A dollármilliárdok hatalmas mennyisége tűnt el az izraeli-iráni konfliktus következtében, nemcsak a harcoló felek, hanem az Egyesült Államok számára is óriási anyagi terheket róva.

Izrael Iránnal folytatott háborúja naponta több százmillió dolláros kiadásokkal járt, ami miatt a magas költségek sürgetővé tették a konfliktus mielőbbi lezárását.

Az izraeli Védelmi Minisztérium szerdai gyorsjelentése alapján az izraeli rakétavédelmi rendszer jelentős eredményeket ért el, hiszen 50 milliárd sékel, azaz körülbelül 15 milliárd amerikai dollár értékű kárt előzött meg az iráni támadások visszaverésével. A jelentés szerint az Izrael irányába indított iráni ballisztikus rakéták 86%-át sikerült hatékonyan elfogni, ami azt jelenti, hogy a lehetséges károk hétszerese a valóságos veszteségeknek. Ez a védekezési teljesítmény hangsúlyozza a rakétavédelmi rendszer fontosságát a térség biztonságának megőrzésében.

A magas szintű védekezés egyik előfeltétele volt, hogy a háborúra való felkészülés során több tíz millió négyzetkilométert fényképeztek az űrből, éjjel-nappal. Ez magában foglalta több mint 12 ezer műholdfelvétel készítését Irán felett. A háború során hatalmas területeket tartottak megfigyelés alatt, amelyek kritikus fontosságú hírszerzési információkkal látták el Izraelt az iráni területen végrehajtott csapásokhoz. Ez a tevékenység egyelőre felmérhetetlen költségekkel járt.

Március hónapjában Izrael több kísérletet folytatott le, hogy felmérje, hogyan reagál a Vaskupola a pilóta nélküli repülőgépek tömeges támadásaira. Ezen tesztek mellett a Dávid Parittyája továbbfejlesztett verzióinak telepítése is jelentős szerepet játszott abban, hogy a háború során a drónok 99 százalékát sikerült hatástalanítani. A nagy hatótávolságú ballisztikus rakéták megsemmisítése pedig a háromszoros védelmi szintet képviselő Arrow 3 feladata volt.

A legjelentősebb költségeket a több száz légicsapásra optimalizált eszközök okozták, beleértve a repülőgépeket, tankoló gépeket, AF-rakétákat, valamint a légi irányítású precíziós tüzérségi ágyúkat.

A légicsapások túlnyomó többségét az Izrael által átalakított amerikai F-35 Adir vadászbombázók hajtották végre. Ezek a csúcstechnológiás gépek óránként 44 ezer dollárba kerülnek, míg egy-egy példányuk ára 82 millió dollár. Érdekesség, hogy a konfliktus során Izrael egyetlen ilyen gépet sem veszített el.

A belföldi akciók során felhasznált felderítő eszközök és drónok ára egymilliárd dollárra becsülhető, és magasra rúgtak az Izrael által elhárított támadások költségei is. Irán több mint ezer ballisztikus rakétát és drótnt lőtt ki.

Izrael kifinomult légvédelmi rendszere már számos alkalommal sikeresen megakadályozta a Gázából, Libanonból, Irakból, Szíriából, Jemenből és Iránból érkező rakétatámadásokat. Most azonban Teherán új kihívással állt elő, és a többrétegű védelmi hálózatát próbálta ki, amelynek során néhány lövedék célt ért, például a beér-sevai Soroka kórházban, ahol körülbelül 80 ember sebesült meg, és jelentős károk keletkeztek. Az izraeli hatóságok országosan 240-ra teszik a halálos áldozatok számát, miközben néhány sérült még életveszélyes állapotban van. Izrael a többi légi támadást 90-99 százalékos hatékonysággal hárította el. A Vaskupola naponta körülbelül 285 millió dollár költséggel működik, és hasonló kiadásokkal jár a Dávid Parittyája is, ahol egy-egy lövés és rakéta ára eléri a 700 ezer dollárt. Az Arrow 3 rendszere ennél is drágább, lövésenként akár 4 millió dollárt is felemészt. A magas költségek mögött az a cél áll, hogy a rendszert a ballisztikus rakéták megsemmisítésére tervezték még az űrben, mielőtt azok visszatérnének a Föld légkörébe. Ez a rendszer alapvető része Izrael többrétegű védelmének, amelyet a Vaskupola és az Arrow 2 egészít ki.

Irán 500-550 ballisztikus rakétát lőtt ki, körülbelül ezer drón kíséretében .A 2024-es előzmény során 120 rakétát (Operation True Promise), majd 180 újabbat engedtek útjára, mindkettőt 1%-os találati aránnyal. A mostani műveletekben ezt 9%-ra javították, aminek fő oka a megnövelt támadási mennyiség volt.

Izrael légicsapásai Irán területén 600-tól 970-ig terjedő időszakban súlyos következményekkel jártak, több ezer sérülttel és legalább 600 halottal sújtva az országot. A támadások nemcsak a katonai, hanem a civil infrastruktúrákban is jelentős rombolást okoztak, érintve mindkét szférát. Legalább 720 katonai létesítmény, köztük nukleáris és egyéb stratégiai objektumok semmisültek meg, továbbá 30 magas rangú katonai vezető, valamint 11 kiemelkedő rakéta- és nukleáris szakértő életét vesztette. Számos közülük olyan egyedi szakértelemmel rendelkezett, amely pótolhatatlan veszteséget jelent Irán számára. A konfliktus pénzügyi vonzatai is drámaiak: a támadások, a védekezés és az infrastrukturális károk összköltsége meghaladja a 3000 milliárd dollárt.

A közvetlen harci műveletek, beleértve a Fordow és Natanz, valamint az iszfaháni létesítmények elleni bombatámadásokat, összesen 22 milliárd dollárba kerültek az amerikai légierő számára. Ezen felül számításba kell venni azokat a légierő- és flottaösszevonásokat is, amelyeket az Egyesült Államok az utóbbi hónapokban végrehajtott a Diego Garcia haditámaszponton. Itt hét B-2 lopakodó bombázót csoportosítottak, és két anyahajócsoportot is felvonultattak. Ezek a katonai mozgások önállóan is több százmillió dolláros kiadást jelentenek.

Az összevonás költsége 3 milliárd dollárt tett ki, míg az iráni célpontok ellen alkalmazott GBU bunkerromboló bombák egyenként 3,2 millió dollárba kerültek. Mivel nem csupán néhány fegyver bevetésére került sor, a felhasznált bombák összesített ára akár 30 millió dollárra is rúghatott. Ehhez még hozzá kell számítani az elektronikai hadviselés, az üzemanyag, a légtérbiztosítás és a hírszerzési támogatás költségeit is.