Ez egy olyan látvány, amit nem érdemes kihagyni! Íme, ötven év távlatából, így festett Salgótarján Hild-díjas városközpontja (képek).

Merüljünk el együtt a múltban, és fedezzük fel, milyen varázslatos és egyedi volt Salgótarján 50 évvel ezelőtt! Induljunk el egy időutazásra, ahol visszaidézzük a hetvenes évek hangulatát, az utcák zsongását és a város szívének pulzusát. Képzeljük el, ahogy a helyi piacon a színes standok mellett elhaladva megcsap a friss gyümölcsök és zöldségek illata, vagy ahogy a fiatalok a város parkjaiban találkoznak, hogy együtt töltsenek el egy szép napot. Salgótarján akkoriban tele volt élettel, nosztalgiával és a közösség összetartó erejével. Tarts velünk, és fedezd fel a múlt kincseit!

Az 1970-es években készült felvételek igazi időutazást kínálnak, melyek a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum archív fotótárában várnak felfedezésre. Több mint öt évtizeddel ezelőtt Salgótarján szíve nem sokban különbözött a maitól, mégis ezek a fekete-fehér képek egyedülálló atmoszférát sugároznak, amely megidézi a város múltjának varázsát és nosztalgiáját.

Salgótarján szíve különleges elismerésben részesült: a város központja Hild-díjat nyert.

Salgótarján az 1970-es években a szocialista iparvárosok klasszikus példájaként virágzott, köszönhetően a nehéziparnak és a bányászatnak. Ekkoriban a település életében jelentős társadalmi és gazdasági átalakulások zajlottak, amelyek a város fejlődését is meghatározták. A városközpont 1968-ban elnyerte a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild-díját, ami a város fejlődésének és tervezésének színvonalát tükrözte. A korszak dinamikája és a bányászat által generált lehetőségek formálták Salgótarján jövőjét, így a település egyedülálló karaktert öltött magára.

1973-ban nyílt meg a József Attila Művelődési Központ, amely a város kulturális életének a központja lett.