Íme egy alternatív megfogalmazás: "Íme a valódi matematikai kihívás: mekkora a nyereség az üzemanyag kereskedelem világában?"
Nem könnyű pontosan meghatározni, hogy milyen mértékű lehet jelenleg a magyar üzemanyag-kiskereskedelem és nagykereskedelem összesített árrése - nyilatkozta portálunknak Grád Ottó, a Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) főtitkára.
Az Economx hasábjain a hét elején publikáltak egy érdekes becslést, amely arra vonatkozik, hogy a jelenlegi üzemanyagárak mellett mennyire alakul az összesített árrés. Emellett kiderült, hogy január közepén, amikor az árak elérték az idei csúcsot, milyen mértékű volt ez az árrés.
Egy átlagos árrés meghatározása messze nem csupán bátorság kérdése - jelentette ki lapunknak Grád Ottó. Hangsúlyozta, hogy a bruttó ár számos változó költségtételt foglal magába, amelyek kutanként jelentős eltéréseket mutathatnak.
A 27%-os áfa és a kormány által megállapított jövedéki adó (amely a dízel esetében literenként 149 forint) képezik a kalkuláció alapját, azonban ezek mellett az adóterhek jelentősen változhatnak a különböző benzinkút hálózatok és akár egyes kutak között is. Az adójellegű költségek tehát nem egységesek, így a helyi viszonyok és a kutak sajátosságai is befolyásolják a végső árat.
Az üzemanyagárak a töltőállomásokon nem csupán az adójellegű költségek hatására alakulnak, hanem számos egyéb tényező is formálja őket. Ilyen például a szállítási költségek, amelyek jelentős eltéréseket mutathatnak a hazai és a nemzetközi finomítók között.
Jelenleg a nagykereskedelmi piac körülbelül kétharmadát a Mol dominálja, míg az importőrök főként Nyugat-Magyarország területén tevékenykednek, és jellemzően a szomszédos finomítóktól szerzik be a szükséges termékeket.
A kiskereskedelmi árrés, amit sokan csak egyszerűen "kiskereskedelmi margónak" hívnak, számos, közel 40 különböző elemet foglal magában, amelyek kutanként változó mértékben jelennek meg. Nyilvánvaló, hogy az üzemeltetési költségek, mint például a bér és a rezsi, jelentős eltéréseket mutatnak az automata kutak, a napi egy műszakban dolgozó állomások, valamint a nonstop, 24 órás autópálya kutak között.
Összegzésképpen megállapítható, hogy a töltőállomások működése mindegyik esetében egyedi körülmények között zajlik, így nem lehet pontos választ adni a nagy- és kiskereskedelmi árrés mértékére.
Grád Ottó véleménye szerint az üzemanyag-kereskedelemnek teljes mértékben a piaci mechanizmusok által kellene működnie, szabadon és átláthatóan. Érdekes megfigyelni, hogy Magyarországon az elmúlt évtizedben a töltőállomások száma stabilan, 2000 körüli szinten stagnál.
Egy benzinkút megvalósítása, amely jelentős tőkeigényt jelent, csupán akkor lehetséges, ha a környezet adózási és üzemeltetési szempontból is kiszámítható. Ehhez elengedhetetlen a tervezett értékesítési volumenek ismerete, valamint a nyereségtartam megbízható előrejelzése.
Egyébként akárhogy is alakul az üzemanyag forgalmazásban az aktuális árrés, az üzemeltetőket az értékesített volumen messze nem támogatja. A fogyasztás stagnál (ami még akár jónak is tekinthető a zsugorodó GDP adat láttán). A MASZ kútjain 341 millió liter benzin került értékesítésre az első negyedévben, ami 0,7 százalékkal kevesebb, mint egy éve. Gázolajból viszont 0,7 százalékkal nőtt az értékesítés és elérte a 880 millió litert.
