A DELMAGYAR híre szerint a Kossuth-díjas színész váratlanul távozott az élők sorából, amikor a szívroham korán utolérte.
Ladányi Ferenc, a Kossuth-díjas színész és színigazgató, érdemes és kiváló művész, hatvan évvel ezelőtt, 1965. március 10-én távozott az élők sorából. Szeged városában is megörvendeztette a közönséget, de életműve és pályafutása messze túlmutatott a helyi színpadokon, hiszen a magyar színháztörténet egyik alapkövét képezi. Munkássága nemcsak a tehetségét, hanem a színház iránti elkötelezettségét is tükrözi, amely örökre beíródott a kultúrtörténet lapjaira.
Ladányi Ferenc, a Kossuth-díjjal kitüntetett színész és színigazgató, valamint érdemes és kiváló művész, a magyar színházi élet egyik meghatározó személyisége volt – számol be róla a Bors.
1909-ben született Debrecenben, eredetileg gépészmérnöknek készült, de tehetsége a színjátszás felé terelte. A Színművészeti Akadémián végzett, majd vidéki társulatoknál kezdte pályáját, míg végül a Nemzeti Színház és a Madách Színház meghatározó művészévé vált.
Széles szerepkörben bizonyított, a tragédiától a vígjátékig minden műfajban otthonosan mozgott. Kiemelkedő alakításai közé tartozott Ibsen Peer Gyntjének címszerepe, valamint Madách, Molière és Shakespeare műveiben nyújtott teljesítménye. Filmekben is szerepelt, valamint versmondóként és íróként is maradandót alkotott. Színházvezetői és pedagógiai tevékenysége szintén jelentős volt, többek között a Színművészeti Akadémia tanáraként is dolgozott.
Élete végén betegsége miatt visszavonult a színpadtól, de a rádióban továbbra is hallható maradt. Szenvedélyes, lendületes színészi játéka, kifinomult beszédtechnikája és emberismerete a magyar színház egyik meghatározó alakjává tette.
Színészi pályafutásának kiemelkedő elismeréseként 1952-ben megkapta a rangos Kossuth-díjat. Korábban, 1950-ben érdemes művészi címet érdemelt ki, majd 1955-ben a kiváló művész titulust is elnyerte. Tragikus módon, ötvenötödik életévében, 1965. március 10-én, szívroham következtében hunyt el Budapesten.
