Csupán ámulna a bölcsesség, az igazságosság és a jog istennője.

Nem kizárt, hogy a háttérben megköttethettek bizonyos alkuk az MNB alapítványai ügyében, mielőtt elkezdődött a botrány újabb fejezete. Egyebek között erről beszélt a Hírklikknek Bodnár Zoltán, az MNB korábbi alelnöke. Hogy mi van meg és mi hiányzik azokból a befektetett százmilliárdokból, aminek egyelőre még csak bottal ütik a nyomát, arra biztosan nem fogunk választ kapni a közeljövőben. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) vizsgálata szerint az MNB alapítványainak jelentős vagyonrésze eltűnt, különösen a Pallas Athéné Domus Meriti (PADME) alapítvány körül kuszák az adatok, ugyanis az alapítványnak az elmúlt évekből nincs auditált mérlege sem. Minden érintett igyekszik hárítani a maga felelősségét. Matolcsy Ádám a Telex kérdésre a világ egyik meg nem nevezett tájáról azt válaszolta: "Minden jövedelmem legális, nem élek életvitelszerűen Magyarországon. Édesapám már nem jegybankelnök, senki nem lopta el az MNB vagy az MNB alapítványok vagyonát, hiszen továbbra is a mérlegén vannak a vagyoneszközök".

Elképzelhető, hogy az európai banki színtéren senki sem vette észre, mi zajlik a budapesti Szabadság téren?

Az Eurostat már korábban is alaposan megvizsgálta az MNB mérlegében található "mozgó" alapítványi pénzeket. Különös figyelmet fordítottak arra, hogy olyan rövid lejáratú állampapírokat vásároltak, amelyek valójában csak a lakosság vagy a nem profitorientált intézmények számára lettek volna hozzáférhetőek. A híres-neves 270 milliárd forint jelentős része ilyen típusú papírokban volt, így ezt a jegybanki finanszírozás részeként számolták el. Ezt az Eurostat szóvá is tette, mivel úgy ítélték meg, hogy ezzel megsértették a vonatkozó szabályokat. Az MNB-t így kénytelen volt tudomásul venni a kritikát, és megkezdte a rövid lejáratú lakossági papírok értékesítését. 2021-ben egy megállapodás született a kormány és az Eurostat között arról, hogy ezeket a pénzeket visszaviszik a jegybank mérlegébe. Az első határidő 2022-re volt kitűzve, de a Covid-járványra hivatkozva kértek módosítást. Ezt kissé mulatságosnak találtam, hiszen azt állították, hogy a papíralapú és digitális műveletek végrehajtását gátolja a járvány.

Jelenleg úgy tűnik, hogy nem lehet tovább halogatni a dolgokat, cselekednünk kell, hogy megmentsük, ami még menthető. De mi a helyzet az érintettek felelősségével?

A dolog meglehetősen bonyolult lett. A felügyelőbizottságok tagjai nem igazán tudnak kibújni a számonkérés elől. Erre a legtöbb esélye annak a régi testületnek van, amely 2014 környékén, az alapítványok létrehozásakor volt hivatalban. Róna Péter azt mondja, hogy személy szerint ő is jelezte, hogy nem ért egyet a döntéssel, és a felügyelőbizottság egy erre vonatkozó anyagot el is fogadott, és azt megküldték a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, meg az országgyűlés elnökének, akkor ez menti az ő felelősségüket. Későbbiekben a felügyelőbizottság - abban az értelemben - nem felel már az alapítványokban történtekért, mert azok valóban önálló jogi személyek, működésüket illetően az alapítónak nincs közvetlen beleszólási joga. Annyiban viszont felelősséggel tartozik az alapító, hogy kiket nevez ki az alapítványai kuratóriumaiba. Vajon eléggé gondosan jártak-e el az egyes személyek kiválasztásakor? A Kecskeméti Egyetem alapítványának kuratóriuma felelősségteljes döntést hozott-re, amikor a "tudásváros" felépítésére kapott pénz döntő részét kölcsönadta közvetve az alapítványnak? Meg lehet kérdezni, hogy mit csinált az Állami Számvevőszék az elmúlt években, és mit csinált a pénzügyminiszter, akit egyébként Varga Mihálynak hívtak, és akinek személyes képviselője, szintén ott ült az MNB felügyelőbizottságában? Addig senki nem kérdezett semmit, ameddig Matolcsyt a kormányfő "jobbkezének" tekintették. Még az is felvetődhet a háttérben, netán Orbán kibújhat-e a felelősség alól?

Most csupán tologatják maguk előtt a nehézségeket?

A helyzet némiképp javulhatott volna, ha a 270 milliárd forint készpénz formájában állna rendelkezésre, de sajnos a vagyonnak a jelentős része ingatlanokban van lekötve. Amennyiben a jegybank újra tulajdonossá válik, várhatóan számos svájci és lengyel cég kerül a mérlegébe, ami meglehetősen furcsán festene. Először is, valahogy pénzzé kellene tenni ezeket az eszközöket, hiszen a likvidálás elkerülhetetlen. Persze ennek ára van: azonnal realizálódna az a veszteség, ami jelenleg még a külföldi részvényekben rejtőzik. Az MNB vezetésének fejében felmerült az a gondolat is, hogy egy törvény kötelezhetné a korábbi alapítványok vagyonelemeinek áthelyezését egy új MNB alapítványba, de ez is csupán félmegoldásnak tűnik. Jelenlegi helyzetében a bank tőkéje körülbelül 2500-3000 milliárd forint veszteséget mutat. A régi jegybanktörvény ezt nem tette lehetővé, előírta, hogy a veszteséget a következő évben, a beszámoló elkészülte után a központi költségvetésnek pótolnia kell. Később a jegybanktörvényt úgy módosították, hogy a központi költségvetésnek öt év alatt, egyenlő részletekben kellene ezt a hiányt megtérítenie. Ha a kormány valóban komolyan vette volna ezt a kötelezettséget, már a tavalyi költségvetésből körülbelül 400 milliárd forintot kellett volna erre a célra elkülöníteni, de erre nem állt rendelkezésre elegendő forrás. Ennek következtében a veszteség pótlása a homályos "távoli jövőbe" került.

Matolcsyék érvelése szerint a befektetések mögötti biztosíték ingatlanalapú.

Fontos megérteni, hogy az alapítványok nem magukat az ingatlanokat birtokolják, hanem azokat a vállalatokat, amelyek részvényei az idő múlásával jelentős értékcsökkenésen mentek keresztül. Jelenleg sokkal alacsonyabb az értékük, mint amennyit a jegybanki alapítványok eredetileg kifizettek értük. Ha az alapítványok eladják ezeket az eszközöket, készpénzhez jutnak, de ez egy újabb, már csak papíron létező jelentős veszteséget fog realizálni a mérlegükben. Egy alternatív megoldás lehetne, ha a bíróság kimondaná, hogy az alapítványok működése törvényellenes, és már a létrehozásuk is szabályszegő volt. Amikor a hat alapítványt létrehozták, a jegybank törvénye nem zárta ki, hogy az MNB alapítványt támogasson, de fontos megkülönböztetni az alapítvány támogatását a létrehozásától, hiszen ezek jogilag és fogalmilag is eltérő fogalmak. Ha a bíróság ezt a jogi álláspontot megerősíti, akkor az alapítványok megszüntethetők, és a vagyonuk átkerülhet a Nemzeti Vagyonkezelőhöz, amely így a lengyel befektetési cég és a svájci szállodák új tulajdonosává válhat.

Mi következik ezután?

Aztán egy szerencsés helyi vállalkozónak kínálják fel megvásárlásra.

A botrány kirobbanását ügyesen időzítették az új elnök hivatalba lépésére. Mi a véleménye erről?

Varga Mihály nem tehetett mást, mindjárt az első napon "robbantania" kellett, mert később ráéghetett volna a korábbi vezetés sara. Számára elemi feltétel volt, hogy moshassa a kezeit, semmi köze az egészhez, és gyorsan elindította a lavinát. Valószínűleg egyébként már korábban Orbán fejében is motoszkálhatott valami rossz érzés, hogy nincs minden rendjén az MNB háza táján. Azt sem hiszem, hogy Windisch László, az ÁSZ elnöke saját magától gondolt volna egyet, és miniszterelnöki jóváhagyás nélkül elkezdi vizsgálni már 2023-ban az MMB-s alapítványokat. Még azt is elfogadom, hogy ez egy igen bonyolult hálózat, tehát a vizsgálat sokáig tarthatott, de láthatóan elhúzták addig, amíg a Matolcsy mandátuma lejárt. Ennek egyszerűen prezentációs oka volt: hogyan nézett volna ki, ha leleplezik egy hivatalban lévő jegybank elnök disznóságait? Azt sem lehet kizárni, hogy a háttérben megköttethettek bizonyos alkuk. Ismerve a hazai viszonyokat az egykori "jobbkéz" tulajdonosa felajánlhatta a kegyvesztett karjának, hogy ha a fiacskája onnan a világ távoli feléből leteszi a kormány asztalára a részvényeket, az ingatlanok és a Porschék kulcsait, szabad elvonulást kap. Aztán a vagyonnal majd kezdenek valamit, találnak neki egy újabb tulajdonost.