A vietnámi halászok különleges művészete: csónakjaik varázslatos tánca A vietnámi halászok mestersége nem csupán a halfogásról szól, hanem egy különleges hagyományt is magában foglal, amely a víz tükrén táncoló csónakokkal ötvözi a művészetet és a funkci
Még akkor sem éreztem magam teljesen biztosnak abban, hogy részt akarok venni Hoi An közösségi média által népszerűsített turistaélményében, amikor a 63 éves evezősöm, Doan, vidáman segített beugrani a kör alakú bambuszcsónakba, amelynek oldalán a vietnámi zászló díszelgett.
Nagy lelkesedéssel próbálta rám erőltetni a giccses háromszögkalapját, ahogyan azt már sok másnak is tette, de én határozottan ellenálltam, és inkább a mentőmellény után nyúltam. Tudtam, hogy a folyón rendőrök járőröznek, és a csónakosokat büntetik, ha nem gondoskodnak az utasaik biztonságáról a megfelelő felszereléssel.
A Bay Mau pálmaerdő szívében kanyargó folyón megrendezett híres (vagy talán inkább hírhedt) "pörgő hajótánc" vonzza a hazai és külföldi látogatók tömegét. Ez a látványos előadás nem csupán szórakoztat, hanem az egykori halászok lenyűgöző ügyességét is megörökíti. Doan azt tanácsolta, hogy ne hagyjam ki ezt a különleges eseményt, és mivel a félidős jegy árát is csupán a fele kellett kifizetnem, úgy gondoltam, hogy igazán nincs veszítenivalóm.
Vietnám lenyűgöző, közel 3000 km hosszú tengerpartján az ott élők évszázadok óta a halászat mesterségét űzik, és a víz mindig is az életük alapvető táplálékforrása volt. A hagyományos közép-vietnámi halászhajó, a thuyen thung, különleges kézműves technikával készült: bambuszból vagy gyékényből alakították ki, melyet kiszárított állati ürülékkel erősítettek meg. Ezután viasszal és kókuszolajjal vonták be, hogy vízhatlanná váljon, így biztosítva e különleges csónakok tartósságát a hullámzó tengeren.
Bár napjainkban a csónakok üveggyapotból készülnek, alapvető szerepük továbbra is változatlan maradt.
A legenda úgy tartja, a csónak nem mindennapi formáját a vietnámiak furfangosságának köszönheti. A kolonizáló franciák újabbnál-újabb adókat vetettek ki a területen, nem kímélve a vagyontalan halászokat és csónakjaikat sem, a helyiek pedig egy nap összeültek, hogy megvitassák, mi módon járhatnának túl a franciák eszén. Ekkor jött az ötlet, hogy készítsenek olyan vízi járművet, amely nem hasonlít az adóval sújtott, klasszikus formájú hajókra, így azok után fizetni sem kell. Amikor megszületett a kerek vízi alkalmatosság, a gyarmati ellenőröknek fogalma sem volt, hogy amit ők méretes kosárként jegyeztek be, valójában csónak volt.
Doan mesteri módon evezett a folyón. Ahogy magyarázta, a kerek járművet nem könnyű kormányozni, speciális, hosszú lapát kell hozzá, amelyet a hajó elején használ, azzal párhuzamosan. Ha nem így tenne, akkor a ladik csak körbe-körbe forogna.
Besiklottunk a Thu Bon folyó egyik csendes mellékágába, ahol a pálmák zöld baldachinját képezték a fejünk felett. Magunk mögött hagytuk a zajos tömeget és a karaokehajó fülledt zenéjét, és békésen ringatóztunk a víz tükrén. A sodrás egy apró vöcsök fészkéhez sodort minket, mely a Hoi An óvárosától csupán 3 km-re található Cam Thanh faluban rejtőzik. Ez a hely, ahol 200 éve telepedtek le, számtalan madár- és halfajnak nyújt otthont, így a természet varázslatos bűvöletébe merültünk.
Az erdőt nemzedékek óta ugyanazok a családok kezelik, köztük csónakosom is, ahogy mondja, a terület ideális éghajlatának és a természetes, vizes környezetnek köszönhetően a pálmaliget ma már magától 100 hektár fölé nőtt, és még mindig terjed. A falusiak nemcsak tisztelik, hanem gondoskodnak is róla, folyamatosan tisztítják a területet, ezzel mondva köszönetet, hogy a mocsaras vidék és a rajta megfogant erdő megvédi őket a tengeri áradástól, és megőrzi az UNESCO bioszféra-rezervátumát, a Cham-szigeteket.
A terület nem csupán a gazdag növény- és állatvilágának köszönhetően izgalmas, hanem a múltban itt zajló történelmi események miatt is. A Bay Mau-erdő különös jelentőséggel bír, hiszen a Quang Nam tartomány párt tisztviselői a francia gyarmatosítás idején menedékként használták. A zöldellő, magas kókuszpálmák tökéletes búvóhelyet és védelmet nyújtottak számukra, így e helyszín nem csupán természeti, de történelmi szempontból is gazdag hagyományokkal bír.
Az amerikai ellenállás időszakában a terület újra menedékhellyé vált, amely erődítményekkel, akadályokkal és természetes árkokkal látta el a helyieket. Ezek az emberek kerítéseket emeltek, valamint bambuszcöveket és aknákat helyeztek el, mindezt azért, hogy megakadályozzák az amerikai erők behatolását a környező területekre.
A Bay Mau-erdő mai napig közel áll a vietnámi katonák szívéhez, a hadsereg győzelmeihez és dicsőségéhez kapcsolódik.
Jó fél órája kanyarogtunk a pálmafák közt, amikor hirtelen hangos kurjongatásra lettem figyelmes. Kieveztünk a lombok közül, és akkor megláttam.
Két kerek ladik táncolt a bámészkodó csónakok között, tajtékot verve a folyó habjain. A halászok olyan ügyesen forgatták a lapátokat, hogy alig lehetett észrevenni a különleges mozdulatokat, melyekkel a víz fölé emelkedtek, mintha csak egy titkos szertartás résztvevői lennének.
Aztán a folyó mentén kiépített stégen megkezdődött a karaoke mulatság, és a környéken feltűnő ladikokból egyre többen gyűltek össze, hogy csatlakozzanak a szórakozáshoz.
Mielőtt a parádé csúcspontjára hágott volna, intettem Doannak, hogy visszaindulhatunk. Mikor újra a csendes holtágak egyikéhez értünk, egy halászba futottunk.
Csendesen biccentett felénk, majd ügyesen kifeszítette a rákoknak szánt hálót. Az egykori halászközösség mesterien kihasználta a közeli Hoi An népszerűségét. Noha hajnalban még mindig megindulnak a halászok a Thu Bon folyóra, a falucska valódi jövedelme ma már, ahogy sok más helyen is, a turizmusból származik Cam Thanhban.
