Persze! Itt van egy egyedi változat: "Épe maradt mozaikdarabok Pergamon ősi városából."
Rituálisan lefejezett nő: Friss felfedezések az írországi leletről Az írországi régészeti kutatások újabb izgalmas eredményekkel szolgálnak, amelyek rávilágítanak egy különös leletre: egy rituálisan lefejezett nő maradványaira. A felfedezés mélyebb betekintést nyújt a középkori ír társadalom vallási és kulturális szokásaiba, valamint a női szerepek alakulásába. A szakértők szerint a lelet nem csupán egy egyedi eset, hanem egy olyan gyakorlat része lehetett, amely a középkorban a hiedelmek és a szertartások szerves részét képezte. Az új információk révén a tudósok remélhetőleg még többet tudnak meg a nő életéről és arról, hogy miért vált a rituális cselekedetek alanyává. A további kutatások pedig ígéretes lehetőségeket kínálnak a múlt rejtélyeinek feltárására.
A mai Törökországban, az ókori Pergamon városában végzett ásatások során a térség egyik legimpozánsabb római kori rezidenciáját tárták fel. A mozaikok háza néven ismert fényűző építményt bonyolult geometrikus és virágmintákkal díszített padlóburkolatok jellemzik. A feltárás új nyomokat mutat Pergamon elitjének életéről és az évszázadok során bekövetkezett átalakulásáról.
Előkelő római ház
A lenyűgöző Kızıl Avlu (Vörös Bazilika) szomszédságában fekszik egy különleges rezidencia, amely a Kr. u. 2-3. századból származik, amikor a város már a Római Birodalom szerves részét képezte. A ház legfigyelemreméltóbb eleme a tágas perisztil, oszlopokkal körülvett udvar, közepén egy impozáns kőmedencével, amely a római arisztokrácia lakóhelyeinek jellegzetes stílusjegye. A régészeket a rendkívül épen megőrzött mozaikok vonzották ide, amelyek jelentős betekintést nyújthatnak a görög-római kultúra Anatóliára gyakorolt hatásába.
Az építészeti romok között a kutatók egy titokzatos pecsétet fedeztek fel egy csempén, melyen a görög "Basilike" felirat olvasható, és amelynek jelentése "királyi". Ez a felfedezés izgalmas kérdéseket vet fel: vajon a rezidencia a pergamoni nemesség egyik családjához, vagy esetleg a királyi hatalom képviselőihez tartozott?
Pergamon a hellenisztikus és római civilizáció egyik legkiemelkedőbb kulturális központjaként tündökölt. Aranykorában „a második Athén” címre pályázott, olyan impozáns építményekkel büszkélkedve, mint a legendás pergamoni könyvtár, amely a tudomány és a művészetek fellegvára volt, valamint a lenyűgöző, 10 000 nézőt befogadó színház, ahol a drámák és előadások varázslatos világában merülhettek el a látogatók.
A mozaikok háza megerősíti a pergamoni társadalom kifinomultságát és a görög-római építészeti stílusokhoz való ragaszkodását. A lakóházban talált mozaikok a művészeti hatások ötvözetét mutatják. A klasszikus geometrikus elemek és a naturalista részleteket ötvöző minták a késő római esztétikára jellemzőek.
Az épület története úgy tűnik, hosszú évszázadokra nyúlik vissza, beleértve a bizánci időszakot is, amikor a közeli Vörös Bazilika keresztény templommá transzformálódott. A régészek elemzései alapján a ház végül egy súlyos tűzvész következtében került elhagyásra, amely valószínűleg a 7. században zajlott.
A pergamoni ásatások során egy rendkívül izgalmas felfedezésre bukkantak: egy "Basilike" felirattal ellátott csempe került elő, amely arra enged következtetni, hogy az épület egy királyi család vagy egy magas rangú nemesi dinasztia birtokában állhatott. Pergamon városában az ilyen típusú feliratok jellemzően az uralkodói rezidenciák vagy arisztokratikus épületek díszítésére szolgáltak, ami tovább erősíti azt a feltételezést, hogy a szóban forgó ház jelentős társadalmi státusszal rendelkezett.
Egy másik megható felfedezés egy gyermek sírkövének újabb felhasználása volt a központi tó szerkezetében. A kőre, amelyet a jelek szerint a lakóház egy későbbi fázisába építettek be, a "A legédesebb gyermek a világon" feliratot vésték, és egy kis vadászt és kutyáját ábrázolja. Az ilyen típusú feliratok gyakoriak voltak a görög-római világban, és az ókorban a halálról és a túlvilági életről vallott nézeteket tükrözik.
A mozaikok és a pecsétes csempék mellett az ásatások során különféle korszakokból származó emlékek kerültek elő. Ezek között felfedeztek egy bizánci temetőt, érméket, konyhai eszközöket és a mindennapi élet apró tárgyait is. A többes temetkezések jelenléte egyes sírokban arra utal, hogy a város válságos időszakokat élt meg, melyeket háborúk vagy gazdasági nehézségek jellemeztek.
Az UNESCO világörökségi listáján szereplő Pergamon továbbra is kulcsfontosságú régészeti helyszín, amely elengedhetetlen a kis-ázsiai hellenisztikus és római kori városok fejlődésének megértéséhez. A komplexum eddig mindössze 20 százaléka került napvilágra, és a régészek bízva tekintenek a jövőbeli kutatások elé, amelyek várhatóan újabb izgalmas részleteket fognak felfedni ennek a lenyűgöző ókori metropolisznak a titkos történetéből.
Miközben a mozaikok rejtélyes világa újabb titkokat tár fel a régészeti ásatások során, a hatóságok örömmel jelentették be, hogy a legértékesebb leletek közül néhány a Bergama Múzeumban kap helyet. Ezzel a lépéssel a nagyközönség számára megnyílik a lehetőség, hogy közvetlen közelről tapasztalhassa meg Pergamon ókori művészeti és kulturális örökségének lenyűgöző gazdagságát.
A pergamoni mozaikok házának felfedezése izgalmas új darabot ad a város történetének kirakós játékához. Ez a felfedezés nem csupán a helyi arisztokrácia római kori fényűzésének bizonyítéka, hanem új kérdéseket is felvet a ház és a királyi család közötti kapcsolatról, valamint a lakók későbbi sorsáról. Ahogy a régészek folytatják az ásatásokat, újabb nyomok bukkannak fel, amelyek segítenek jobban megérteni az ókori világ egyik leglenyűgözőbb városának mindennapjait. Minden egyes földréteg eltávolításával Pergamon továbbra is feltárja gazdag örökségét, amely a helyi civilizációk nagyságára és összetettségére világít rá.
