírja az ilyen típusú poénokat, jobban teszi, ha messziről elkerüli ezt a sorozatot. És ez még csak a kezdet!

Hub felfedezi, hogy feltámadása nem csupán véletlen műve. A sötétség fejedelme, a sátán, különleges küldetésre választotta ki őt. A pokol kapui megnyíltak, és egy csapat démon szökik meg, hogy valami szörnyű tervet valósítsanak meg a földi világban. A sátánnak sürgősen szüksége van egy hősre, aki képes megállítani ezeket a kíméletlen lényeket, és a választása Hubra esik, aki most már nemcsak a saját életéért, hanem az emberiség jövőjéért is harcol.

Itt van az első problémám a sorozattal. A démonok kinézete nagyon egysíkú és unalmas. Semmi különleges nincs bennük, füst szerű, áttetsző, szinte láthatatlan szarvas lények. Majd megölnek valakit, és megszállják a holttestét. Innen jön a panaszcunamim... A filmes démoni megszállásban mindig az a legnehezebb feladat, hogy megmentsék a megszállt ember lelkét anélkül, hogy meghalna az illető. Nos, itt ezzel nem is foglalkoznak, mivel a démonok rögtön megölik az áldozatokat, ezzel egy nagy adag feszültséget kivesznek az egész megszállás kérdéskörből. A megszállottakat pedig Hubnak csak le kell gyilkolnia, és kész.

Megértem, hogy a túlvilági erők nem befolyásolják őt, hiszen már járt a pokol mélyén, de mégis, egy hatalmas épületet simán rá tudott volna zúdítani a szörnyetegre. A nagy vadászat mindig egy gyors lövéssel zárul - ez pedig kifejezetten unalmas megoldás. Furcsa módon, a démonok mintha allergiásak lennének a golyókra.

A másik zavaró dolog számomra, hogy én nagyon szeretem Kevin Bacont, de szinte a semmiből dolgozik. A mogorva, szűkszavú déli csávó szerepével egyszerűen nem tudunk együttérezni. Főleg, miután megtudjuk, miért került a pokolba, tényleg nem lehet neki drukkolni. Ez pedig egyértelműen az alkotó sara.

Ash (Bruce Campbell) a Gonosz halott sorozatban igazi ikonként tündökölt, sokkal nagyobb szerethetőséggel bírt, mint mostanában. Ennek ellenére a jelenlegi színészek is remek munkát végeznek, és a nem éppen a legkiemelkedőbb alapanyagot is ügyesen életre keltik. Bacon mellett főként sorozatszínészek alkotják a szereplőgárdát, akik valóban színvonalas teljesítményt nyújtanak. Különösen érdemes megemlíteni Hub édesanyját, az örök háttérszereplő Beth Grantet, aki a démonvadász fiának oldalán a legtöbb képernyőidőt kapta.

A sorozat technikai szempontból ügyesen van megvalósítva, de a vizuális hatásokat néha túlságosan elnagyolt CGI elemek jellemzik, amelyek gyakran elvonják a figyelmet - a digitálisan megjelenített tűz és vér effektusok néha kicsúsznak a valóságból. Az erőszakábrázolás szinte karikatúraszerű, mintha egy Tom és Jerry epizódot látnánk, csak éppen sokkal több vérrel és belsőséggel fűszerezve. A szereplők testeikben torzulnak, törnek és szakadnak, ahogy az egy igazi horrorfilmhez illik. A déli hangulat kellemesen átjárja a történetet, amit az eredeti hangzás durva akcentusa még inkább felerősít.

Viszont a kivitelezés kicsit összecsapottnak hat. Sokat csapong a történet, és a végére kissé lapossá is válik a sorozat, ami nyolc rész esetében nem dicsérendő. A forgatókönyvnek sok volt ez a játékidő. Ám a lezárás kellően változtat az alapfelálláson, és a csavar újra felfrissíti a történetet. Ha sikeres lesz és kap folytatást, én nézni fogom.