A művészet és a mozgásterápia különleges hatással bír a sérült gyermekek fejlődésére és rehabilitációjára. Ezek a módszerek nem csupán a testi, hanem a lelki jólétükre is pozitív hatással vannak. A művészet, legyen az festés, rajzolás vagy zene, lehetőség
Donald Trump reagált Zelenszkij kijelentésére: "Nem indíthatsz háborút egy olyan hatalmas ország ellen, mint amekkora a tiéd."
A 61-es villamosról leszállva a Villányi útnál azonnal megjelenik a pocsolyák tükrében a sötét háttérből kiemelkedő sárga épület. Ez a Pető Intézet, hivatalos nevén: Semmelweis Egyetem Pető András Gyakorló Általános Iskolája, Szakiskolája, Egységes Konduktív Pedagógiai Módszertani Intézménye és Kollégiuma. Ez a különleges intézmény az a hely, amelyhez egy olyan innovatív módszer kapcsolódik, amely 2006-ban először kapta meg a szellemi hungarikum elismerést.
Az esőcseppek kopogásával és a tavaszi szélben szálló madárcsicsergéssel a vidámságot sugárzó építmény ablakain kiszűrődő gyerekzsivaj keveredik. Odabent egy sötét, de annál inkább élettel teli folyosó nyúlik el hosszan. A falakat rajzok, festmények, néhol elhagyott gyerekkabátok színesítik. A folyosó égén pedig ott van a rajzterem. Valójában aprócska, de egybenyitható teremegyüttes, falain ismét csak színesebbnél színesebb gyerekrajzok és kiállításplakátok.
A Pető-módszer, mely a konduktív pedagógia népszerű és elismert formájává vált, nem csupán a mozgásfejlesztésre fókuszál, hanem kiemelt figyelmet fordít a művészeti nevelésre és a művészetterápiás megközelítésekre is. Pető András innovatív pedagógiai koncepciója kifejezetten azok számára lett kidolgozva, akik a központi idegrendszer korai sérülései – mint például oxigénhiány, agyvérzés vagy koraszülöttség – következtében cerebrális parézissel élnek. Ez a módszer nemcsak gyermekek, hanem felnőttek számára is kínál komplex támogatási lehetőségeket, segítve őket a fejlődésben és a mindennapi élet kihívásaiban.
A rehabilitációs módszer eredményességét számos hazai és nemzetközi tapasztalat támasztja alá. Ilyen például a Konduktív Pedagógiai Világkongresszus, amely a konduktív nevelés kiemelkedő nemzetközi eseménye, és háromévente kerül megrendezésre. Emellett több száz mozgáskorlátozott személy tapasztalata is azt mutatja, hogy a terápia révén jelentősen javul mindennapi életük minősége.
A különösen képzett konduktorok csoportos foglalkozások keretében dolgoznak azon, hogy a mozgás-, kognitív és szociális készségeket fejlesszék, mindezt pedig egy teljesebb és önállóbb élet elérése érdekében teszik. A művészetterápia nem csupán a mozgáskoordináció javítására összpontosít, hanem szorosan összefonódik a lelki fejlődéssel is. Segít a belső határok átlépésében és a múltbéli traumák feldolgozásában, lehetőséget teremtve a személyes gyógyulásra és önkifejezésre.
"Egy rajzon minden ott van. Ott van a múlt, a jelen, a tegnap, a holnap. Minden. A padon fekvő lapot le lehet fordítani és félre lehet tenni. És lehet, hogy egy hónap múlva, ha újra előveszem, akkor már nem lesz olyan borzasztó" - meséli barna szemüvegét igazgatva Vadász Zsuzsanna, konduktor.
Ő már 38 éve dolgozik az intézményben, ahol többek között rajzórákat és rajzszakköröket is tart alsó tagozatos diákoknak. A minden héten más tematikájú szakkör nagy sikernek örvend, folyamatos az érdeklődés, így teljesen megszokott, hogy a zsúfolt kis rajzterem a folyosó végén újra és újra megtelik élettel és gyerekkacajjal:
"Itt kezdődik az a pillanat, amikor a határokat átlépik," suttogja Zsuzsanna, miközben a kis remegő kezek magabiztos ecsetvonásait figyeli. "A saját határokon túl, a vonalon belül. Minden egyes vonal, amit létrehoznak, megőrzi őket abban a különleges világban, ahol végre önmaguk lehetnek, ott, ahol valóra válhatnak az álmaik. Itt kezdődik az átmenet..."
A cél ugyanis olyan mozgáskoordináció létrehozása, amely megismételhető és átvihető több fontos élethelyzetre is. Az alkotás közben elsajátított mozdulatok, nemcsak a magabiztosabb finommotorikára, de a sokaknak evidens, mégis elengedhetetlen mozdulatokra is nagy hatással vannak. Ezen apró mozdulatokat később a konduktorok a mozgásterápiánál is felhasználják olyan alapvető készségek elsajátítására, mint a fogmosás, az öltözködés vagy az evés.
"Amikor ide érkeztünk, a kislányunk még nem tudott járni, beszélni, és sajnos a szobatisztaság is távol állt tőle, pedig már óvodás korú volt" - meséli halkan egy érintett kislány édesanyja. "De mindössze két hónap elteltével mindez megváltozott. Csodálatos dolgokat értek el vele, és azóta is folyamatosan fejlődik. Ez mind a konduktorok munkájának köszönhető, és bár elsőre talán apróságnak tűnik, de a rajzszakkör és a szabad alkotás is hozzájárul a fejlődéséhez. Itt valóban szabadon engedhetik kreatív énjüket, és olyan csodálatos alkotások születnek, amelyekre senki sem számított."
Bár az itt tanuló gyerekek mind különbözőek, van egy közös vonás, ami mindannyiukat összeköti: az alkotás iránti szenvedély. A művészet hidat képez a belső világuk és a körülöttük lévő lehetőségek között, miközben szüleik szívét is reménnyel tölti meg.
"Egyszer egy kislány rajzolt nekem egy madarat" - meséli Zsuzsanna a rajzszakkör végén. "Azt mondta, hogy ez a madár az Ő születésekor született, és azóta itt repül. Aztán azt mondta, hogy most olyan, mintha odaadná nekem, és ide tette a vállamra azt a rajzolt madarat. Ott volt előttünk a lap és csak felvette a kezébe a madarat és odaadta. Ebből is látszik, hogy minden megtörténhet egy rajzon belül."
"Minden lehetséges, ha van elég képzelet és hit a szívünkben. Ezeknek a gyerekeknek szükségük van a hitre – nem csupán arra, hogy saját magukban bízzanak, hanem talán még fontosabb, hogy legyen valaki, aki hisz bennük." – mondta meghatottan.
