Zalai település szívében új szobor állt fel, és egy fa is gyökeret vert, ezzel ünnepelve a közösség összetartozását. (galéria)
Muraszemenye óvodásai izgalommal telve készültek az ünnepi rendezvényre, ahol egy különleges műsorral lépnek színpadra.
Muraszemenye nevelési intézménye különleges ünnepséget rendezett az alkalom tiszteletére, amely egybeesett az évzáróval. Ezen a jeles napon búcsúztak el a nagycsoportosok, akik szeptembertől már az iskola világába lépnek.
Jubileumi ünnepség keretében emlékezett meg a közel 40 kisgyermek nevelését végző Muraszemenyei Napköziotthonos Óvoda az elmúlt ötven évéről. Az ünnepség során Szőcs-Lukács Emese intézményvezető szívélyesen köszöntötte a gyerekeket, szülőket, nagyszülőket és a meghívott vendégeket. Beszédében hangsúlyozta, hogy fél évszázad nem csupán idő, hanem egy olyan gazdag tapasztalatokkal teli időszak, amely tele van nevetéssel, játékkal, mesékkel, barátságokkal és felejthetetlen gyermekkorral. Az óvoda falai között ötven évnyi munka, szeretet és gondoskodás összpontosult, amelyet óvodapedagógusok, dajkák, technikai dolgozók és vezetők egyaránt a gyermekek, családok és a közösség javára végeztek.
Muraszemenye 50 éves intézménye
- Ez az ünnep egy különleges alkalom, amikor megállunk egy pillanatra, hogy visszatekintsünk a múltba, és szívből hálát adunk mindazoknak, akik hozzájárultak közösségünk életéhez - mondta. - Azokra az alapítókra, akik megteremtették ezt a helyet, akik évtizedeken át építették, formálták, megőrizték és átadták az óvoda értékeit az elmúlt ötven év során. Büszkék vagyunk arra, hogy ez az intézmény mindig is a szeretetteljes nevelés, a biztonság és az elfogadás otthona volt. Itt, ebben a környezetben a gyermeki kíváncsiság szabadon szárnyalhatott, a játék pedig a tanulás természetes részévé vált, ahol minden kisgyermek megélhette, milyen csodálatos dolog is valahová tartozni.
Az óvodások izgalmas műsorral készültek, és az ünnepség során számos embernek fejezték ki hálájukat, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez az óvoda továbbra is egy élő, vibráló és szeretetteljes otthonná váljon.
A gyökereinkhez való ragaszkodás nem csupán nosztalgia, hanem egyfajta identitáskeresés is. Az eltelt idő és a változó környezet ellenére a származásunk, a családunk története és a hely, ahol felnőttünk, mind hozzájárulnak ahhoz, akik vagyunk. Ezek a gyökerek erőt adnak, és segítenek eligibilizálni az élet kihívásait. Minden emlék, minden tapasztalat, amely a múltunkhoz köt, formálja a jövőnket, és megmutatja, honnan indultunk. Ragaszkodás a gyökerekhez – ez a híd a múlt és a jövő között, amely lehetővé teszi számunkra, hogy a változásokat a magunk javára fordítsuk, miközben tiszteletben tartjuk azokat az alapokat, amelyekre építkezünk.
Részt vett az eseményen Cseresnyés Péter, a térség országgyűlési képviselője is, aki arról beszélt, hogy egy ilyen évfordulót érdemes kihasználni arra, hogy az elmúlt évtizedek történéseit felelevenítsék. Majd Wass Albert gondolatait idézve az örökséghez, szülőföldhöz való ragaszkodásról szólt, mely már óvodás korban elkezdődik, mikor rácsodálkozunk a világra. Ehhez az is kell, hogy a családon, barátokon kívül nevelő intézmény is olyan élményt, lehetőséget adjanak, mely ezt a ragaszkodást kapaszkodóként megadja.
