A fővárost csapdába ejti Nagy Márton.
Könnyen rá lehet sütni a fővárosra, hogy képtelen felelősen gazdálkodni, egy formálódó jogszabály szerint pedig ennek súlyos következményei is lehetnek.
Kihívást jelent figyelmen kívül hagyni, hogy a közelgő módosító csomag, amely az önkormányzatok pénzügyi működését kívánja felügyelni, Budapest ellen irányuló lépésként is értelmezhető.
A beterjesztett szövegben olyan ártatlannak tűnő célok szerepelnek, mint hogy közérdek az önkormányzatok anyagi biztonságának megóvása, és ha ez esetleg mégsem sikerül, akkor ehhez külső segítséget kérhet és kaphat az önkormányzat.
Kétségtelen, hogy egy önkormányzat pénzügyi stabilitása közérdek, hiszen a csődhelyzet vagy a folyamatos lejtmenet súlyosan érintheti a helyi közszolgáltatásokat és a lakosság életminőségét. Ugyanakkor a helyhatóságok mozgástere napjainkban rendkívül korlátozott. A jogszabályi előírások miatt nem vehetnek fel hitelt engedély nélkül, és nem zárhatják le az évet rövid lejáratú követelésekkel. Emellett a saját bevételeik jelentős részét – szolidaritási adó címen – kénytelenek befizetni a központi költségvetésbe. Ennek következtében, még ha szeretnék is, gyakorlatilag lehetetlen számukra, hogy eltérjenek a takarékos működés alapelveitől.
A beterjesztett jogszabály egyértelmű célpontja Budapest, amely a főváros politikai dinamikája miatt különösen érzékeny terület a kormány számára. Az önkormányzati választások kudarca után, a Fideszen kívüli frakciók, köztük a Tisza Párt, sikeresen alakítottak ki működőképes együttműködést, így stabil többséget biztosítva a közgyűlésben. Ez a politikai feszültség, amelyet akár ellentétnek, akár gyűlöletnek is nevezhetünk, mélyen begyűrűzik a helyi önkormányzatokat érintő jogszabályalkotásba, rávilágítva arra, hogy a politikai játszmák nemcsak a főváros irányítását, hanem az egész jogalkotási folyamatot befolyásolják.
Természetesen! Íme egy egyedibb változat a "Vitás téltelek" kifejezésre: **Télies viták színtere** Egy varázslatos időszak, amikor a hópelyhek táncot járnak, de a szívünkben néha viharok dúlnak. A tél nem csupán a megfagyott táj szépségét hozza el, hanem a különböző nézőpontok ütközését is. A forró italok mellett, a meghitt beszélgetések során sokszor felerősödnek a nézeteltérések, melyek a hideg estéken izgalmas színt visznek a mindennapokba. Közben a hó alatt ott rejtőzik a megértés és a megbékélés lehetősége is.
A szolidaritási adó kezelése valóban nem egyszerű feladat. Míg több jómódú önkormányzat is hozzájárul a közös alaphoz, a főváros szerepe kiemelkedő, hiszen ő a legjelentősebb befizető. A helyzet annyira drámai, hogy ha a normatív támogatásokkal vetjük össze, Budapest nettó befizetővé válik, vagyis a városban összegyűjtött adók mértéke meghaladja a megkapott támogatásokét.
Ahogy az közismert, az önkormányzat jogi útra terelte ezt a helyzetet, és a közgyűlés az idei költségvetést úgy hagyta jóvá, hogy a szolidaritási adó soron csupán 50 milliárd forintot szerepeltetett az előírt 89 milliárd helyett. Az összesen - beleértve a nem befizetendő adót, valamint a per tárgyát képező korábbi túlfizetéseket és azok kamatait - körülbelül százmilliárd forintra rúg. Ez a budapesti költségvetés bevételének ötödét teszi ki; a főváros álláspontja szerint ez az összeg az övé, míg a kormány más véleményen van.
Közben a főváros Rákosdubaj "megfúrása" és a rákosrendezői terület megvásárlására tett vételi ajánlat komoly fejtörést okozott a kormány számára. Az első lépésben ez a területvásárlás már tízmilliárd forintos tételt jelent, ami Budapest költségvetését tekintve figyelemre méltó összeg. Összességében elmondható, hogy a főváros költségvetésének mind a bevételi, mind a kiadási oldalán kockázatok és bizonytalan tényezők rejlenek, amelyek a teljes büdzsé legalább öt-tíz százalékát érinthetik.
Ez alapvetően nem kellene, hogy problémát okozzon; normális körülmények között ezek a tételek "kimozoghatók", és a peresített követelés is tervezhető. A közgyűlés támogatja a városvezetés legfontosabb elképzeléseit, és a többséget alkotó frakciók, valamint pártok között nincs jelentős ellentét. Azonban ami Magyarországon zajlik, azt semmiképp sem lehet normális helyzetként definiálni. A magyar állam és kormány ugyanis nemcsak, hogy nem segíti a fővárost – és általában az önkormányzatokat –, hanem éppen ellenkezőleg, folyamatosan próbálja aláásni őket. Ahogy a miniszterelnök egy másik kontextusban megfogalmazta: a magyar kormány az, amelyik botot dug a küllők közé.
Egy kivételes ötlet
Ez most A helyi önkormányzatok pénzügyi stabilitását szolgáló egyes törvények, valamint a számviteli törvény módosításáról szóló javaslat formájában öltött testet, amelyet Nagy Márton jegyez. A nemzetgazdasági miniszteren divat mostanában teli szájjal röhögni, de nem árt tudatában lenni annak, hogy eddig ő volt az, akinek a javaslataival meg lehetett fingatni a pénzügyi szereplőket, a benzinkutakat, a kiskereskedelmet, szóval lényegében mindenkit és bárkit, akit célszerű volt eddig megfingatni. És ha az volt a házi feladat, hogy alkosson jogszabályt, amivel ki lehet kezdeni Budapestet, akkor ez a tervezet elég jó eszköz lesz erre.
Nézzük meg alaposabban, mi is rejlik a szöveg mélyén. A lényeg, hogy a kincstári malacperselybe kell helyezni az összes megtakarítást, ami már sokak számára ismerős. A megyei jogú városi önkormányzatoknak, a fővárosi önkormányzatnak és a kerületi önkormányzatoknak a belföldi hitelintézetnél vezetett számlájukról át kell utalniuk a kincstár részére az előző év költségvetési kiadásainak 5%-át meghaladó pénzeszközeiket. Ha pedig a következő munkanap végéig elvégzendő feladatokhoz vagy teljesítendő kötelezettségekhez nem szükséges források állnak rendelkezésre, akkor a magasabb értékű összeget kell átutalni. Hasonlóan vonatkozik ez az 50 millió forintot meghaladó hazai fejlesztési forrásokra is, amelyek esetében a határidő március 31. Tehát érdemes időben intézkedni!
A javaslat értelmében minden technikai jellegű, tehát ha szükség van rá, a kincstár azonnal rendelkezésre bocsátja a pénzt, és a részletes szabályokat egy kormányrendelet fogja körvonalazni. De ha ez ennyire egyszerű és magától értetődő, akkor miért is van szükség az egész procedúrára? Ha valójában napon belül vissza lehet vonni a szükséges összeget, és ezt nem kell különösebben indokolni, akkor mi a jelentősége? Papíron ugyan növeli a költségvetést, de vajon miért van erre szükség? És miért kellene erről külön kormányrendeletet alkotni?
Csak abban az esetben, ha a kincstár úgy ítéli meg, hogy a pénz visszatartása szükséges, bizonyos körülmények között eljárhat. Ilyen például, ha szerintük az önkormányzatnak tartozása áll fenn.
Mert mondjuk úgy határozott, hogy nem fizeti be a szolidaritási adó teljes összegét. A kincstár több ízben is inkasszálta a főváros számláit a vitatott szolidaritási adó miatt, ezek az ügyletek jelenleg per alatt állnak. Érthető, ha a főváros nem visszaperelni szeretné ezt az összeget, hanem eleve be sem akarja fizetni - mondjuk ez nem épp a legelegánsabb eljárás, ugyanakkor arra valóban nincs semmilyen garancia, hogy az állam tudomásul veszi, ha pert veszít, és visszautalja a jogtalanul elvont, visszatartott összeget. Mert látjuk, hogy ezt más esetben nem tette meg.
A csapda Az erdő mélyén, ahol a fák sűrű koronái összefonódnak, egy titkos világ rejlik. A napfény csak néhány helyen szűrődik át, a levelek zöldje között rejtélyes árnyékok táncolnak. Itt, a természet ölelésében, egy csapda várja áldozatát. A csapda nem csupán fából készült, hanem a környezet szövedékével van átitatva. Gyönyörű virágok és csillogó bogyók vonzzák a gyanútlan utazókat, akik nem sejtik, hogy a szépség mögött veszély leselkedik. A csapda nem csupán fizikai, hanem pszichológiai is; a kíváncsiság és a vágy gyakran erősebb, mint a józan ész. Egy nap egy kíváncsi fiatal lány, aki a természet csodáit kutatta, rátalált a csapdára. Elbűvölte a színek játéka, az illatok varázsa, és nem tudta megállni, hogy ne lépjen közelebb. Ahogy a csapda közelebb húzta őt, az árnyékok sötétebbé váltak, és a levegő hirtelen megfagyott. A lány szíve a torkában dobogott, ahogy rájött, hogy a szépség, amelyet látott, nem más, mint a veszély csillogása. De a csapda nem csupán egy felfedezés végső állomása, hanem egy lehetőség is. A lány, aki most már tudatosan állt szemben a kihívással, megtanulta, hogy a csapdák megkerülhetők, ha tisztában vagyunk a veszélyekkel. A természet tanítása nem csupán arról szól, hogy mit kell elkerülni, hanem arról is, hogy miként lehet belőle tanulni. Az erdő mélyén a csapda továbbra is ott áll, de most már nem csupán egy hely, ahol áldozatok esnek, hanem egy emlék, amely figyelmeztet a kíváncsiság erejére és a tudatosság fontosságára. Mert a világ tele van csapdákkal, de a legfontosabb, hogy mindig figyeljünk, tanuljunk és soha ne veszítsük el a kíváncsiságunkat.
Ha életbe lép ez a rendelkezés, a főváros két lehetőség előtt áll: vagy elutalja a megjelölt összeget, vagy visszatartja azt, ami újabb perek sorozatához vezethet. Bár az utóbbi lehetőség elvileg működhet, a beterjesztett módosító más fontos rendelkezéseket is magában foglal. Ezek közül az egyik, hogy ha egy önkormányzat költségvetése vagy gazdálkodása problémásnak bizonyul, akkor lehetőség nyílik költségvetési biztos kijelölésére, aki segít helyreállítani a pénzügyi helyzetet. Eddig is volt hasonló jogosítvány az Államkincstár elnökének - például önkormányzati kérelem vagy lejárt tartozás esetén, ha az elérte egy bizonyos szintet. Most azonban ez kiegészül azzal, hogy a kincstár elnöke költségvetési biztost jelölhet ki "a települési önkormányzathoz, amennyiben annak pénzügyi és gazdasági helyzete súlyosan romlik", valamint az adósságrendezési eljárás után a gazdasági stabilitás helyreállítása érdekében.
Az önkormányzat a meghozott intézkedéseket tűrni köteles. A súlyos, romló pénzügyi helyzet megítélése nem mindig egyszerű, de ha mondjuk egy ellenőrzés során kiderül, hogy az önkormányzat tervezett bevételeinek tíz százaléka bizonytalan tétel, kiadási oldalon pedig olyan extra költség keletkezett, amire egyáltalán nincs fedezet, az végeredményben kimerítheti a súlyos, romló pénzügyi helyzet definícióját.
A főváros jogi úton követeli az államtól a 26 milliárd forintos összeget, és nem tervezi, hogy befizet 39 milliárdot, miközben a Rákosrendezővel kapcsolatos szerződéskötést követően 12,7 milliárd forint kifizetését tervezik az idén. Ezt a helyzetet likviditási kockázatként is értékelhetjük, de ugyanakkor komoly tízmilliárdos hiányt is jelent a bevételek oldalán, valamint jelentős terhet a kiadások terén. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nemrégiben bejelentette, hogy újra ellenőrzi Budapest pénzügyi helyzetét, holott tavaly már megtették ezt, akkor azzal a megállapítással, hogy a főváros 2021 óta nettó befizető státuszban van. Budapest emiatt részben az ÁSZ-ellenőrzésre hivatkozva kritizálja a szolidaritási adó mértékét, amelyet túlzónak és irreálisnak, így jogtalanul tartanak.
Ha az ÁSZ az idén azt hozza ki, hogy Budapest gondban van, a kincstár kirendelheti a költségvetési biztost, aki majd eldönti, hogyan kell ezt a szörnyű helyzetet megoldani. A fővárosi önkormányzat pedig nem tehet mást, mint tűri az intézkedéseket, Szentkirályi Alexandra pedig védőruha nélkül őrjönghet fűkaszával a kezében.
