A PMFC számára egy új kezdet nem várt mélységekből indult, ám Sólyomék lendületet adtak, és beindították a motorját.
Tíz évvel ezelőtt a PMFC nehéz helyzetbe került, és a labdarúgó megye I-ből próbálta újra megkezdeni felemelkedését a magyar focivilág ranglétráján. A hétvégén Sólyom Csaba, aki a 45. születésnapját ünnepelte, visszatért az egyesülethez. Bár a kezdetek rendkívül nehezek voltak, a csapat kitartó munkája végül sikerrel zárult.
Tíz évvel ezelőtt a PMFC sorsa megfordulni látszott, amikor a klub hű szurkolói mindent elkövettek, hogy a csapatot kiemeljék a mélypontról. Ezt a folyamatot egy igazi szimbolikus pillanat koronázta meg, május 29-én a pálya közepén, ahol a remény újraéledt. Az együttes a legmagasabb osztály után a megyei élvonalban találta magát, ám nemcsak a sportág kihívásaival, hanem számos egyéb nehézséggel is meg kellett küzdenie. A kitartás végül meghozta gyümölcsét, hiszen a csapat bajnokként léphetett fel az NB III.-ba. Erről a felemelő időszakról beszélt nekünk Sólyom Csaba, aki akkor tért vissza a piros-feketékhez, és azóta is elkötelezetten szolgálja az együttest, most már kapusedzőként.
A nyaram tele volt kétségekkel, hiszen Kozármislenyben is hasonlóan zűrzavaros helyzet alakult ki, miután nem tudtunk feljutni az NB II.-be - emlékezett vissza Sólyom. - Márton Gábor keresett meg, hogy lenne-e kedvem csatlakozni ehhez a projekthez. Akadt egy-két ajánlatom az NB III.-ból, de 35 évesen, miután a PMFC utánpótlásában már edzősködtem mellette, úgy éreztem, hogy muszáj részt vennem ebben az új kihívásban. A mai napig nem bántam meg a döntésemet. Őszintén megvallva, soha nem vágytam arra, hogy megye I.-ben játsszak, de a PMFC-ért bármit szívesen megtettem.
Sólyom Csaba és a PMFC szinte nem hibázott abban az évben
A Pamacs csapata a szászvári idénynyitó 1-1-es döntetlennel indította az évet, de a következő fordulóban óriási fölénnyel, 9-0-ra diadalmaskodott a Szederkény ellen. A szezon zárásáig csupán egy mohácsi vereség (3-1) árnyékolta be teljesítményüket, így végül 85 ponttal és 28 győzelemmel zárták a szezont, maguk mögé utasítva a Szászvárt 7 pontos előnnyel.
- Arra emlékszem, hogy nagyon gyorsan kellett cselekedni, mert el voltunk késve. Ha jól emlékszem Gábor az első taktikát úgy tartotta meg, hogy nem tudtuk felkapcsolni a villanyt, nem volt meleg víz sem. Olyan mélyen talán tényleg nem volt a klub mióta létezik - fogalmazott. - Kerestek olyan játékosokat, akiknek van pécsi kötődése, akár a megye bajnokságból, akár az utánpótlásból, de én voltam az a személy, aki a rutint képviselte. A rajt után nagyon szépen ment minden. Éreztünk egy olyan összefogást, amiből erőt kovácsolhattunk. Gábor személy is nagyon fontos volt, mint helyi legenda, aki itt játszott, remekül össze tudta fogni ezt a dolgot, és mindig jól bánt a fiatalokkal is. Szépen összeért a csapat, idegenbe is jöttek folyamatosan a szurkolók, és nem csak azért, mert közel volt, hanem azért, mert tényleg érdekelte őket az, hogy mi lesz a klubbal. Olyan hangulatot varázsoltak, amit azoknak a gyerekeknek és nekem is nagyszerű volt átélni. A Szászvár volt a vetélytársunk, de lerendeztük szerencsére a stadionban az első tavaszi fordulóban. Ha jól emlékszem, 2.000-2.500 néző volt kint a döntővel felérő meccsen. Kicsit keserédes volt az az időszak, de ebből újra elindulhatott a klub felfelé. Nekünk kellett újra berúgni a motort, és ott el is indult valami.
