Itt van a második hullám: ismét kártevők özönlik el a repceültetvényeket.
Az őszi káposztarepce tavaszi-nyári vegetációs időszakának növényvédelmét döntően a különféle állati károsítók elleni védekezés sikeressége határozza meg.
A repceállományok védelmét számos kártevő fenyegeti, amelyek különböző csoportokba rendezhetők. Különösen aggasztó a repce szárát támadó ormányosbogarak jelenléte, amelyek közül az egyik legveszélyesebb a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi). Emellett a repce-szárormányos (Ceutorhynchus pallidactylus) is aktívvá vált, miután a téli pihenőidőszakot hátrahagyta. Mindkét faj imágói készen állnak arra, hogy betelepedjenek a növényekbe és súlyos károkat okozzanak.
A repce szárának és levélnyeleinek belsejében megbújó ormányosbogarak imágói már januárban észlelik a melegebb időjárás érkezését, ami arra ösztönzi őket, hogy betelepedjenek a repceültetvényekbe. Ezek a fajok körülbelül 10 °C-os hőmérsékleten kezdenek aktívvá válni, ám a nagy repceormányos hőigénye némileg alacsonyabb, mint a szárormányosé.
Mivel a legutóbbi években a téli időjárás is rendkívül nagy változatosságot mutat, gyakoriak a szinte tavaszias időjárású, túlzottan meleg periódusok. Így e két faj szinte mindig egyszerre kezdi meg a repceállományokba való betelepedést.
Ahogy az már az elmúlt esztendőben is megfigyelhető volt, a repcét támadó ormányosok minden, az imágók rajzására alkalmas hőmérsékletű időszakban mozognak, repülnek és betelepednek a repceállományokba. Ott általában a betelepedést szorosan követő időszakban még nem párosodnak, nem raknak petét, mivel először jó pár napos ivari érési táplálkozásra van szükségük.
Az idei évben már tapasztalhattunk egy extrém hőhullámot, amely január 6. és 9. között dőlt meg, rekordmagas léghőmérsékletekkel. Jelenleg, január 27-e óta újra olyan időjárási viszonyok uralkodnak Magyarország szántóföldjein, amelyek jelentősen meghaladják a sokéves átlagot. Ez a meleg időszak kedvezett a repcére veszélyes ormányosbogarak második betelepedési hullámának megjelenésének.
A repceültetvényekbe berepült imágók jelenleg még főként az ivari érés előkészítésének fázisában tartózkodnak, ezért a párosodás és a tojásrakás még nem indult el. E szakaszban a kártevők ellen alkalmazott inszekticides védekezés már kétségbeejtően hatástalan lesz, miután ezek a folyamatok megkezdődnek.
Az elmúlt két év tapasztalataihoz hasonlóan a kártevők megjelenése és aktivitása a repceültetvényekben rendkívül elhúzódó jelenség, ami jelentősen megnehezíti a védekezési intézkedések hatékonyságát.
A változékony időjárás, amely időnként lehűléseket, majd hirtelen felmelegedéseket hoz, remek lehetőséget biztosít a repce ormányosbogarak számára, hogy alkalmazkodjanak környezetükhöz. Melegebb napokon aktívan repkednek és táplálkoznak, élvezve a napsütést. Amikor azonban a hőmérséklet csökken, esetleg fagyos időszakok köszöntenek be, ügyesen elrejtőznek a repce növények tenyészőcsúcsának közelében, a levélkezdemények között, ahol hibernált állapotban várják ki a zord időjárás végét.
Sajnos a repcetáblák kártevőkkel való fertőződése rendkívül változó, s ez még az egyes táblák különböző helyszínei között is megfigyelhető. Ugyanakkor a januárban tapasztalt, melegrekordokat megdöntő időszakok alatt a kártevőpopuláció jelentős része már sikeresen betelepedett a repceültetvényekbe.
A repce ormányosbogarak nyomon követése viszonylag egyszerű sárga színcsapdák segítségével, de ennek vannak bizonyos korlátai. Mivel ezek a bogarak nem éppen a legjobb repülők, szeles időben gyakran nem is emelkednek a levegőbe. Ha pedig nem repülnek, a sárga csapdák – legyenek azok vizes tálak vagy ragasztós lapok – nem tudják őket megfogni. Ezért szeles időben a sárga színcsapdák adataira nem érdemes kizárólagosan támaszkodni.
A sárga színcsapdák másik hibája az, hogy nem szelektívek. Így mindent megfognak, ami rájuk repül, vagy rájuk mászik. Gyakran fognak kora tavasszal már repülő, imágóként telelő zengőlegyeket is. A méhkaptárak közelébe helyezve őket a mézelő méhek állományában is érezhető pusztítást tudnak végezni.
Ha a sárga színcsapdák naponta 1-2 ormányos rovart fognak, akkor egyre közelebb kerülünk ahhoz a ponthoz, amikor már érdemes lehet inszekticides védelemmel biztosítani a növényállományt.
Mindezek mellett, különösen szeles időjárás esetén, javasolt a repcenövények kézi "átbogarászása". Ez a folyamat időigényes, és alapos megfigyelést igényel, de csak így nyerhetünk megbízható, közvetlen információt a repcén megtelepedett ormányosok populációjáról.
Sajnos a jelenlegi talajviszonyok nem igazán teszik lehetővé napjainkban a védekezést, amennyiben a kártevők mennyisége már veszélyes méreteket öltene. A felázott talajokon félő, hogy elakadnának a permetezést végző gépek. Ráadásul a nedves talajok megtaposása durva, akár évekre kiható talajszerkezet-rombolással is jár, amelyet igencsak ildomos elkerülni.
A permetező drónok alkalmazása jelentős előrelépést hozhat a repce-állományvédelem terén, különösen néhány év múlva. A repce szárát fenyegető ormányosok éppen azok a kártevők, amelyeket földi gépekkel gyakran lehetetlen hatékonyan kezelni a kora tavaszi talajviszonyok miatt. Jelenleg tehát csak egy megoldás áll rendelkezésünkre: a kezelést a legkorábbi, talaj szempontjából kedvező időpontban kell elvégezni, ami akár már a következő napokban aktuális lehet.
