Eltűnt a múzeum, Szeged városa döbbenten néz a megmagyarázhatatlan események elé.
Megdöbbenve tapasztaltuk, amikor a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódóan, látogatókat kalauzoltunk a Varga Mátyás Kiállítóházba, hogy a fantasztikus értékű színház- és várostörténeti gyűjtemény megtekintésére többé nincs lehetőség - adott hangot panaszának a Szegedi Színházpártolók Társasága néhány napja a Facebookon.
A Szegedi Színházpártolók Társasága zavarodottan figyeli az események alakulását, miután hírt kaptak arról, hogy a Varga Mátyás Kiállítóházban véget ér a színház- és várostörténeti gyűjtemény látogatási lehetősége. Az értesülés sokkolta őket, hiszen a gyűjtemény fontos része volt a helyi kulturális örökségnek.
Az alábbiakban változtatás nélkül adjuk közre a Szegedi Szinházpártolók Társasága közleményét:
"Kedves Színházpártolók!
Megdöbbenve tapasztaltuk, amikor a Magyar Kultúra Napjához kapcsolódóan látogatókat kalauzoltunk a Varga Mátyás Kiállítóházba, hogy a fantasztikus értékű színház- és várostörténeti gyűjtemény megtekintésére többé nincs lehetőség.
A Móra Ferenc Múzeum véglegesen bezárta a Kiállítóhelyet, ami mélyen érinti a helyi kultúra életét. Az épület fogadószintjén és emeletén található öltözőszekrények és íróasztalok már üresen állnak, míg Varga Mátyás műveit eltávolították a falakról. A térbe helyezett hatalmas kerámiák és bútorok a legfelső szinten zsúfoltan várják sorsukat. A Múzeum vezetése úgy döntött, hogy a közvéleményt, illetve a kiállítóhelyet az utóbbi két évtizedben önkéntes munkával életben tartó Színházpártolókat nem tájékoztatja minderről. Ez a döntés nemcsak a művészet iránti elkötelezettség hiányát tükrözi, hanem a közösség iránti tiszteletlenséget is.
A Varga Mátyás Kiállítóháza, amelyet az épületet használó és ott dolgozó régészek is használnak, a jövőben a Nemzeti Múzeum régészeti részlegének irodaházaként fog funkcionálni. Ezt a döntést a két múzeum közötti megállapodás keretében hozták, amelyet Szeged város önkormányzata, mint a tulajdonos és fenntartó, szintén támogatott.
Egy évvel ezelőtt levélben kerestük meg Fogas Ottó igazgató urat, hogy felhívjuk figyelmét a Kiállítóházra vonatkozó értékmegőrzési és tájékoztatási kötelezettségekre. Kérésünkkel arra szerettünk volna utalni, hogy szándékunkban áll az eddigi, díjmentes munkánk folytatása. Az elmúlt évtized során sajnálatos módon nem kaptunk semmiféle személyi vagy anyagi támogatást, és az intézmény gyakorlatilag zárva tartott, ami megnehezítette, hogy látogatókat tudjunk fogadni a helyszínen.
Az önkormányzat Kulturális Bizottsága sajnálatos módon nem reagált a megkeresésünkre. Véleményünk szerint a Kiállítóház bezárása a város számára súlyos veszteséget jelent, hiszen ezzel egy olyan nemzeti értéket képviselő művészeti gyűjteménytől, valamint egy ikonikus színháztörténeti kiállítóhelytől fosztjuk meg magunkat.
A kultúrájára büszke Szeged nem rendelkezik Juhász Gyula, Tömörkény irodalmi emlékhellyel, jelentős művészeti hagyatékok sorsa bizonytalan, a Kass Galéria, ipartörténeti bemutatók zárva vannak.
A jelentősebb kulturális intézmények gyakran a látogatószám növelésének kényszerében működnek, így egyre inkább a könnyen eladható, látványos és költséges kiállításokra és eseményekre összpontosítanak. Ennek következtében a költségvetésük jelentős része ezekre a projektekről szól, míg az értékmegőrzés, a helyi értékek bemutatása és a megfelelő menedzsment már háttérbe szorul, mivel sem energiájuk, sem anyagi forrásaik nem maradnak az ilyen célokra. Varga Mátyás, Szeged Díszpolgára egy kis épületet vásárolt meg a Bécsi körúton, amelyet átépíttetett, saját műveivel rendezett be, és végül a városnak adományozta, gazdagítva ezzel a helyi kulturális örökséget.
A gyűjtemény egy különleges ablakot nyit a XX. századi magyar színháztörténet izgalmas világába. Megőrizve a nemzeti színházak és a Szabadtéri Játékok egykori előadásainak lenyűgöző látványát, valamint a magyar filmművészet jelentős állomásait, szoros kapcsolatban áll a város gazdag kulturális örökségével. Az 1983-ban megnyitott Kiállítóház, amely a Móra Ferenc Múzeum gondozásában működik, szigorúan az adományozók eredeti szándékainak keretein belül használható, így biztosítva, hogy a kiállított művek és emlékek hűen tükrözzék a város hagyományait és kulturális értékeit.
