Tíz bérlő közül négy magyar számára a bérleti díj és a rezsi szinte az összes jövedelem felét felemészti.

A lakásbérlés költségei ma már a 2015-ös szint dupláját is elérik, miközben a lakásárak az akkori érték háromszorosára emelkedtek. Nem meglepő, hogy ezek a számok riasztóak, hiszen sok családnak komoly anyagi megterhelést jelentenek a rezsi, a bérleti díj vagy a törlesztőrészletek kifizetése - mutatott rá a Habitat for Humanity.

A válság időszakában a lakásárak növekedése egy kicsit megtorpant, de mostanra ismét lendületet kaptak. Legyen szó arról, hogy valaki saját ingatlanra gyűjtöget, vagy éppen kiadó lakást keres, a Habitat for Humanity Magyarország lakhatási jelentése szerint a lakáspiac újra aktívvá vált.

Az első két fejezetet két hete publikálták, és abban részletesen bemutatták, hogy miként jutottak arra az eredményre, miszerint 2,8 millió magyar ember él lakhatási szegénységben. Most pedig újabb két fejezettel bővült a sorozat, amelyben további fontos információkat tárták fel.

A lakásárak 2015 óta drámai emelkedésen mentek keresztül, szinte megtriplázódtak, pontosan az akkori érték 2,98-szorosára nőve. Az Eurostat felmérésére hivatkozva ez a jelentés világosan rávilágít a helyzetre. Az Európai Unió más országaiban is tapasztalható volt az ingatlanárak növekedése, de nem ilyen mértékben: az uniós átlag a 2015-ös árak másfélszeresére emelkedett. A bérleti díjak sem maradtak el a lakásárak mögött, a 2015-ös szinthez képest országosan 112, Budapesten pedig 102 százalékkal nőttek. Ez a helyzet arra utal, hogy a kormány tévesen értékeli a lakhatási válságot, hiszen nem csupán Budapest problémájáról van szó, hanem egy országos szinten jelentkező kihívásról.

Ebből jön ki az az eredmény, hogy azoknak, akik piaci áron bérelnek lakást, a 42,5 százaléka elképesztő sokat, a háztartás havi összes jövedelmének legalább 40 százalékát rákölti a lakhatásra (esetükben a bérleti díjra és a rezsire).

A lakástulajdonosok között is sokan küzdenek nehéz helyzetekkel: a lakáshitelt törlesztők körében a válaszadók 14,7%-a úgy véli, hogy a jövedelmük több mint 40%-át elviszi a törlesztőrészlet és a lakás fenntartásának költségei. Ezzel szemben azok, akik nem rendelkeznek lakáshitellel, csupán 5,2%-ban számolnak hasonló mértékű anyagi terhekkel.

Nem nehéz észrevenni, hogy az állami lakáshitel-támogatás felerősíti a már meglévő drágulási trendeket. Ahogy az ingatlanárak folyamatosan emelkednek, egyre többen folyamodnak hitelhez lakásvásárlás céljából. Ennek következtében odáig jutottunk, hogy a kormány támogatása a jómódúak ingatlanvásárlását segíti elő.

A jelentés idézi az MNB-nek azt az elemzését, amely szerint a babaváró hitel arra volt jó, hogy aki egyébként is tudott volna lakást venni, az könnyebben tehette ezt meg, akinek pedig nincs elég pénze alapból, vagy nincs gyereke, az csak az elszálló árakat látta.

Az önkormányzatok helyzete egyre nehezebbé válik, hiszen nem csupán a szegénységgel kell megküzdeniük, hanem az állam is egyre több feladatot ró rájuk. Ennek következményeként, bár találkozhatunk pozitív példákkal a települések szintjén, a lakhatási szegénység problémájának középtávú kezelése már komoly kihívásokba ütközik.