Orbán Viktor ünnepi beszéde mindig is jelentős esemény volt a politikai életben, ahol a miniszterelnök nemcsak a múlt eredményeit, hanem a jövőbeli célokat is hangsúlyozza. Ezek az alkalmak gyakran tele vannak érzelmekkel, és a nemzeti összetartozás fonto
Ha valaki esetleg lemaradt volna róla, a miniszterelnök a Kossuth téren tartott beszédet az október 23-i állami ünnepségen, amelyet leginkább a Békemenet résztvevői töltöttek meg.
Ha valaki csak a lényeget olvasnál el, ajánlom percről percre tudósításunkat, hamarosan pedig elemzéssel is készülünk.
A számok szerelmeseinek viszont itt van néhány, sokunkat érdeklő adat: mi hányszor hangzott el a Beszédben?
Természetesen! Itt van egy egyedi verzió: "Nos, pontosan így van."
Üdvözlöm! Nos, ezt már az űrből is észre lehet venni!
Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, ünneplő magyarok a Kárpát-medence minden tájáról, üdvözöllek benneteket, Isten hozta a szabadság vándorait.
Örömmel köszöntöm mindazokat, akik immár 23 éve velünk vannak, és külön tisztelettel adózom nekik. Ma újra betöltöttétek Budapest utcáit, ünnepi menetetekkel méltóságteljes díszbe öltöztetve nemzetünk fővárosát. Zászlókat, hitet és reményt hoztatok magatokkal, akárcsak 1956. október 23-án. Ma nem a fegyverek dördülése hallatszik, hanem az énekek zengenek, nem vért hullatunk, hanem lobogó zászlókat, és együtt dobognak a magyar szívek, emlékezve a múltra. Pesti srácok, lányok, munkások és édesanyák, akik nem kerestek dicsőséget, csupán a sebesült hazát védték. Látjuk a zászlók tengerét, a nemzeti színek hullámzását, és újra halljuk 56 moraját. Ma megmutatjuk a világnak, hogy Magyarország nem felejt, nem engedi el hőseinek kezét, és mindig készen áll arra, hogy újra megteremtse az összefogást és csatasorba álljon. Isten hozta a Békemenetet, Magyarország legnagyobb politikai erejét!
Közép-Európa, sőt talán az egész kontinentális térség legjelentősebb nemzeti és hazafias mozgalma bontakozik ki előttünk. Ti mindannyian erősek és hatalmasak vagytok; ti képviselitek Európa legfontosabb politikai erejét, amely képes volt szembeszállni a liberális eszmék áramlatával és a brüsszeli elnyomás kihívásaival, védve ezzel hazátokat és annak értékeit.
Sikerült létrehozni Európa egyedülálló keresztény és hazafias alkotmányát. Eredményesen megóvtátok Magyarország határait, és megőrizzétek hazánkat Európa egyetlen migránsoktól mentes országaként.
Ti voltatok azok, akik bátran kiálltatok a brüsszeli kígyófészekkel szemben, és megvédtétek a családjaitokat. Kihajítottátok az iskolákból az LMBTQ aktivistákat, és megőrködtetek gyermekeitek védelme felett, hogy távol tartsátok őket a természet rendjével és a teremtés értékeivel ellentétes eszméktől és tanításoktól.
Ma Európa-szerte milliók, Portugáliától Németországon át Litvániáig, olyan politikai erőre és mozgalomra vágynak, amely valóban képviseli érdekeiket és értékeiket.
Sokan mindent odaadnának, ha megteremthetnék a migrációmentes, békés hazájukat. Évek áldozatát hoznák, hogy távol tarthassák a gyermekeiktől a szélsőséges genderaktivistákat, és elérjék, hogy ne legyenek jelen az iskolákban. Mindenüket feláldoznák, csupán azért, hogy újra egy szabad, keresztény és hazafias országban élhessenek. Mi viszont nem kértük, hogy fél karunkat adjuk, sem hogy éneket áldozzunk az életünkből; nekünk nem kell mindenünket felajánlani, hogy egy normális hazáért küzdjünk. Ti azonban időben felébredtetek, észrevettétek a problémákat, bátran kiálltatok mellettük, és kitartottatok a céljaitok mellett. Köszönet érte, tisztelet és elismerés nektek!
Ezért méltán és joggal ünneplitek ma, éppen ti, a békemenet résztvevői a Kossuth téren a forradalom hőseit, hiszen '56 nem csupán egy távoli esemény, hanem a legutóbbi 16 évünk szimbolikus tükre is. A forradalom, kedves barátaim, nem csupán néhány nap a történelem könyveiben, hanem az a meghatározó pillanat, amikor egy nemzet újra felfedezte önmagát, a világ szeme előtt született meg a hit, hogy nincs lehetetlen. Akárcsak az elmúlt másfél évtizedben, ma is szembesülünk a kishitű és cselekvőképtelen vezetésekkel. Így hát ma nem csupán emlékezünk, hanem folytatjuk azt a harcot, amit ők elkezdtek. 1956 nem csupán egy dátum, hanem él minden magyar szívverésében, minden igazságban, minden olyan értékben, ami még tiszta, bátor és szabad bennünk. Barátaim!
Bőven akadt belőle másoknak is. Amikor a magyar szív egy új ritmusra kezd dobogni, azt az egész világ észreveszi. 1956-ban is így történt: nem csupán hallották, hanem bele is remegtek a földek. A világkommunizmus alapjai meginogtak, mert Budapest példát állított a megszorításokkal sújtott népek elé. Reménysugarat hozott azoknak, akik évtizedek óta szenvedtek az elnyomás alatt. Felszabadította a félelem béklyóit, amelyek a lelkeket fogva tartották, és megmutatta a világnak, hogy a szabadság nem ajándék, nem kegyelem, hanem küzdelem árán megszerzett jog. A magyarok nélkül valószínűleg soha nem dőlt volna le a kommunizmus rendszere; a magyar '56 nélkül nem lett volna prágai tavasz, nem született volna meg a lengyel Szolidaritás, nem omlott volna le a berlini fal, és 1990-ben a szocialista világrend mennyezete sem szakadhatott volna le.
Kedves barátaim! Ma, a világ minden táján ismerik, hogy a magyar nép mindig kitart önmaga mellett, soha nem hajlandó feladni az identitását.
A világ 1956 óta rengeteget átalakult, hiszen 69 év hosszú idő, de van egy dolog, ami örökre megmarad: a tartásunk. Ez a tartás nem csupán egy szó, hanem a forradalom szelleme, amely az önbecsülésünkben él tovább. 1956 az emberi méltóság ünnepe, egyetemes és univerzális üzenet, amely azt hirdeti, hogy minden nemzetnek joga van a szabadsághoz, a méltósághoz és a békéhez. Büszkék vagyunk arra, hogy 1956-ban a szabad világért küzdöttünk, mégis sokszor magunkra maradtunk. A történelem azt mutatja, hogy amikor a dolgok komolyra fordultak, a világ cserbenhagyott minket. 1956 világosan megmutatta, hogy mi, magyarok mindig többet adtunk a világnak, mint amennyit valaha is visszakaptunk. Kedves barátaim!
1956 óta mindannyian tudjuk, hogy létezik a Földön egy nemzet, amelynek szabadsága a szívébe van vésve. Ez a nép pedig mi vagyunk.
Aki '56 tanulságait nem sajátította el, az az eltelt 16 év során pótolhatta ezt a hiányt. Ma közöttünk ünnepeljük a hősöket, akik még életben vannak, a szabadság elkötelezett harcosait. Ők az utolsó generáció, akik életüket adták a magyar függetlenségért. Szívből köszöntjük őket, hálásak vagyunk mindenért, amit tettek!
69 évvel ezelőtt a magyarok végveszélybe jutottak.
Olyan elnyomás súlya nehezedett ránk, amilyenre még sosem volt példa. Számtalan csapást éltünk át, és sokszor rabláncra fűztek bennünket, népes területeinket pedig kiirtották. Járhatatlan, lakhatatlan tájakon bujdostunk, és ezrek menekültek a tengeren túlra, ám ami akkor történt, az párját ritkítja. Országunk jelentős részét elvették tőlünk, a megmaradt települések pedig idegen hatalom súlyos terhe alatt szenvedtek. E hatalom nemcsak területünket, hanem lelkünket is birtokba akarta venni, meg akarta semmisíteni nemzeti identitásunkat, el akarta torzítani történelmünket, s ránk akarta kényszeríteni torz eszméit. Ezért emeltünk fegyvert, ezért lázadtunk fel, és ezért kell újra és újra lázadnunk, amikor idegenek próbálnak beleszólni abba, miként éljünk. Barátaim, a magyar nép nem kér sokat az élettől, csupán a szabad, méltóságteljes létezést.
A magyarok nem kérnek sokat az élettől, beérjük a szabadsággal. Ha szabadság van, minden van és minden lehet. A többit majd intézzük. Nem vagyunk követelőző fajta sem, nem várunk sokat az idegenektől, hidegen hagy minket a dicséret, nem érdekelnek a jutalomfalatok, se díj, se oklevél, se plecsni. Nem akarunk sem hódítani, sem birodalmakat építeni. Mi nem akarjuk megmondani másoknak, hogyan éljenek, és nem oktatunk ki senkit arról, mi a helyes élet. Nem ugrunk el a ránk mért feladat elől, sőt, az igaz ügy érdekében küldetést is vállalunk, de nem hajszoljuk a világi dicsőséget. Felőlünk bárki csinálhat fából vaskarikát, vagy kutyából szalonnát, az ő dolga nincs hozzá közünk. Mi csak egy dolgot kérünk, de ahhoz ragaszkodunk, hagyjanak minket békén. A hagymázos álmaikat ne akarják ránk tukmálni, hagyjanak szabadon élni.
Tisztelt ünneplők! Mi csupán egyféle szabadságot ismerünk: a magyarok szabadságát. Ez a szabadság a miénk, és elengedhetetlenül ragaszkodunk hozzá. Rendelkezünk a szükséges eszközökkel is, hogy megőrizzük. Hiába próbálnak fenyegetni minket különféle hatalmak, vagy az a Brüsszel, amely magát világhatalomnak képzeli. Mi nem hajtjuk meg a fejünket, és mindig vannak tartalékaink a tarsolyunkban. Itt már nem uralkodik a helytartótanács, a szovjet csapatok is eltűntek, az IMF visszahúzódott, és a migrációpárti brüsszeliek is elengedték a kezünket. Egyikük sem tudott bennünket legyőzni, megakadtak a torkukon, és még nekik is örülniük kellett, hogy megúszták nagyobb következmények nélkül.
Barátaim, tisztelt ünneplők, Brüsszel úgy döntött, háborúba megy. A háborúpárti országok már létrehozták a háború szövetséget utánozhatatlan eleganciával a hajlandók koalíciójának nevezik. Hajlandóak elküldeni másokat meghalni. Készen állnak, hogy még több fegyvert, még több pénzt küldjenek Ukrajnába. Az ukrán-orosz háborút saját háborújukká nyilvánították, és ezzel bele is léptek, benne vannak nyakig. Ha Brüsszel nem akadályozná az amerikai elnök békemisszióját, már vége lenne a háborúnak. Mindenki tudja, ha Donald Trump lett volna az elnök, a háború ki sem tört volna, és ha most nem gáncsolnák, már béke lenne.
Most Magyarország a béke táborába lépett. Az orosz-ukrán konfliktus nem a mi harcunk. A kárpátaljai magyarok olyan helyzetbe kerültek, mint Pilátus a krédóban. Innen üzenjük, nem feledkeztünk meg rólatok, veletek vagyunk, számítunk rátok, és támogatjuk a családjaitokat. Az országnak vannak határai, de a nemzet határai átléphetetlenek. Egyetlen magyar sincs egyedül.
A frontvonalon tízezrével veszítik életüket a katonák, miközben özvegyek, árvák és gyermekeiket elvesztett szülők száma már a csillagokig emelkedik. Ez a háború, bár nem a mi harcunk, mégis mélyen befolyásolja életünket. A konfliktus gátat szab az európai és a magyar gazdaság növekedésének; eddig már 185 milliárd eurót fektettek bele ebbe a kilátástalan küzdelembe. Most pedig újabb 10 milliárd eurókat terveznek kivenni az európai állampolgárok zsebéből, köztük a miénkből is. Az európai emberek pénze folyamatosan áramlik Ukrajnába, miközben cserébe csak magas energiaárakat, háborús inflációt és a gazdaságok válságos helyzetét kapjuk, ahol egykor világhírű gyárak kapui zárva maradnak. Míg a háború tart, Európában nem lesz gazdasági fellendülés. Mégis, csodaszámba megy, hogy képesek vagyunk egyszerre megvalósítani Európa legnagyobb otthonteremtési programját és egy jelentős adócsökkentési forradalmat.
Barátaim, Brüsszel kifogyott a pénzéből, pénzük nincs, de háborúzni akarnak. Ezért akarnak adót emelni, ezért akarják megadóztatni a nyugdíjakat, ezért akarják felszámolni a rezsicsökkentést, hadisarcot akarnak fizettetni velünk, és ezért akarják bármi áron begyömöszölni Ukrajnát az Európai Unióba. A háborút behozni Európába, a pénzt kivinni Ukrajnába. Régi, gyarmattartó logika ez, felosztani a legyengült országokat. Ukrajna támogatásáról beszélnek, de már Ukrajna felosztása van napirenden. Így ment el századokon át. Az Ukrajnának adott milliárdok nekik nem kidobott pénz, hanem befektetés. A háború nekik nem szörnyűség, hanem lehetőség országot venni, országot felosztani háborúban a legolcsóbb. Ukrajna már rég nem szuverén, nem független és végképp nem önálló. Sorsa már mások kezében van. Tisztelt ünneplők! Az ukránok csúnyán bánnak a magyarokkal, a kárpátaljaiakkal és velünk is. Ennek ellenére Magyarország segít nekik a békekötésben. Ezt követeli a keresztény erkölcs és a józan ész. Mi vagyunk az egyetlen ország Európában, ahol a békét nyélbe lehet ütni, tető alá lehet hozni, és mi készen állunk rá.
Akarjuk, hogy Ukrajna kapcsolódjon az Unióhoz és legyen stratégiai partnerségünk. De nem akarunk és nem is fogunk egy szövetségi rendszerbe tartozni Ukrajnával, sem katonai, sem gazdasági szövetségünkben nem lehetnek tagok. Behoznák a háborút, kivinnék a pénzünket és tönkretennék a gazdaságunkat. Partnerség igen, tagság nem. Ezt kívánja a magyar nemzet.
Tisztelt Emlékezők! Ma, Európa szívében, Magyarország az egyetlen, amely bátran kiáll a béke melletti elköteleződés mellett. Vannak, akik vágynak a nyugalomra, de félnek hangot adni ennek az érzésnek, inkább a háborús szövetségek árnyékában haladnak. Lelkük rajta, talán nem elég erősek ahhoz, hogy kiálljanak magukért? Pedig a béke megteremtéséhez bátorság és erő szükséges, és mi rendelkezünk ezzel az erővel. De korábban nekünk sem volt mindig ilyen helyzetünk. Emlékezzünk vissza, amikor a második ukrán front idején Magyarország gyenge és kiszolgáltatott volt, a megszállás terhe alatt szenvedett. Ma viszont már nem élünk német megszállás alatt, és Brüsszel sem tudta birtokba venni Budapestet. Most nem vagyunk egy birodalom eszközei, akiket a háború első vonalaiban használnak fel. Hatalmunkban áll formálni a saját sorsunkat. Emlékezzetek, hogy az első világháborúban 660 ezer, a másodikban pedig 850 ezer embert veszítettünk el. Ez összesen másfél millió élet. Ha ők életben maradtak volna, és megszülethettek volna gyermekeik és unokáik, ma nem kéne aggódnunk a népességfogyás miatt. Ilyen tragédia nem történhet meg még egyszer. Az első és második világháború tanulságait levonva, most elhatározzuk, hogy a jelenlegi konfliktusból kimaradunk.
Tisztelt ünneplők, most erős és szuverén nemzet vagyunk, amelynek méltósága van, amely megőrzi magát és a jövőjét, hiába rikoltozzák az árulók, hogy Szláva Ukrajini, mi csak annyit válaszolunk Dicsőség Magyarországnak!
Aki nemet mond a háborúra, az velünk van. Aki magyar, az békét akar, aki magyar, az élni akar. Nem adjuk a pénzünket, nem adjuk át a fegyvereinket, nem megyünk a háborúba, és nem fogunk meghalni Ukrajnáért, de élni fogunk Magyarországért.
Kedves barátaim! Öt hónap múlva hazánk sorsa egy fontos döntés előtt áll. Mindannyian, akik itt vagyunk, tisztában vagyunk azzal, hogy mit tehetünk, és azt is tudjuk, hogy mi a dolgunk. Amit pedig tenni szükséges, azt elkötelezetten végrehajtjuk!
Láthatjátok, ha mozdulni kell, együtt mozdulunk, ha stratégiai nyugalom kell, kivárjuk a megfelelő ütemet. És ha eljön a pillanat és suhintani kell, suhintani is fogunk. A golyóstollainkkal csak ki ne szakadjon a szavazólap.
Egyetlen lélekről sem mondhatunk le, mert minden magyar felelős minden magyarért. Nem a vezetőikről beszélek, nekik megvannak a gazdáik, ők pontosan tudják, mit tesznek és miért. De van sok magyar, aki azt hiszi, hogy jó ügy mellett áll, amikor Brüsszelt és a Brüsszelből ide küldött bábkormány jelölteket támogatja. El kell mondanunk nekik, Brüsszel ma nem a segítség, hanem a veszedelem. Az Európai Néppárt nem a barátunk, hanem a rosszakarónk. Brüsszel és magyar megbízottjai nem fejlődést, hanem háborút hoznak Magyarországra, akik azt hiszik, hogy a kormányváltást támogatják, valójában a háborút támogatják, ha tudnak róla, ha nem. Nem a kormányváltást támogatják, hanem a brüsszeli bürokratákat, akik ránk akarják kényszeríteni a migrációs paktumot, és bevándorló országot akarnak csinálni Magyarországból, akik a kormányváltást akarják, nem a jobb életet, hanem éppen ellenkezőleg, az adóemelést, a nyugdíjadót, a rezsicsökkentés eltörlését és a családtámogatás megcsonkítását támogatják. És ez így van akkor is, ha ők ezt nem tudják, nem hiszik, vagy nem akarják hinni. Beszélni kell hát velük. És beszélnünk kell a fiatalokkal is. Barátaim, ez nem könnyű feladat. Lehet, hogy bennünk van a hiba, de akkor is meg kell próbálnunk.
Nos, hát tisztelt magyar fiatalok! A forradalmat fiatalok szokták kirobbantani. Ez így volt '56-ban is, s még korábban. Petőfi 25 éves volt. Rákóczi 27. Mindig a fiatalok vannak az első sorban, ők emelik a szabadság zászlaját. Amikor kellett, a nemzet mindig számíthatott rájuk. De vajon ma, amikor ismét szükség lenne rátok, számíthat-e rátok a hazátok? Más világ lett. A valóság helyét digitális és virtuális terek foglalják el. Nehéz tudni, mi a manipuláció és mi a valóság. Van-e még valóság egyáltalán? Mi hisszük, hogy vannak valóságos dolgok. Valóságos Magyarország a hazátok. Valóság a szabadság is, amiért harcoltak és meghaltak a nagyszüleitek. Valóság a támadás is. A békénk, a szabadságunk és a biztonságunk veszélyben forog. Ez a való világ. És valóság az is, hogy mindenkire rátok is szükség van, hogy megvédjük Magyarországot. A hazát védeni igaz ügy. Nem manipuláció, nem kamu, nem átverés. Ha arra vágytok, hogy súlya, komolysága legyen annak, amit csináltok, álljatok az igaz ügy mellé és kezdjetek hozzá. Merjél és tegyél, kockáztasd, védd meg azt, ami a legnemesebb. De jó, ha tudjátok, a brüsszeli birodalom nem akarja, hogy ti hazafiak legyetek. A brüsszeli birodalom azt akarja, hogy hazátlan európaiak legyetek. Azt akarja, hogy maradjatok a virtuális világban, azt akarja, hogy gépre kötve szunnyadjatok. Ideje fellázadni. Tisztelt magyar fiatalok, ti is lehettek hazafiak. Lehettek szabad és büszke magyarok. De először le kell jönnötök a gépről, és ki kell hajítani a brüsszeli infúziót.
Kedves barátaim, tisztelt ünneplők, így állunk hát, megint két választásunk maradt. '56-ban szabadság vagy szolgasors ma háború vagy béke. Nincs hová bújni és nincs hová hátrálni. Háború elvenni a jövőnket, ez van, ha tetszik, ha nem. Magyarország a brüsszeli háborús uszítók útjában áll. '56-ban tankokkal jöttek, ma pénzügyi szankciókkal. Ahogy akkor megtalálták a maguk pufajkásait, ma is megvannak a brüsszeli mesterterv slim fit szekértolói. Jó hír, hogy van választásunk. A béke hívei gyülekeznek. Olaszország és Szlovákia után Csehországban is fordult a szél. Fordul Lengyelországban is. Velünk van az Egyesült Államok elnöke, és mozog a Föld az európai liberális elit lába alatt. És mi is itt vagyunk.
Itt állunk, és tanúi vagyunk a történelem újabb fejezetének. 1956-ban Budapest a szabadság lángját hordozta, míg 2025-re a béke szelleme öleli körül a várost, amely újra a kontinens szívében áll.
Kedves barátaim! Az európai nemzetek közötti együttműködés évszázadok óta a legszebb eszme, de sajnos a brüsszeli bürokrácia árnyékában elnyomásba fulladt.
Aki Brüsszellel tárgyal, az lemondott a saját érdekeiről. A migrációs nyomásnak engedett, és a háborús stratégiák irányvonalát követte. Nincs helye a kompromisszumnak. Az Európai Uniót támogatjuk, de Brüsszel politikáját elutasítjuk.
Kedves Barátaim! Jövőre elérkezik az idő, amikor megmutathatjuk a világnak, hogy Európa közepén létezik egy olyan nemzet, amely bátran követi saját elképzeléseit és értékeit.
Van egy nép, amely nem tűri a zsarolást. Egy nép, amely nem riad vissza a történelem viharaitól. Mi, magyarok vagyunk azok, a szabadság úttörői, és amíg itt vagyunk ezen a földön, mindaddig élni fog a remény. Ha még egyetlen magyar is létezik a világon, mindig lesz valaki, aki kiáll a békéért, mert mi a békét keresünk, és a szabadságért, mert erre születtünk. A Jóisten áldása legyen mindannyiunkkal, Magyarország mindennél fontosabb! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!
