Jeruzsálem közelében felfedeztek egy különleges, menórával ékesített római kori lámpát, amely lenyűgöző bepillantást nyújt a múlt szakrális világába.
A jeruzsálemi Olajfák hegye környékén végzett régészeti feltárások során a kutatók egy különleges felfedezésre akadtak: egy késő római korból származó kerámialámpát találtak, melynek díszítései között a templom menóra is megjelenik. Ez a ritka lelet nemcsak művészeti értékkel bír, hanem betekintést nyújt a korabeli vallási életbe és a kultúra gazdagságába is.
Az Israel Antiquities Authority (IAA) nyilatkozata szerint nemcsak a hétágú gyertyatartó, hanem egy füstölőkhöz használt lapát és egy lulav, a zsidó rituálékban használt pálmaág is szerepel.
Az ásatás vezetője érdekes megállapítást tett: a szimbólumok a zsidók templomhoz való viszonyát tükrözik. Ez különösen figyelemre méltó, mivel a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján alig van nyoma zsidó településeknek Jeruzsálemben és a környező területeken ebben az időszakban.
Miután Hadrianus római császár leverte a Bar Kochba-lázadást Kr. u. 135-ben, a zsidókat kiűzték a városból. Az Olajfák-hegyi lámpa egyike azon kevés nyomok egyike, ami a zsidók jelenlétéről árulkodik Jeruzsálem környékén a Krisztus utáni 3-5. században. A templomi menóra a Második Templom korszakában, vagyis az újjáépített jeruzsálemi templom idején vált zsidó szimbólummá, mikor a templom lerombolását követően a kollektív emlékezet fontos elemévé vált.
A szakértők véleménye alapján a lámpa a "Beit Nattif" típus képviselője, amelyeket a Jeruzsálemtől körülbelül 30 kilométerre nyugatra, Bet Shemesh közelében található műhelyben készítettek. Ezen lámpák nevük forrása is egyben. Az előállítás során faragott mészkő formákba helyezték az agyagot, majd ezt követően kiégették, így alakult ki végső, jellegzetes formájuk.
