Hunyadi Mátyás székesfehérvári osszáriumának I/10-es jelzésű csontváza körüli rejtély továbbra is izgalmas viták tárgya. Vajon valóban az ő koponyája rejlik ebben a titokzatos leletben? Az egykori magyar király öröksége és történelmi jelentősége miatt a k

Antropológiai kutatások alapján 93 százalékos valószínűséggel állítható, hogy a székesfehérvári osszáriumban talált I/10-es jelzésű csontváz koponyája Hunyadi Mátyásé. Ez az arány ugyan nem éri el a 100 százalékot, de messze áll a nullától is. A szakemberek, Gábor Emese arcrekonstrukciós szakértő és Szabados György történész, abban bíznak, hogy a genetikai vizsgálatok megerősítik vagy cáfolják ezt az eredményt. E hipotézisüket a Kolozsvári Magyar Napokon mutatták be, a Sapientia EMTE Hunyadi Mátyásról elnevezett dísztermében. A közönség megismerhette többek között III. Béla király, Antióchiai Anna királyné, Dobó István, a macsói Béla herceg, Károly Róbert király, Szent Kinga, Szent Margit és Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem arcrekonstrukcióját is. A Szabadság olvasói egy még nem publikált hipotézis részleteiről is értesülhetnek a kutatók jóvoltából.

Gábor Emese előadásának címe, amely kérdőjellel kezdődik és végződik (?Hunyadi Mátyás valódi arca?), nem véletlenül lett ilyen. Az előadó elsőként az arcrekonstrukciós technika elméleti és gyakorlati aspektusait ismertette (lásd keretes írásunkat), majd saját munkásságát mutatta be. E tevékenysége során a magyar történelem számos emblematikus alakjának arcvonásait elevenítette meg. Csak néhány példa: Dobó István, az egri hős, III. Béla király és első felesége, Antiochiai Anna, a macsói Béla herceg, valamint a székesfehérvári osszárium több ismeretlen koponyája, köztük a Károly Róbert királynak tulajdonított maradványok. Emellett vélhetően Szent Kinga és Szent Margit Árpád-házi királylányok arcvonásait is rekonstruálta. III. Béla arcrekonstrukciója során világossá vált, hogy ő szolgált a Szent László-herma modelljeként, mint a rokon, lovagkirályt szentté avattató méltó uralkodó. Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem rekonstruált arca itt, Kolozsváron láthatta először a közönség.

A székesfehérvári osszárium I/10-es csontvázának koponyája "annyira különleges, hogy ilyent még nem is láttam" - vallotta előadónk. "Nagyobbak a szemüregei, álla nagyon alacsony, nagyon lapos. Fogsoríve alulról-felülről előreálló. Van egy erőteljes orra" - részletezte. Némi ázsiai jelleg is feltételezhető. Ezt a koponyát a korábbi szakirodalom (Habsburg) Albert királynak tulajdonította. A homlokon levő zöld koronalenyomat egyértelműen uralkodóra utalt, de a csontváz 170 centis volta miatti, számomra is furcsa indoklással elvetették az "alacsonyabb" Mátyást mint egyetlen életkorban illő alternatívát. (Viszont két szemtanú, Galeotto Marzio és Antonio Bonfini humanisták "közepesnél magasabb termetűnek" mondják Mátyást - pontosította az előadás utáni kérdésre adott válaszban Szabados György.)

Hogyan kapcsolódik Corvin János herceg, Mátyás király házasságon kívül született fia ehhez a témához? 2021-ben a Magyarságkutató Intézet szakemberei felfedezték az ő, valamint kisfia, Kristóf maradványait Lepoglaván, Horvátországban. Gábor Emesének szemet szúrt a Corvin János koponyája és az I/10-es között fellelhető hasonlóság, amely az elkészített két 3D-modell esetében szembetűnő. A két koponya számos antropológiai mérete "milliméter pontosan" egybeesik, ami gyakran előfordulhat apa és fia között. E gyanút egy külföldi szakértő, Martin Trautmann igazságügyi antropológus professzor is megerősítette, és ezt a véleményét nem vonta vissza, ellentétben a terjedő híresztelésekkel.

Valószínűtlen, hogy az első Habsburg uralkodónk párhuzamba állítható legyen Corvin Jánossal. Az osszáriumban található többi koponya sem mutat hasonlóságot Mátyás fiával. Így tehát, ki más lehetne az I/10-es, aki az ott eltemetett tizenöt király egyike, mint épp Mátyás?

Ezután láttuk a három vizsgált arcrekonstrukciót. Mátyás, Corvin János és Kristóf, azaz apa-fiú-unoka - nem meglepő - hasonlítanak. Gábor Emese megemlítette, hogy Fadrusz János mennyire beleérzett, amikor a Főtéren álló remekművét megalkotta, királyunknak "csak az állát alkotta meg erőteljesebbre".

Zárásként az előadó különböző nemzetközi példákra hivatkozott, amelyek bemutatták, hogy "koponyákat azonosítottak morfológiai jellemzőik alapján egyes egyénekkel", ugyanakkor a DNS-elemzés nem mindig nyújtott egységes eredményeket.

A publikálás nehézségeivel kapcsolatban Gábor Emese kifejtette, hogy „valakinek az útjában állt ez a hipotézis, és nekem nincs jogom ezt észrevenni.” Szabados György pedig hangsúlyozta, hogy nem kívánja a rájuk irányuló támadásokat bulvárszintre süllyeszteni. Szerinte a Valóság tudományos ismeretterjesztő folyóirat publikációja azért is pozitív, mert „hamarabb megjelent, és szélesebb közönséghez jutott el.” Ezenfelül megjegyezte, hogy a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kényszerített állásfoglalása ebben az ügyben sajnos nem mentes a hibáktól.

Paradox módon számomra a valódi csattanó az előadások utáni rövid eszmecsere során bontakozott ki. Gábor Emese válaszolt a Szabadság tudósítójának felvetésére, és kifejtette, hogy rendkívül ígéretes ötletnek tartja azt a gondolatmenetet, amely szerint esetleg bebizonyíthatnánk, hogy a híres I/10-es koponya nem Alberté, hanem valamelyik közeli Habsburg-rokoné, a korabeli arcrekonstrukciók segítségével. Emese úgy érvelt, hogy "Albert esetében valószínűtlen, hogy ennyi ázsiai vonás megjelenjen, míg Mátyásnak elvileg voltak kun ősei". Azonban sajnos az I/10-es csontváz genetikai tartalma rendkívül szegényes, így a Corvin Jánossal való összehasonlító, döntő jelentőségű genetikai vizsgálat valószínűsége meglehetősen csekély.

Az arcrekonstruktőr váratlanul kérdést intézett hozzám: "Látta a[z I/10-es] koponya tetején található lyukat? Belülről ki van ütve a koponya, és ezért hiányzik a sziklacsont, amelyből a legértékesebb genetikai anyag nyerhető. Ki ütötte ki belülről?" Megvallom, láttam, de nem igazán értettem. Ekkor Gábor Emese egy még publikálatlan hipotézisébe engedett bepillantást a királysírok kifosztásáról és a csontok áthelyezéséről. "Mit tettek a törökök? Fölhúzták a lándzsára, és mutogatták: 'Ez volt a király, ott a koronája'." Így magyarázta el ötletét. (Ez a szokás Gárdonyi Géza Egri csillagokjában is fellelhető.)

Az arcrekonstrukciós szakértő legutóbbi érvelése igazán figyelemre méltó. Vajon valóban így keletkezhetett a lyuk? Igen, ez a lehetőség fennáll. De vajon tényleg ez történt? Ezt még bizonyítékokkal kell alátámasztani. Nagy érdeklődéssel várjuk a további, alaposabb eredmények nyilvánosságra hozatalát, hiszen a Mátyás királlyal kapcsolatos újdonságok minden bizonnyal megérdemlik a lapunk olvasóinak figyelmét.

"Teste Fehérvárott nyugszik" – ez a mondat egy különleges és szimbolikus örökséget hordoz, hiszen a Képes Krónika visszatérő kifejezése, amelyet Szabados György történész választott a minikonferencia nyitóelőadásának címéül. Ő a Siklósi Gyula Várostörténeti Kutatóközpont és a Szent István Király Múzeum munkatársa, aki a város és a magyar történelem összefonódását hivatott bemutatni. A székesfehérvári Szűz Mária-bazilika nem csupán egy templom volt; a Magyar Királyság egyik legfontosabb központjaként ("medium regni") a világi és egyházi élet szerves egységét testesítette meg. Itt zajlottak a koronázások, és minden legitim magyar királyt, akit az esztergomi érsek a Szent Koronával megkoronázott, itt emeltek trónra. Ezen a szent helyen nyugszik tizenöt vagy tizenhat uralkodónk, valamint számos királyi családtag, köztük királynék, hercegek és hercegnők. Az előadás elején Szabados György egy érdekfeszítő bevezetőt tartott a török hódoltság alatt elpusztult templom történetéről, majd áttért III. Béla király és felesége, Antiochiai Anna 1848-as sírfelfedezésére, valamint arcrekonstrukcióikra. A történész hangsúlyozta, hogy a korabeli szakértők, Érdy János és Pauer János, helyesen azonosították az uralkodói párt, és a modern kutatások is megerősítették ezt az állítást. Emellett eloszlatta a kételyeket is, amelyek Könyves Kálmán király maradványait érintették. A beszélgetés során Szabados György kitért a királysír közelében felfedezett II/52-es férfi csontvázra is, amelynek kiléte több kutatócsoport számára is rejtély volt: egyesek II. (Vak) Béla királyra, mások András halicsi hercegre (II. András király fiára) vagy II. Géza királyra gyanakodtak. Az előadás izgalmas betekintést nyújtott a magyar történelem ezen fejezetébe, és a kutatások folytatódnak, hogy még többet megtudhassunk a múltunkról.

Az arcrekonstrukció a tudomány világában egyedülálló módszer, amely lehetővé teszi számunkra, hogy újra megpillantjuk azokat az embereket, akik valaha éltek a Földön - emelte ki Gábor Emese előadásának kezdetén. A siker kulcsa a régészeti leletekből származó, megfelelő állapotú csontanyag, jelesül egy jól megőrzött, nagyrészt hiánytalan koponya. Az arcrekonstrukciós szakemberek szoros együttműködésben dolgoznak antropológiai és régészeti jegyzőkönyvekkel, valamint más szakértőkkel, hogy a legpontosabb eredményeket érjék el. Fontos megjegyezni, hogy a genetikai vizsgálatok érvényesek akkor, ha három független laboratórium egybehangzóan hitelesít egy adott eredményt. A rekonstrukcióhoz elengedhetetlen a megfelelő háttérrel rendelkező laboratórium és múzeum, valamint a szükséges szakmai tapasztalat, amit Gábor Emese már több mint hatvannyi arcrekonstrukcióval bizonyított. Érdemes hangsúlyozni, hogy az arcrekonstrukció nem azonos a portrészobrászattal, hiszen az utóbbi nem a koponya morfológiájára épít, hanem inkább a személyiség kifejezésére törekszik. A koponya kiválasztása után, különösen ha az töredékes, a részeket összeállítják és digitális beolvasás révén, számítógépes tomográfiával (CT) készítenek róla egy modellt, amely a rekonstrukció alapjául szolgál. A koponya két felének egyesítése után Gábor Emese viasszal pótolja a hiányzó fogakat, mivel ez az anyag kíméletes a csontokkal és a DNS-sel, így biztosítva a rekonstrukció hitelességét és integritását.

Elsődlegesen meg kell határozni, hogy az egyén az europoid, mongoloid, vagy más embertípushoz tartozik. Érdemes megjegyezni, hogy a magyar populáció tipológiai szempontból jellemzően kevert, ám körülbelül 80%-ban a mongoloid típus dominál. A korábban alkalmazott gipszmodellek helyét ma már a sokkal precízebb 3D-nyomtatott modellek veszik át. A koponyaszerkezet felépítése nem egységes; az arc különböző részein eltérő lágyrészvastagság-mérőpontok találhatók, ahol táblázatok segítségével pontosan megadható a koponyacsont és a bőrfelület közötti távolság. Ezek az értékek változnak az egyén neme, típusa, kora és még a testhelyzete (fekvő vagy álló) szerint is. Az orr és a szemgolyó méreteit például kifejezetten aprólékos részletek alapján számítják ki. Miután az izomzat anatómiai felépítése elkészült, következik a haj és más arcszőrzet hozzáadása, amely tovább gazdagítja az elkészült modellt.