Nem Szájer az első, akit Orbán visszahozott, és bizonyára nem is az utolsó lesz.

Horn Gábor, a Republikon Intézet vezetője, a Hírklikknek adott nyilatkozatában rámutatott, hogy Orbán Viktor Szájer József reaktiválása mögött számos cél és üzenet rejlik. Szerinte a Szájer-jelenség jól példázza a politikai gátlástalanságot, valamint azt a hatalomra fókuszáló, érték nélküli játszmát, amely ma jellemzi a közéletet. Horn kiemelte, hogy az értékalapú politikai elitnek rengeteg feladata van, különösen hazánkban. Megjegyezte, hogy elfogadhatatlan, hogy valaki szabadon visszahozhassa a múltban sok kárt okozó politikai szereplőket, vagy hogy megússza a közpénzek elherdálását. Továbbá, felhívta a figyelmet arra, hogy az sem tartható, ha valaki saját érdekeit szolgálva, például a szomszédos faluban közpénzből stadiont épít, miközben családtagjai és barátai a közvagyonhoz való hozzáférésük révén profitálnak.

Parádésra sikeredett Szájer József visszaemelése a közéletbe: a négy éve csúfos körülmények között visszavonulásra kényszerült vezető fideszes politikus, aki egy önálló intézményt (a Szabad Európa Intézetet) és ott egy igazgatói posztot kapott a Terror Háza nagyasszonyától, Schmidt Máriától, most egy nyilvános rendezvényen mutathatta be a Frontvonalban című új könyvét. Mi lehet a reaktiválásának a mögöttes célja? Ami nagyon látványosra sikerült, hiszen Lévai Anikó is ott ült a pódiumon, noha ő a legritkábban vállal nyilvános szereplést, kiváltképpen olyat, ahol újságírók is jelen vannak.

Egyrészt persze nehéz megfejteni azt, hogy pontosan mi játszódik le a Fidesz háza táján, illetve - hogy pontosabban fogalmazzak - Orbán Viktor fejében. Az egyik lehetséges magyarázat lehet, hogy Orbán azt üzeni: ő bármit és annak az ellenkezőjét is megengedheti magának. Nem csodálkoznék azon, ha hamarosan Varga Judit és Novák Katalin is megjelenne a közéletben. Emellett Szájer reaktiválásával Orbán a saját - amúgy nem indok nélkül - (meg)bukott) kádereinek, tágabban, a Fidesz belvilágának is megmutatja, hogy aki kitart, annak van remény, az visszaszivároghat. Azért azt ne feledjük, hogy nem ez az első ilyen reaktiválás. Példaként gondoljunk csak Lázár Jánosra, igaz, az ő esete nem volt ennyire durva. Egyszóval láttunk már olyat a Fidesz környékén, mint a Szájer-reaktiválás. Az is fontos, hogy Orbán ezzel is azt demonstrálja: gondoskodik az övéiről. Megjegyzem, ezt más politikai közösségekben nem tapasztaljuk. S hogy ez mit jelent? Vegyük például Simicska történetét: azután, hogy leleplezte a Fidesz-világot, menekülési útvonalat biztosítottak a számára, kapott néhány milliárdot, hogy szépen éldegélhessen.

Ön szerint lehet még készülni további reaktiválási meglepetésekre is?

Nagyon kíváncsian várom, hogy végül ki tölti be az új washingtoni magyar nagyköveti posztot. Elképzelhetőnek tartom, hogy Novák Katalin visszatér a színpadra. Az orbáni politikai kultúra viszont sok mindent megenged, és azt sugallja, hogy bármire képesek vagyunk. Ha szükség van egy tapasztalt politikusra, azt bármikor visszahozhatjuk. Ebben a lépésben azonban a romlottság és a manipuláció is hangsúlyosan jelen van.

A politikai korrektség hatására a Fidesz kommunikációjában nem említik meg a Szájer-ügy egy fontos aspektusát, nevezetesen, hogy Szájer meleg, ami önmagában teljesen elfogadható. De vajon hogyan lehet figyelmen kívül hagyni a melegellenes retorikától zengő Fidesz világát, amikor a saját soraikban is akadnak olyanok, akik más életformát képviselnek?

Még elképzelhető, hogy a fideszes körökben felmerülhet a kérdés: vajon ők maguk nem homofóbok? Hiszen itt van nekünk Szájer József, a nyíltan meleg politikus. A valódi probléma nem az ő szexuális orientációja, hanem az, hogy egy olyan befolyásos figura, aki azt hirdeti, hogy az iPaden fogalmazta meg az alaptörvényt – ami, valljuk be, egy igencsak silány alkotás, de azért nem annyira gyenge, hogy ne készüljön el időben. Szájer, mint a politikai elit tagja, minden létező szabályt áthágott: a kijárási tilalom és a nagyobb csoportosulások tilalma alatt részt vett egy illegális bulin, ahonnan a rendőrség megjelenésekor egy ereszcsatornán próbált megszökni, állítólag a hátizsákjában droggal. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy van egy olyan ember, aki szembefordul mindennel: a törvényekkel és a saját értékrendjével is. Mégsem erről beszélnek a sarki kocsmában, hanem inkább arról, hogy mennyire bántják ezt a jóságos embert. Pedig a háttérben éppen zajlik a melegek elleni üldözés, amit a Fidesz már a Mi Hazánkra bízott, hogy folytassák a homofób propagandát.

Vajon nem hordoz kockázatokat Orbán számára ez a mostani lépés?

Bármilyen irányból is közelítünk a helyzethez, nem zárható ki, hogy Orbán számára elengedhetetlen Szájer támogatása, különösen ebben a fokozódó nyomás alatt lévő időszakban, amikor a politikai elszigeteltségből való kitörést keresi. Szájer, mint egy tapasztalt háttérember, jelentős előnyöket hozhat a kiváló uniós kapcsolatai révén. Valószínű, hogy éppen ő az, aki nélkülözhetetlen szerepet játszik abban a bonyolult helyzetben, amely Orbán körül kialakult.

De látszólag Orbán reményei sorra valósággá válnak, és az amerikai elnökválasztás eredménye is csak egy példa a sok közül, amely ezt illusztrálja. De hol rejlik akkor a csapdahelyzet, ahol az elszigeteltségből való kitörés sürgető szükséglete megjelenik?

Természetesen le lehet írni, hogy ez Orbán számára a nagy győzelem időszaka - láttuk is, hogyan ünnepelte ő és a holdudvara Donald Trump győzelmét, mintha ő nyerte volna meg Trumpnak a választást. De ennek azért az is lehet az érdekes és sajátos következménye, hogy az Európai Unió összekapja magát, és akkor a jelenleginél is sokkal nehezebb helyzetbe kerülhet Orbán. Persze nem biztos, hogy így lesz, mert elképesztő dolgok történnek, kezdve az osztrák szélsőjobb győzelmétől a romániai elnökválasztásig a világ jobbik felén egy szélsőjobbra sodródás megy végbe. Ez persze még nem jelenti a világ jobbik részének a végét, csupán azt, hogy a hagyományos politikai elit még nem találta meg a választ a populista kihívásra. Majdnem mindenhol tapasztalható ez a fejlett világban: Svédországtól Hollandián át Németországig a hagyományos politika erői - a konzervatívok, a szocialisták és a liberálisok mellé én idesorolom a zöldeket is - mintha nem találnák a jó válaszokat az embereket foglalkoztató problémákra, s a modern kommunikációs eszközök használatát sem képesek megfelelően elsajátítani. A közösségi média világa ugyanis teljesen új helyzetet hozott létre, amit a romániai elnökválasztás is mutat: a média támogatása nélkül, minimális erőforrással nyerte meg az első fordulót Calin Georgescu független jelölt (a többi román párt által szélsőségesnek nevezett Románok Egyesüléséért Szövetséghez, AUR közelálló egyetemi oktató - a szerk.). De ugyanezt lehet elmondani ideahaza Magyar Péter előretöréséről is. Merthogy ma már nem elsősorban pénz kérdése az, hogy valaki teret, lehetőséget találjon a politikai mezőben. Kreativitás, odafigyelés, a közösségi médiafelület használata, újszerű hangvétel, erőteljes populizmus - ez az, ami segít. Szomorú hír - az én olvasatomban legalábbis -, hogy úgy tűnik, a - számomra fontos - értékalapú politizáló mainstream nem tud visszatérni a sajátjaihoz, nem találja a választ az új kihívásokra. Egyre inkább érvényes a Gábor Zsazsának tulajdonított mondat: mindegy, mit mondanak valakiről, csak foglalkozzanak vele. Feleletet kell találni az ellenőrzött és ellenőrizetlen közösségi felület által felvetett kérdésekre is. Merthogy ma már egyszerűen nincs ezeken szűrő.

Szájer visszatérése mennyire tűnik hitelesnek, különösen úgy, hogy az ő távozása egy markáns csúsztatással kezdődött, amikor azt állította, hogy a sok harc miatt fáradt el? Az alaphang, amelyet megadott, kérdéseket vet fel a szándékai mögött, és sokakban kételyeket ébreszt a valódi okokat illetően.

Szájer nem azért lépett ki négy éve, mert belefáradt a küzdelembe, hanem azért, mert súlyos köztörvényes bűnöket követett el. Reaktiválása a gátlástalanság példája. Ugyanakkor a saját közösség elfogadja, mondván, ha a főnök így gondolja, akkor ez is rendben van. A kocsmában mondhatják, hogy mi ugyan nem szeretjük a buzikat, de azért tényleg bántották ezt a rendes fiúcskát...

Mit tehetünk?

Milyen irányba tereli a Szájer-ügy a politikai ellenzék gondolkodását? Létezik még egyáltalán valódi ellenzék ebben a helyzetben? És a média hogyan reagál a történtekre? Az tény, hogy legalább elkezdtünk beszélni erről az esetről, ami talán már önmagában is egyfajta előrelépés. Személy szerint számos problémám van ezzel az üggyel. Például, hogy Szájer miért nem lépett ki a pártjából, amikor a Fidesz elkezdte a homofób retorika terjesztését? Az is aggaszt, hogy miként lehet egy olyan prominens politikai figura, mint ő, teljesen figyelmen kívül hagyni a jogszabályokat, és mindezt egy négy éves visszavonulás után büntetlenül megúszni. Persze, sejtem, hogy valószínűleg anyagi háttérrel biztosították számára a kényelmes életet...

Most komolyan? Meg van lepődve?

Tudom jól, hogy egy olyan világban létezünk, ahol az álszentség és a morális züllés mindennapos jelenség. Ennek nyomai mindenhol fellelhetők, nem csupán a kormányoldalon, hanem a társadalom minden szegletében. Ez az új valóság nehezen érthető és kezelhető. Vegyük például, ahogyan a Zeneművészeti Akadémia rektora reagál a szélsőjobboldali vádaskodásokra, vagy ahogy egy vidéki zsidó közösség megakadályozza valakinek a fellépését, pusztán egy teljesen megalapozatlan pletyka miatt. El tudom képzelni, hogy Magyar Péter egyedüli indulása 2026-ban logikus lépés lehet, de felmerül bennem a kérdés: miért kell megalázni azokat, akik az elmúlt tizennégy évben próbáltak tenni valamit, még ha az végül kudarcot is vallott? Nem lehet azt állítani róluk, hogy lepaktáltak a Fidesszel, miközben azok, akik ezt hangoztatják, maguk is hasonló utat jártak be. Morális dilemmával nézünk szembe: vajon jogos-e, hogy belerúgjunk azokba, akik megpróbálták Orbán leváltását, még ha nem is sikerült nekik?

Úgy tűnik, hogy egy erőteljes érzés bontakozik ki önben, amit eddig még nem tapasztaltam a párbeszédeink során. Vajon egy Szájer-reaktiválás képes ilyen intenzív érzelmeket előidézni önből?

Nem csak a Szájer-ügyről van szó. Az foglalkoztat, hogy mintha a hagyományos politikai értékek tényleg válságban lennének a világban. Kiszabadult a szellem a palackból, s nehéz visszagyömöszölni. Nyilván nem vagyok pesszimista a végkifejletet illetően, a fejlett nyugati világ meg fogja oldani. Ausztriában is hiába nyerte meg a választásokat a szélsőjobb, nem ők alakítanak kormányt; Franciaországban is ezt látjuk, s a már említett Romániában pedig majd kiderül, hogy mi történik az elnökválasztás második fordulójában. A másik oldalon pedig azt már láttuk, hogy mi történt az Európai Parlament választásán: majdnem kétharmadot vitt az értékalapú politikai elit. De mégis, mintha valamit nem jól reflektálnának azok, akiknek a felelősségük megtalálni a válaszokat. Elképedve nézi a világ, ahogy egy nőgyűlölő, kirekesztő, hazudozó, súlyos bűnöket elkövető bukott politikai szereplő nyeri meg az amerikai elnökválasztást, aki olyanokat mond, hogy a haiti bevándorlók megeszik az amerikaiak házi kedvenceit, a kutyákat és a macskákat. De a győzelme azért nem azt jelenti, hogy az egész Egyesült Államok meghülyült, hanem azt, hogy egy nagyon kiélezett helyzetben 2-2,5 százalékkal nyert Trump. És ez nálunk, a románoknál is így van.

Szomorúság tölti el a szívét?

Az elkeseredettség, a rosszkedv és a reménytelenség szelleme mindannyiunkat elérhet, ha szembesülünk a jelenlegi politikai környezettel. Szükség van arra, hogy az értékalapú politikai elit felvegye a kesztyűt, és komolyan foglalkozzon a felmerülő problémákkal. Azoknak, akik hisznek abban, hogy a politika nem csupán a hatalom megszerzéséről és megtartásáról szól, hanem valódi felelősséget is hordoz, tenniük kell a változásért. Elfogadhatatlan, hogy bárki büntetlenül visszahozhatja a múlt bűnözőit, vagy hogy egyesek felelőtlenül szelektálják a közpénzt, mint valami saját zsebből való kincstárat. Az is megdöbbentő, hogy mindezek mellett a politikai hatalom birtokosai ahelyett, hogy a köz érdekét szolgálnák, inkább a saját érdekeik előtérbe helyezésére összpontosítanak. Jelzésértékű, hogy Orbán Viktor a fociszenvedélye miatt egy nemzetközi eseményt a Puskás Ferenc stadionban kíván megrendezni, nyilvánvalóan újabb hatalmas összegekért, amelyeket a közpénzekből költenek. Az, hogy ez a döntés nem csupán elfogadható, hanem szinte természetesnek hat, mélyen elgondolkodtató. Hasonló gátlástalanság figyelhető meg a Szájer József ügyében is, ahol a hatalom öncélúsága és az értékek hiánya egyértelműen megmutatkozik. Az ilyen jelenségek csak erősítik a közvélemény csalódottságát, és arra figyelmeztetnek, hogy változásra van szükség.