Gerendás Péter: Kedves barátaim, ismét útnak indulok, hogy személyesen tapasztaljam meg a valóságot - Mandiner.
Nem vágyom egy olyan elnökre, aki pukkancs, sértődött, nárcisztikus, folyton hazudik, és bosszúálló, ráadásul populista is.
Kedves barátaim, ismét a házhoz megyek a pofonért, de lehetetlen megállnom, hogy ne osszam meg veletek a remény rabjainak téves és abszurd gondolataival kapcsolatos véleményemet. Amit tapasztalok, az valóban kiábrándító. Mintha egy vonat rohanna a szakadék felé, és egyre többen szállnának fel rá. Mi, néhányan, csak sikítunk a látottak láttán, de sajnos mindez hiábavalónak tűnik. Nemrég zajlott egy éles vita két politikai szereplő között, és ezzel kapcsolatban óvatosan, megfontoltan kell megnyilatkoznom, hiszen ma már aki nem Tiszás, hanem Dunás, vagy ne adj' Isten Rábás, az egyenesen Istenkáromlásnak számít, és biztosan Fideszes, vagy legalábbis jól megfizetett.
A történet legfényesebb csillagának számított az a bejegyzésem, amelyre egy szenvedélyes támogató úgy reagált, hogy "fideszes seggnyalónak" titulált, csupán azért, mert megkérdőjeleztem a szíve választottjának politikai döntéseit. Ez egyszerűen őrület! Mindenre van mentség: "Már nem emlegeti Wass Albertet, és nem számít, hogy lehallgatta a feleségét, hiszen az ország érdekében cselekedett." Fontos információk derültek ki egy bizonyos Tóniról és más keresztnevekről, de ez, ígérete ellenére, nem hozott politikai viharokat, senki sem kérte ezt rajta számon. A telefon Dunába való dobása csupán a vízállóság tesztelése volt, amit a párt hatalomra kerülése után majd nagy figyelemmel fognak kezelni. Az emberek vízbe lökésének gondolata pedig a sportos életmódra való ösztönzés jegyében merült fel, hiszen a úszásra nevelés fontos. A lányok alulnézete pedig a magyar alsóneműipar minőségének alapos ellenőrzését szolgálta, hiszen ha ő lesz a miniszterelnök, akkor a minőség drámai javítására fog törekedni. A részegség vádja pedig csupán aljas rágalom, hiszen csak saját magán tesztelte, hogy érdemes-e bevezetni az alkoholtilalom intézményét.
A kritikák gyakran arra irányulnak, aki a másik oldalra ül, és kényelmesen mutogat a hibákra. Amikor Rónai Egon megpróbálta szembesíteni a hazugságokkal, a válasz egy heves reakció volt: letépte a mikrofont, és a médiatulajdonosokról kezdett beszélni, mielőtt dühösen elhagyta a stúdiót. Ezt követően azonnal megindult a támadás Egon „szakmai” kompetenciájának megkérdőjelezésére, ami természetesen csak elterelte a figyelmet a valódi problémákról. Jelenleg egy idegileg labilis, sértett, nárcisztikus és populista celebet emelnek a hatalom közelébe, mindezt az „ellenzéki sajtó” és az „ellenzéki választók” örömére, akik aktívan hozzájárulnak ehhez a helyzethez. Ilyen környezetben a morális és etikai értékek háttérbe szorulnak, és a figyelem elterelése válik a fő prioritássá.
