Czakó Zsófia legújabb regényében a generációs különbségek és az anyai-lányi kapcsolatok bonyolultságát tárja fel. A történet középpontjában álló anya-lánya duó próbálja felfedezni egymás világát, miközben a személyes élmények és titkok révén közelebb kerü
Hogyan alakulhatnak át a legközelebbi családtagok távoli rokonokká? Vajon képesek lesznek valaha is megérteni egymást a három különböző generáció képviselői? Ezek a kérdések állnak Czakó Zsófia legújabb regényének középpontjában, amelyet az Őszi Margó Irodalmi Fesztivál keretein belül mutattak be. A mű mélyrehatóan vizsgálja a családi kapcsolatok dinamikáját és az idő múlásával járó változásokat.
Czakó Zsófia legújabb művében Margit, a főszereplő, egy különös világba vezeti az olvasót, ahol a takarítás nem csupán napi rutin, hanem szenvedély és menekülés is egyben. Margit lázasan rendezgeti a környezetét, még akkor is, amikor a memória fokozatosan elhalványul. Lánya, Janka, a vásárlás rabjává vált, míg unokája, Zsuzsika, a folyamatos evés kényszerétől szenved, hiába próbálkozik különféle önsegítő programokkal. A Margón Ott Anna kérdezte a szerzőt a karakterek és a történet mélyebb vonatkozásairól.
Czakó Zsófia elmesélte, hogy amikor Tardon laktak (egy borsodi kis falu), a szomszéd házban volt egy demens néni, akit ugyan gyakran meglátogatott a családja, de ő már nem nagyon ismerte fel őket. A szerző fejében erősen megmaradt a kép, amikor a dédunokák az udvaron rohangáltak, Erzsi néni pedig köztük állt, és nem értette, mi zajlik körülötte. Közel voltak egymáshoz, de valahogy mégis távol. A történet másik ihletője Czakó elmondása szerint saját takarítási mániája volt, ami a fia születésével harapódzott el igazán.
Elmondta azt is, hogy saját nagymamája, aki az Alzheimer-kórban szenvedett, nagy hatással volt Margit karakterének megformálására.
Ő is úgy jött a világra, hogy apja már nem volt mellette, hiszen a férfi a fogantatás utáni hónapokban távozott az élők sorából. Margit betegségével kapcsolatban a szerző világosan rámutatott, hogy a valóság sokkal bonyolultabb, mint ahogyan azt a filmekben ábrázolják: ott gyakran csak egy kedves, kisminkelt néni ül az otthonban, akinek fogalma sincs arról, ki is ő valójában.
Anna rámutatott, hogy a "Távoli rokonok" című műben rendkívül erős női karakterek jelennek meg, míg a férfiak szerepe mintha háttérbe szorulna. Czakó szavai szerint "a férfiak szerepe a regényben a folyamatos hiány vagy a fenyegető jelenlét köré épül." A cselekmény valóban elsősorban a női tapasztalatokra összpontosít: kiemelt figyelmet kapnak például az első szexuális élmények, amelyeket a szerző tudatosan mentesített a romantikus kliséktől, hogy hűen tükrözze az ábrázolt korszak valóságát.
"A 30-as, 60-as és 90-es évek ikonikus női alakjait idézi ez a megállapítás" - mondta, majd hangsúlyozta, hogy a megjelenés szerepe mindegyikük életében kiemelkedő fontosságú.
Mindenki küzd valamilyen formabeli komplexussal, hiszen számukra a vonzó külső a boldogság egyik titkos mércéje.
Czakó bevallotta, hogy korábban neki is volt evészavara, és a mai napig előfordul, hogy beül a tévé elé egy zacskó chipsszel, de ő még tudja a határait - ellentétben a regénybeli Zsuzsikával. Neki ugyanis a nagymamájával ellentétben nem a takarítás a kedvenc pótcselekvése, hanem az evés, pedig - ahogy a felolvasott részletből kiderült - kiskorában szépségversenyekre hordta az anyja. Janka nem élhette azt a könnyed, színes életet, amire vágyott, ezért a lányán keresztül igyekezett megvalósítani az álmait.
A továbbiakban Ott Anna a társadalmi mobilitás lehetőségeivel és a generációk közti különbségek áthidalásának lehetőségeivel kapcsolatosan faggatta a szerzőt. Czakó felidézett egy emlékezetes pillanatot, amikor Margit a mérnök férje mellett kényelmetlenül érezte magát, hiszen ő "csupán egy szakácsnő". A vacsoraasztalnál úgy érezte, inkább a konyhában kellene tevékenykednie, mintsem a vendégek között. A szerző megjegyezte, hogy ezek a szorongások napjainkban is jelen vannak: ő maga is nagy megkönnyebbülést érzett, amikor megjelent az első könyve, mivel ezáltal "egyenlőbbnek" érezhette magát író férjével, Gerlóczy Mártonnal.
A generációs különbségek mindig is komoly kihívást jelentettek a párbeszédek során, és az Alzheimer-kór megléte még inkább bonyolítja ezt a dinamikát. Az ilyen helyzetekben a megértés és az elfogadás kulcsfontosságú, ám a különböző nézőpontok összeegyeztetése nem egyszerű feladat.
A Távoli rokonok lapjain a különbségek az anyák és lányaik között szembetűnően megjelennek, ami nem véletlen, hiszen a történet időintervalluma 1929-től napjainkig ível. Ez a széles időtáv lehetővé teszi, hogy a generációk változásait és az ebből eredő eltéréseket mélyebben megértsük.
Anna zárókérdése arra irányult, hogy milyen szerepet játszik a könyv a szerző életében, és hogy sikerült-e már elengednie azt. Czakó Zsófia őszintén bevallotta, hogy amikor a kötetek a kezünkbe kerülnek, ő maga gyakran kissé távolságtartóan viszonyul hozzájuk, de igyekszik ezen változtatni, és megpróbálja újraértékelni az írásait. Nemrégiben a szerző és férje a "Ezt senki nem mondta!" podcast vendégeiként osztották meg szülővé válásuk élményeit. Érdemes meghallgatni!
