**Nyakig mézben - Az analóg ember kalandja a digitális világban** Az analóg ember, aki a régi idők báját hordozza magában, most egy olyan világban találja magát, ahol a digitális technológia uralja a mindennapokat. Míg a méz édes íze és gazdag állaga az
Ha kedves ólvasóim többsége a gitározással foglalkozik, vagy valamiképpen köze van és valamelyest ért is ehhez az igazán kihívó foglalatossághoz, akkor bizonyára találkozott már ezzel az immár klasszikussá váló dilemmával.
45 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a karrieremet, ugyan nem volt akkora felhozatal hangszerek, effektusok és erősítők terén, de a gitárok hangzása remek volt. Átütő, dinamikus és meleg hangú élményt nyújtott. Emlékszem, hogy diákkoromban az első erősítőm egy házilag átépített 2 wattos, lámpás Grundig rádió volt, a hangszerem pedig egy román gyártmányú Star 3 gitár volt. Roppant nehéz volt rajta játszani, de abban az időben és a zajcsinálás céljának tökéletesen megfelelt...12 éves voltam.
Amikor már 1985-ben a nagyváradi Metropol együttesbe kerültem, már egy remek, kézműves Elephant márkájú, 50 wattos, lámpás gitárkombóm volt, ami tökéletesen és meleg dinamikával adta vissza a Guild Starfire gitárom jellegzetes hangját. Akkor csak egy első generációs Boss OD1 efektpedál volt a lábam alatt. Remek, erős és nyers hangzásom volt, tökéletesen beilleszkedett a zenekar hard rock stílusába. Néhányszor alkalmam volt egy - akkor még újdonságnak számító - tranzisztoros Roland Cube 60-as kombót is kipróbálni... ez még ugyan nem nevezhető digitális cuccnak, de már akkor előrejelezte a várható tendenciát.
Az évek során rengeteg hangszer, erősítő és effektus fordult meg a kezeim között, mind a klasszikus, mind a modern vonalon. Hosszú időn át az analóg berendezések hívének vallottam magam, és el sem tudtam képzelni, hogy valaha is megbarátkozom a digitális világ vívmányaival. Szinte ösztönösen utasítottam el a digitális processzorokat, még a kipróbálásukra is hajlandó voltam, annyira ragaszkodtam a megszokott hangzásaimhoz. Kicsit talán sznobnak tűnhettem, de az igazság az, hogy a '90-es évek végéig nem is akadt igazán meggyőző ajánlat ezekből a kütyükből. A koncerteken és fesztiválokon alig figyeltem fel azokra a gitárosokra, akik a primitív Boss vagy Zoom processzorokkal léptek színpadra; az általuk produkált cingár és vékony hangzás messze elmaradt az elvárásaimtól. Bár valószínűleg ezek a berendezések megfeleltek az otthoni gyakorláshoz vagy a baráti jam session-ökhöz, élő előadásokon sajnos roppant szerény és zavaróan orrhangú eredményekkel szolgáltak.
Az áttörést a Line6 'amp modelling' technológiája jelentette. Emlékszem, Las Vegas-ban éltem akkoriban... 2001-ben, a CES nevű kiállításon bemutatták a Line6 POD nevű kis, veseformájú szörnyeteget... azonnal meg is vásároltam és munkát is találtam napokon belül egy kaszinóban. Azonnal megértettem ennek a forradalomnak a szükségességét és irányát. Azóta élénk érdeklődéssel követem a fejleményeket és mindig készen állok az új dolgok befogadására.
A 21. század harmadik évtizedére a technológia olyan mértékben fejlődött, hogy szinte lehetetlen megkülönböztetni az analóg és digitális hangzást egy lemezfelvételen vagy egy élő koncert során. Én magam is egy hibrid eszközt használok, amely az analóg és digitális elemek varázslatos keverékét kínálja. Az élmény, amit nyújt, rendkívül kielégítő, mind a hangzás minősége, mind pedig a kényelmi és logisztikai szempontok terén.
Biztosan minden gitáros kolléga megtapasztalta már a saját hangzás megtalálásához vezető út kálváriáját. Velem együtt és gondolom a kedves olvasóim közül is jónéhányan a G.A.S. nevű "betegséggel" küszködünk - Gear Aquisition Syndrome. Ez ellen én egyelőre csak egy gyógyírt ismerek, éspedig a bankszámla teljes befagyasztását, legalábbis formálisan nekem ez bejött, de azért megtaláltam ebből is a kiutat...
A hangzás és a megfelelő hangszer kétségtelenül kulcsfontosságú a gitározásban, de nem csupán ezek az egyedüli tényezők, amelyek hozzájárulnak a sikeres játékhoz. Minden gitáros arra törekszik, hogy olyan intim és szinte varázslatos kapcsolatot alakítson ki hangszerével és felszerelésével, amely lehetővé teszi számára, hogy egyedi hangzásával és játékstílusával kitűnjön a számtalan tehetséges gitáros közül, akik mind ugyanazért a célért küzdenek. Manapság egyre nehezebb bejutni még a zeneipar legalsóbb szintjeire is, míg a mi generációnknak viszonylag könnyebb dolga volt ezen a téren. Persze nekünk is megvoltak a magunk "csatái", amelyeket meg kellett vívnunk az érvényesülés érdekében. Sikerült túllépnünk ezeken, és ma már aktív, főállású zenészként tevékenykedem. Én azok közé tartozom, akik lerakták az alapokat, amelyen ti most jártok, és ez az út, amit kijelöltünk, arra vár, hogy ti tovább bővítsétek a jövő generációi számára. Mi megtettük a magunkét: tapasztalataink, küzdelmeink és hitünk által formáltuk azt, amit ma alapként ismertek. Az idő azonban nem áll meg, és most már a ti kezetekben van a stafétabot. A feladatotok nem az, hogy a múltat másoljátok, hanem hogy tanuljatok belőle, és a saját hangotokon folytassátok a történetet. Mert minden generációnak megvan a saját útja, de az irány mindig előre mutat.
