Két buborék emeli a borszakértő léghajóját – kipróbáltuk az új Traubisodát!
Valaha minden szebbnek tűnt. Ezt a kijelentést már akkor is szívből tettük, és úgy éreztük, hogy a meggyőződésünk is sokkal szilárdabb volt. Talán az idő múlásával a hitünk is megkopott. Most, hogy a Traubisoda újra a boltok polcain díszeleg, a gyártásával és forgalmazásával kapcsolatban már megosztottuk a véleményünket. Elérkezett a pillanat, hogy kóstoljunk, és egyúttal teszteljük is a terméket.
A Baon nyomon követte a Traubisoda legújabbkori történetét. Felsőlajoson, a gyáravatón is részt vettünk. Már csak azért is nagy teret szenteltünk a nagymúltú üdítőitalnak, mert a magyarországi gyártásban egykor a kunbajai üzemnek kulcsszerepe volt. Szappanos Benedek, a kecskeméti közélet ismert alakja vállalta a feladatot, hogy borértő emberként megkóstolja és véleményezze a Traubit. Alább a borszakértő véleménye olvasható.
A Traubisoda ismét visszatért a boltok polcaira, és hogy a legjobb ízélményt nyújthassuk, borszakértőt vonultattunk fel a kóstoló eseményre.
Visszatért a Traubisoda. Olvasom a hírt a közösségi médiában. De jó, hiszen imádtam gyerekkoromban. Ugyanúgy, mint a Márkát. Most az utóbbit gyártó cég hozza vissza a Traubit a fogyasztóknak. A Baon felkérése úgy szólt: írja bírálatot, hiszen sokat ittam belőle fiatalkoromban, és mégiscsak borász is vagyok. Vettem is egy 1,75 literes kiszerelésű italt, és már töltöttem is otthon a boros pohárba (elvégre szőlőből van ez is, igaz, 4 százalékban).
Képzeld el, hogy a világ egy varázslatos hely, ahol a buborékok nem csupán fújódnak, hanem életre kelnek! Két színes buborék, egymás mellett lebegve, a szellő lágy ölelésében táncolnak. Az egyik buborék ragyogó kék, mint a tavaszi égbolt, míg a másik élénk rózsaszín, mint a naplemente utolsó sugara. Ahogy összeérnek, szikrázó fények és apró csillogások pattognak ki belőlük, mintha titkos kívánságokat suttognának egymásnak. Ez a dupla buborék nem csupán egy egyszerű szórakozás, hanem a barátság és az összetartozás szimbóluma, ami mindig emlékeztet arra, hogy együtt még szebbé válhatunk.
Színe igazán vonzó, egy aranysárgás árnyalat, amely tisztaságot sugall. Hasonlít a fehér szőlő mustjára, amely frissességet áraszt. Illata nem tolakodó, inkább diszkréten gyümölcsös, és ha kicsit túlzónak tűnik, talán elegánsnak is nevezhetném. Olyan érzés, mintha egy csemegeszőlő fürtjét közel vinnénk az orrunkhoz, és alaposan megszagolnánk a szem héját. A kortyban – mi más is lenne? – a szénsav játszik főszerepet. Ráteszem a szemem a palack címkéjére, és ez az érzés csak megerősödik, hiszen a „Felfrissít a dupla buborék” felirat hívogatóan néz vissza rám. A szlogen mellett egy léghajó képe tűnik fel, ami még inkább sugallja, hogy a buborékok szárnyra kapnak, akárcsak egy léghajó... Határozott és élénk szénsavval van dolgunk. Az ízét több korty után is fellelni próbálom; a szőlős íz jól van felvizezve, ami nem meglepő, hiszen ez egy üdítőital, nem must vagy fehérbor. Az íz lecsengésekor inkább a szénsav marad meg, míg a vonzó illat a kortyban fokozatosan elhalványul.
Régen jobb volt?
Összességében igazán kellemes élmény volt. Öröm látni, hogy egy szinte elfeledett magyar termék ismét helyet kapott a polcon. Remélem, a kunsági szőlősgazdák is profitálnak belőle, ha a gyümölcsüket használják fel. Vajon a régi változat jobb volt? Ezt a zavarba ejtő kérdést nehéz megválaszolni. A múlt dicsfénye gyakran elhomályosítja a valóságot. Biztos vagyok benne, hogy a jövőben újra vásárolni fogok belőle. Be kell vallanom, nem csupán az íze miatt, hanem mert olyan szép emlékeket idéz fel a fiatalságomról.
