A kis sólymok már felemelkedtek a fészkükből, de nyomuk követhető, és jól tudjuk, merre kalandoznak.

A Körös-Maros Nemzeti Park varázslatos világában, a Dévaványai-Ecsegi puszták szívében a költő madarak utódai már felnőttek, és elhagyták fészkeiket. Ezek előtt a csodás pillanatok előtt a kerecsensólyom fiókáit különleges figyelemmel látták el: GPS-jeladókat kaptak, köszönhetően a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület lelkes szakembereinek munkájának.

A jeladók telepítése két szakaszban zajlott: május 30-án és június 2-án. Az első napon összesen hat kerecsensólyom-fióka kapott GPS-jeladót, míg a második alkalommal négy fióka került sorra. Fontos megjegyezni, hogy ez még nem a teljes idei szaporulat, mivel néhány fészket nem tudtak biztonságosan megközelíteni. Az egyik különleges eset június 2-án történt, amikor egy fióka annyira fejletté vált, hogy elhagyta a fészket, és egy ágra ült. Ez komoly kihívást jelentett a befogók számára, hiszen a jeladó felszerelése nem volt egyszerű feladat. Ezzel szemben egy másik, háromfiókás fészeknél a fiókák még fejletlenebbek voltak, ami a nagyobb létszámnak volt köszönhető - tájékoztatta a közönséget a nemzeti park hivatalos weboldala.

Idén először került sor arra, hogy jeladókat szereltek fel a kerecsensólyom fiókákra, ezzel új fejezetet nyitva a madarak megfigyelésében és védelmében.

A Dévaványai-Ecsegi puszták területén ebben az évben először kerültek jeladók a kerecsensólymok nyakába. Érdekes fordulat, hogy két olyan madár, amelyet tavaly a Hortobágyi Nemzeti Parkban láttak el ilyen eszközzel, most a Dévaványa környékén tartózkodik. Az egyik példány február óta folyamatosan jelez a Csejt-pusztáról, míg a másik néhány héttel ezelőtt érkezett a Körösladány és Dévaványa közötti területre.

A szülők tanítják meg az utódaikat a repülésre és zsákmányszerzésre

A jelölés óta eltelt időszakban a fiókák többsége már elhagyta a fészket, de a szülők továbbra is gondoskodnak róluk, etetve őket. Látványos esemény tanúi lehetünk, ahogyan a szülők a repülés és a zsákmányszerzés fortélyaira oktatják utódaikat. A szülőmadár megfogja a zsákmányt, majd magasabbra emeli, ezzel ösztönözve a fiókákat, hogy szárnyra keljenek. Amikor a fióka már majdnem elérné a zsákmányt, a szülőmadár hirtelen elengedi, így a fiatal sólyomnak utána kell szegődnie. Ha a fióka nem tudja elkapni, a szülő újra felveszi a zsákmányt, és a tanítási folyamat újra kezdődik. Ez a gyakorlat nem csupán szórakoztató, hanem életbevágóan fontos a fiatal madarak túlélése szempontjából.