Tóth Abigél a Székelyhonnak: Az önazonosság megőrzése a legnagyobb kihívás számomra.
Kimerítő, de annál meghatározóbb időszakot tudhat maga mögött a Megasztár idei műsorának negyedik legjobbja, a székelyföldi közönség abszolút nyertese, Tóth Abigél. A huszonegy éves tehetség élményekről, izgalmas tervekről mesélt a Székelyhonnak.
Milyen érzelmekkel tértél vissza Sepsiszentgyörgyre a Megasztár tapasztalatai után? Az ott eltöltött idő és az élmények mindannyian mély nyomot hagytak benned, nem igaz? A színpad izgalma, a verseny kihívásai és a közönség szeretete mind-mind olyan érzéseket ébreszthettek, amelyekkel nehéz volt megküzdeni a visszatéréskor. Talán egyfajta nosztalgia és büszkeség keveredett a szívedben, amikor újra átlépted a város határát. Mindezek mellett pedig ott volt az izgalom is, hogy megoszthasd a tapasztalataidat a szeretteiddel és barátaiddal. Milyen hatással volt rád ez a visszatérés, és hogyan élted meg a változást?
- Nagyon boldog vagyok, mert sikerült egy kicsit eltávolodnom a megszokott, mindennapi rohanástól. Persze itt is rohanok ide-oda, és még mindig nem tudtam igazán megnyugtatni magam, de hihetetlenül jó érzés végre itthon lenni, a családom társaságában.
A tehetségkutató során a legnagyobb kihívás számomra az volt, hogy meg tudjam mutatni a valódi önmagamat a színpadon. A szorongás és a bizonytalanság sokszor eluralkodott rajtam, főleg a verseny előtti napokban. Azonban a családom és a barátaim támogatása, valamint a rájuk való gondolás segített átlépni ezeken a nehéz pillanatokon. A bizalom, amit belém fektettek, és a közös emlékek, amelyeket megosztottunk, folyamatosan erőt adtak nekem. Ezen kívül a zene iránti szenvedélyem és az a tudat, hogy ez egy lehetőség arra, hogy kifejezzem magam, szintén motivált a nehézségek leküzdésére. Mindezek összessége segített abban, hogy a legjobbat hozzam ki magamból a verseny során.
A legfőbb nehézség számomra az volt, hogy hű maradjak önmagamhoz. Fontos volt, hogy ne aggódjak amiatt, mit vélekednek rólam mások. Az igazi erőm pedig a családom szeretetéből és támogatásából fakadt.
- Igen, sikerült elérnem a kitűzött célt. Folyamatosan azon dolgozom, hogy továbbépítsem a zenei karrieremet, és minél magasabb szintre jussak. Bár még csak az elején járok, és rengeteget kell tanulnom, de bizakodó vagyok a jövőt illetően.
- Minek volt nehezebb megfelelni: a saját elvárásaidnak vagy a zsűrinek?
Úgy érzem, hogy a legnagyobb kihívást számomra az jelentette, amikor saját magamnak kellett megfelelnem. Amikor egy olyan szituációba kerülök, ahol erősen érzem a megfelelési kényszert, sokkal nehezebb a belső elvárásokkal megküzdeni, mint mások kívánságainak eleget tenni.
