Kodály városában a cselló varázslója életre keltette Kodály szellemét.

A muzsikálás, a tanítás és a zeneszerzés valódi örömforrásként szolgálhat – hangzott el a Katona József Könyvtárban kedd este megrendezett eseményen, ahol a 77 éves Perényi Miklós gordonkaművész volt a díszvendég. Valóban, felemelő élmény volt hallgatni generációjának egyik legkiemelkedőbb csellistáját, aki láthatóan boldogsággal és derűvel idézi fel életének gazdag tapasztalatait és szakmai eredményeit, beleértve a Kodály Zoltánnal való találkozásokat. Ahogy átszellemült arccal megszólaltatta szeretett hangszerét, mindenki érezhette a zene mély érzelmi hatását.

A Magyar Művészeti Akadémia Kecskeméti Regionális Munkacsoportja, a Magyar Kodály Társaság Kecskeméti Tagcsoportja és a Katona József Könyvtár közös meghívására kedden Kecskemétre érkezett Perényi Miklós, a kétszeres Kossuth-díjas, Liszt-, Bartók-Pásztory-, és Prima Primissima díjas gordonkaművész, aki a nemzet művészeként és az MMA rendes tagjaként ismert. A világhírű zenepedagógus a megyei könyvtárban megrendezett, „Örömforrás” címmel hirdetett pódiumbeszélgetésen vett részt, amelyet egy különleges pillanattal nyitottak: egy közel hetven évvel ezelőtti filmhíradó részletének vetítésével. Az 1957-es felvételeken egy fiatal, mindössze kilencéves fiú látható, amint otthoni környezetben, a családi zenekarban csellózik, majd kedvenc villanyvonatával játszik, végül pedig az első önálló hangversenyén, a Zeneakadémia nagytermében, rövidnadrágban és térdzokniban lép fel a színpadon.

Ezt követően Virág Barnabás, a rendezvény házigazdája és a Magyar Kodály Társaság Kecskeméti Tagcsoportjának elnöke köszöntötte a nagy számban megjelent vendégeket. Külön figyelmet fordított Cseke Péterre, a Magyar Művészeti Akadémia Kecskeméti Regionális Munkacsoportjának elnökére, valamint Bujdosóné dr. Dani Erzsébetre, a Katona József Könyvtár igazgatójára. Ezt követően a színpadra szólította a kisfilmből ismert kisfiút, aki mára 77 éves világhírű csellista lett.

A pódiumbeszélgetés első perceiben Perényi Miklós gyermekkoráról, pályaválasztásáról esett szó. A kiváló gordonkaművész megerősítette Virág Barnabás felvetését, hogy "sorsa már az anyaméhben megpecsételődött", elmondta ugyanis, hogy "Mielőtt megszülettem, Zsámboki tanár úrral találkozott apám, aki azt mondta neki: "Ugye csellista lesz a gyerek?", Ő meg valamit ígért és azután így is lett." Kiderült az is, hogy más hivatás sosem merült fel benne igazán komolyan. "Valahogy úgy belém rögzült, hogy ezt csinálom. Bár korábban autóbusz-vezető akartam lenni, csellótanulmányaim kezdetéig talán vagy azután egy picit még, de ez nem sokáig tartott."

A jelenlévők ezt követően megismerhették Perényi Miklós indulásának legfontosabb állomásait, a rendkívüli tehetségek osztályában eltöltött éveinek örömeit, nehézségeit. A pódiumon lévők felidézték különös szenvedélyét, amely gyermekkora óta mindmáig tart: "A vonatok mindig érdekeltek, utazásaim során is nyitott szemmel néztem ezeket." Mindenhova vonattal utazott - Kecskemétre is azzal jött most -, salzburgi évei alatt a pályaudvar közelében lakott, minden másnap a restiben ebédelt, és "ott elég gyakran jöttek a vonatok, nagy kultusza volt akkor a vonatozásnak". Elhangzott, hogy környezettudatos szemlélettel éli mindennapjait - "Fokozatosan alakult ki ez bennem 30 éves korom után. Lehet úgy élni, hogy csak kevés hulladék keletkezzen a környezetemben" -, és hogy szívesen túrázik: "Hogyha az ember rászánja a délelőttjét, akkor nem bánja meg délután. Csak a délelőtt nehéz, utána már nagyon örül, hogy azt a napszakot erre áldozta". Életmódjával Kodály Zoltán példáját követi: "Kodály térdig érő hóban ment föl a Hármashatár-hegyre még 80 éves kora után is, és sosem telhetett el egy napja séta nélkül".

A hangulatos, élvezetes beszélgetést egy pillanatra megzavarta a muzsika varázsa. Perényi Miklós Kecskemétre is magával hozta hangszerét, és egy szívhez szóló gesztusként a hírös város büszkesége, Kodály Zoltán kilenc epigrammáját adta elő, megörvendeztetve ezzel a jelenlévőket. A zongorán Nemes Dóra, a M. Bodon Pál Zeneiskola igazgatóhelyettese és kamarazene tanár kísérte őt, virtuóz játékával még inkább emelve az esemény fényét. Játéka közben eszembe jutott egy régi, a világhálón is elérhető felvétel, amely 1971-ben készült, és amelyen a legendás gordonkaművész, a 94 éves Pablo Casals, miután átvette az ENSZ Béke Emlékérmét, színpadra lép, hogy előadja a híres katalán dalt, a Song of the Birds-t. Az emlékek és a zene összefonódása varázslatos pillanatokat teremtett.

Pablo Casals neve a pódiumbeszélgetés folytatásában azután többször is elhangzott, előbb azonban Perényi Miklós Kodály Zoltánhoz fűződő kapcsolatáról vallott. Többször is találkoztak, egyszer például az édesapja - aki maga is Kodály-tanítvány volt - elvitte a neves komponista lakására, de az egyik luzerni fesztiválon is összefutottak véletlenül. Persze voltak ezeknél "fontosabb" találkozásaik is: "Eljött egy koncertre, ahol a fiatal Liszt Ferenc Kamarazenekarral játszottam egy Vivaldi-csellóversenyt, és ott ült az első sorban, ez a Nemzetközi Nevelésügyi Konferencia 1964-es ülésén történt. És azután a hangversenyeimre később is ellátogatott, utoljára egy zenekari és egy kamarakoncertemre, halála előtt nem sokkal, 1967 januárjában és februárjában. Az egyik koncert végén felnőttek és fiatalabbak körülálltuk, mert bejött a művészszobába. Ott valamit mondott, és ahogy mondta, az nagyon fontosnak tűnt, súlya volt a szavainak. Varázslatos pillanat volt, az biztos!"

Perényi Miklós a Gundelben is találkozott Kodállyal, de a Budapest egyik legismertebb éttermében rendezett esemény igazából azért lett emlékezetes számára, mert azt Pablo Casals búcsúztatására szervezték. A világhírű gordonkaművész azokban a napokban meghallgatta a játékát, ekkor indult és később évekig tartott a számára rendkívül fontos, csellójátékára nagy hatást gyakorló szakmai kapcsolatuk.

Kulisszatitkok is elhangoztak a beszélgetés során, majd ismét Kecskemét szülöttjét méltatta Perényi Miklós: "Kodálynál az ember, hogy milyen volt ő, annak a lenyomata a darabjaiban mindig ott van. Az, hogy mit miként old meg, hogy jelez valamit, maga a szándék nagyon fontos. Csak a szándékot rögtön át kell fordítani valósággá, és akkor hirtelen elérzékenyülhet az ember, hogy micsoda mély gondolatok lobogtak benne fiatalabb korában is és később is, ez egy kinyilatkoztatás szinte."

Az este további részében ismét a cselló varázslatos hangzásában gyönyörködhettek a jelenlévők. Ezúttal Perényi Miklós tehetséges tanítványa, Kis Sebestyén lépett fel a színpadon. A Kecskeméti Kodály Iskola egykori diákja a névadója, Kodály Zoltán szólógordonkára írt szonátájának egyik tételét hozta el. Játékának ereje és virtuozitása lenyűgözte a közönséget, akik hatalmas tapssal jutalmazták a fiatal művész teljesítményét.

A hangszeres intermezzo után Virág Barnabás Perényi Miklós egyik első tanítványát, Agócs Mártát is bevonta a beszélgetésbe, aki a teremben helyet foglalt. A Kodály Iskola 2021-ben Kodály Zoltán-díjjal kitüntetett tanára szívhez szólóan osztotta meg emlékeit: "Gyermekkoromban, amikor már néhány éve csellóztam, egy napon meghallottam Miklóst játszani a rádióban – élőben csak jóval később volt alkalmam találkozni vele. Abban a pillanatban tudtam, hogy nála szeretnék tanulni. Olyan tisztaság és alázat áradt a játékából, amit addig soha nem tapasztaltam." Agócs Márta először mestere nyári kurzusaira járt, majd a Zeneakadémián folytatta tanulmányait. Mindig azt tapasztalta, hogy tanára óráin szinte sosem beszélt sokat, viszont rendkívül szemléletesen mutatta meg, hogyan kell megformálni és eljátszani egy-egy művet. "Talán a legmélyebb élményem a Bach-művek tanulmányozásához kötődik. Ezek a darabok mindig is közel álltak hozzám, de Miklós olyan mélységeket nyitott meg előttem, amikor arról beszélt, hogyan hallgassam a hangok életét és az egymáshoz való kapcsolódásukat. Ez egy életre szóló lecke, igazi útravaló számomra."

A pódiumbeszélgetés során a közönség figyelme Perényi Miklós pedagógiai tevékenysége felé fordult, amelynek mélységei lenyűgözőek. Ezt követően a csellóművész ismét magához vette hangszerét, és elvarázsolta a hallgatóságot Bach 1. G-dúr csellószvitjének interpretációjával. Előadása után a közönség viharos tapsvihara kísérte, amellyel a művész egy ráadásszámmal, Bach 3. C-dúr csellószvitjének egy tételével válaszolt. A beszélgetés végén szó esett arról is, hogy pályafutása során számos kiemelkedő muzsikussal dolgozott együtt. Különösen emlékezetes volt, ahogyan Kocsis Zoltánnal és Schiff Andrással kapcsolatos élményeit osztotta meg a hallgatósággal. Emellett a zeneszerzés nehézségeiről is beszélt, és bejelentette, hogy most először énekhangra készül komponálni egy új darabot, ami izgalmas kihívás számára.