Leó pápa üzenete a római papok számára: Az egység, a példamutatás és a prófétai elkötelezettség szellemében! - Vatican News

Köszönet a pápa egyetemes küldetése iránti felelősségvállalásban

Nagyon vágytam arra, hogy találkozzam veletek, hogy közelebbről megismerhesselek benneteket és hogy elkezdjünk együtt járni - kezdte a papokhoz intézett beszédét Leó pápa. Megköszönte nekik az életüket, amelyet az Ország szolgálatára ajánlottak fel, a mindennapi munkájukat, a szolgálatuk gyakorlásában tanúsított nagylelkűségüket, mindazt, amit csendben megélnek, ami pedig időnként szenvedéssel vagy félreértéssel is jár. A Római Egyházmegye szeretetben és közösségben elnököl az egész egyház testében, és Leó pápa köszöni nekik, hogy ezt a küldetést nekik köszönhetően is tudja teljesíteni, a püspökökkel való kegyelmi kötelékben és Isten egész népével való gyümölcsöző közös felelősségvállalásban. A római egyházmegye azért is különleges, mert ide nagyon sok pap érkezik a világ különböző részeiről, különösen tanulmányi okokból, és ez azt jelenti, hogy a lelkipásztori életet is - főként a plébániákon - az egyetemesség és az ezzel járó kölcsönös elfogadás jellemez. A Szentatya ebből az egyetemes római szemléletből kiindulva néhány alapvető szempontot hangsúlyozott. Az első megjegyzése az egységről és a közösségről különösen közel áll a szívéhez, hiszen ezt kérte Jézus is az Atyától, hogy az "övéi egyek legyenek" (vö. Jn 17,20-23). Az Úr jól tudja, hogy csak Vele és egymással egyesülve tudnak a követői gyümölcsöt teremni és hiteles tanúságot tenni.

Róma ősi hagyományai szerint a papok szoros közösségben éltek a plébániákon, ami azt mutatja, hogy természetüknél fogva közösségi lények voltak - folytatta a pápa. Ma viszont egy olyan kulturális légkör nehezíti ezt, amely az elszigetelődést vagy az önállóságot helyezi előtérbe. Ezen kívül a "belső" akadályok is gátolják az egyházmegye életét, befolyásolva a személyes kapcsolatokat és a szívünkben megjelenő érzéseket, mint például a fáradtság vagy a megértetlenség. Leó pápa szeretne segíteni ebben, azzal, hogy együtt jár a papokkal, így lehetőséget adva mindenki számára, hogy visszanyerje a nyugalmát a szolgálatában. Ugyanakkor arra kéri őket, hogy erősítsék a papi testvériséget, amely a mély lelki életre, az Úrral való találkozásra és az Igéje hallgatására épül. Az egyházmegyében a közösséget elkötelezettséggé kell alakítani. Leó pápa arra buzdít mindenkit, hogy figyeljenek ennek az egyháznak a lelkipásztori útjára, amely bár helyi jellegű, de a pápának köszönhetően egyetemes dimenzióval bír. Az együttműködés mindig az evangéliumhoz való hűség biztosítéka; közösen és harmóniában, arra törekedve, hogy saját karizmájuk révén gazdagítsák az egyházat, miközben szívekben egy testet alkotnak, melynek Krisztus a feje.

A Szentatya második gondolata a példamutatás fontosságára irányul. Említette Szent Pál szavait, aki egykor az efezusi presbiterekhez fordult: "Tudjátok, hogyan viselkedtem köztetek" (ApCsel 20,18). Ezt a példát követve a pápa atyai és lelkipásztori szívvel arra ösztönöz bennünket, hogy mindannyian igyekezzünk hiteles és követendő papokká válni. Tudatában vagyunk emberi gyengeségeinknek, és az Úr mélyen ismer minket, mégis rendkívüli kegyelmet kaptunk: egy értékes kincset, amelynek őrzői vagyunk. A szolgától pedig elvárjuk a hűséget. Mindannyian ki vagyunk téve a világ csábításainak, és a város sokféle ajánlata könnyen eltéríthet a szent élet iránti vágyunktól. Tartsunk ki Mesterünk eredeti hívása mellett, hogy újra átélhessük az első órák szeretetét, azt a szeretetet, amely erős döntésekre és bátor lemondásokra indított bennünket. Ha közösen törekszünk arra, hogy alázatos életünkben példát mutassunk, képesek leszünk az evangélium megújító erejét mindenki számára kifejezni - buzdított bennünket Leó pápa.

Záró gondolatként arra kértek, hogy a korunkkal szemben támasztott kihívásokat prófétai módon értelmezzük. Mélységes aggodalommal és szomorúsággal tölt el bennünket mindaz, ami körülöttünk zajlik: a halált hozó erőszak sebei, a társadalmi igazságtalanságok, a nyomor és a kirekesztés, valamint a széleskörű szenvedés, amely sokakban rossz közérzetet teremt. Róma sem mentes ezektől a problémáktól; a várost sújtja a szegénység különböző formái és a lakhatási válság egyre súlyosbodó helyzete.

Az Úr arra hív minket, hogy bátran nézzünk szembe a kihívásokkal, és evangéliumi szemlélettel közelítsük meg őket, és éljük meg őket tanúságtételként. Ne keressünk menedéket a nehézségek elől! Legyen a lelkipásztori elkötelezettségünk és a tanulásunk olyan eszköz, amely segít nekünk abban, hogy Isten országát építsük ebben a bonyolult és kihívásokkal teli időszakban. Az utóbbi években olyan szent papok példáját láthattuk, mint Don Primo Mazzolari és Don Lorenzo Milani, akik a történelem iránti szenvedélyüket összekapcsolták az evangélium hirdetésével, mint a béke és igazságosság igazi prófétái. Rómában pedig ott volt Don Luigi Di Liegro, aki a nagy szegénységgel szembesülve életét az igazságosság és az emberi fejlődés keresésének szentelte. Merítsünk inspirációt ezekből a példákból, hogy továbbra is elvethessük a szentség magjait városunkban.

XIV. Leó pápa végül megerősítette római papjainak, hogy mindig ott lesz mellettük, osztozva a szeretetében és a közelségében. Bízzuk papi életünket az Úrra, és kérjük, hogy korunk szolgálatában egységben, példamutatásban és prófétai elkötelezettséggel növekedjünk. Legyen velünk Szent Ágoston szívből jövő üzenete, aki így szólt: "Szeressétek ezt az Egyházat, maradjatok benne, és legyetek magatok is az Egyház részei. Szeressétek a jó Pásztort, a gyönyörű Vőlegényt, aki sosem csap be senkit, és aki mindannyiunk üdvösségét kívánja. Imádkozzatok az elveszett bárányokért, hogy ők is megtalálják az utat, felismerjék a szeretetet, és egy nyájként, egy pásztor alatt élhessenek" - zárta le beszédét XIV. Leó pápa a római papokhoz.