A madarak igazán különleges barátok lehetnek, hiszen szárnyalásukkal és csicsergésükkel mindig vidámságot hoznak az életünkbe.

Húsz éven át vizsgálták az afrikai seregélyek viselkedését, és megdöbbentő felfedezésekre jutottak. Nem csupán családtagjaiknak nyújtanak segítséget nehéz helyzetekben, hanem még az idegen madarak számára is kinyújtják a segítő kezüket. Talán még lenyűgözőbb, hogy a támogatott madár évekkel később is emlékezik arra, ki volt az, aki segített neki, és viszonozza a jótéteményt, amikor a másiknak ismét szüksége van rá.

Egy új madár-tanulmány látott napvilágot a Columbia Egyetem laboratóriumából, amiből kiderül, hogy nem a rokonság az együttműködő viselkedés motivációja - olvashatjuk a Nature-ben. Az idegen seregélyek is segítik egymást, mert tudják, hogy a segítséget később visszakapják.

Az afrikai seregélyek társadalma nem csupán családi kötelékekre épül, hanem egy összetett, nem rokon egyénekből álló interakciós rendszert is magában foglal. A Columbia Egyetem kutatócsoportja két évtizeden át tanulmányozta e madarak viselkedését a kenyai Mpala Kutatóközpont területén, összesen 40 költési időszakon keresztül. A kutatás során több száz seregély interakciójának részleteit rögzítették, így rengeteg adatot gyűjtöttek a madarak közötti kapcsolatok dinamikájáról. Genetikai elemzések segítségével feltárták a családi viszonyokat, miközben részletes térképet készítettek az egyes csoportokon belüli szociális hálózatokról is.

A kutatók állítása szerint ezek a kapcsolatok valójában barátságnak tekinthetők. De mi is motiválja az egyedeket abban, hogy támogassák egymást? Az alapvető céljuk az, hogy szövetségesekből álló hálózatot alakítsanak ki, egy olyan biztonsági rendszert, ami túlmutat a hagyományos családi kötelékeken. Érdekes, hogy ezek a madarak nem csupán egyetlen szerepet töltenek be; egyesek lehetnek segítők és segítettek is egyaránt.

A seregélyek világában nem találhatóak merev szerepek; ezek a madarak rugalmasan váltogatják feladataikat. Volt olyan eset, amikor az egyik példány a költési időszak alatt segített a másiknak, majd később ő is "költeni" kezdett, miközben visszanyerte támogatását attól, akinek korábban segített. Egy átfogó tanulmány során 528 segítő-költő párt figyeltek meg, és kiderült, hogy 142 esetben ugyanaz a két madár váltakozva segítette egymást, rugalmasan cserélve szerepeiket.

A rokonszelekció a természetes szelekció egyik fontos aspektusa, amely szinte minden élőlény esetében jelen van, mivel ez segíti elő a gének megőrzését. Azonban a seregélyeknél most egy új, érdekes kötelék került előtérbe, amely nem a rokonsági viszonyokra, hanem a kölcsönös előnyökre épít. Ez a felfedezés új perspektívát nyújt a társas viselkedésük megértésében.

A hímek általában a rokonaik támogatására összpontosítottak, azonban az újonnan érkező, "bevándorló" hímek már nemcsak a rokonoknak, hanem a nem rokonoknak is segítettek. Ezek az újonnan kialakuló szövetségek túllépnek a genetikai kapcsolatokon. Ugyanakkor a rokonság szerepe sem elhanyagolható: a helyi nőstények hajlamosabbak voltak elzárkózni az idegenek segítésétől, míg a bevándorló nőstények gyakrabban vállaltak segítő szerepet, és szívesen váltogatták a különböző feladatokat.

Húsz évnyi megfigyelés lenyűgöző eredményeket hozott: több mint 12 000 dokumentált segítő interakciót rögzítettek, és több mint 500 egyedet alaposan tanulmányoztak. De vajon mi állhat a háttérben, amiért az afrikai szavannák seregélyei hajlandóak segíteni még az idegeneknek is?

Ilyen ingatag környezetben a nem rokonokkal való kapcsolatok kiépítése valódi biztosítékként működhet. Azok a madarak, akik ma nyújtanak támogatást, holnap viszonzásként segítséget kaphatnak, amikor a helyzet romlik. Ez a megközelítés a túlélés maximalizálására irányul, nem csupán az egyes egyedek, hanem a közösség egészének érdekében. Ráadásul ezek a kötelékek évekig fennmaradhatnak, erősítve a csoport összetartását.

A jelenség nem csupán az afrikai seregélyek világára korlátozódik. Más madárfajok, mint például a zöld búbos pacsirták és a fehérhomlokú gyurgyalagok is érdekes együttműködést mutatnak. Azonban a megfigyelés nem egyszerű feladat, hiszen évekig tartó adatgyűjtésre van szükség ahhoz, hogy megalapozott bizonyítékokat nyerjünk. A seregélyek esetében viszont ez a hosszú távú munka végre meghozta gyümölcsét.