Brüsszel embere az újév küszöbén is megmutatta, hogy mit jelent a fegyelem és a határozottság.
Következetességet már régóta nem várunk megnyilvánulásaitól, a valóság tényeit sem hozzuk immár abba a kényelmetlen helyzetbe, hogy bármiféle azonosságot tételezzünk föl a viselhetetlen stílusban elordítozott demagóg lózungjaival, de a szereptévesztésnek és az abból fakadó teljesen háborodottnak tűnő szerepvállalásnak a tragikomikussága mélyen elgondolkodtatott. Vajon mi késztet bárkit arra, hogy nagy vehemenciával még azt a morzsányi tiszteletet is sutba vágja, amit emberszabású volta a gyanútlan szemlélőből kivált, és gátlástalanul tegye röhejessé magát egy harsogó blöfföt a magyarság megmentésének egyedüli járható útjaként emlegetve? Brüsszel fogott emberének követelése az előre hozott választásokról ugyanis minden ízében hazug, emiatt harsánysága iszonyatosan torz képet fest még azok számára is, akik képesek a hülyeségről komolyan elgondolkodni. Mielőtt megfejtenénk e torzulás okát, vegyük számba a kiinduló hazugságokat.
Hirtelenjében mégis azt gondolják, annyira vezetnek, hogy mind a százhat választókerületben nyer majd a tegnap még nem is létező jelöltjük? Én a helyükben visszafogottabb lennék, különösen azok után, hogy kiderült, Brüsszel Petya az amerikai demokraták kampánystábjának módszereit követi. Ők ugyanis Trump győzelme után beismerték, hogy Kamala soha nem vezetett egyetlen közvéleménykutatás szerint sem, veresége tehát borítékolható volt. A kampányguruk nemes egyszerűséggel hazudtak, így akarták befolyásolni, manipulálni a választópolgárokat. Mindazok, akik kilóra megvették az akkor még önjelölt prófétát, nyilván most is tudják az igazságot, amit persze nem kötnek az orrunkra. Sejtésem szerint ezen igazság alapján Brüsszel Petyának egyáltalán nem áll érdekében a választások előrehozatala, hiszen az sem biztos, hogy az eredeti időpontra fel tudja készíteni egyelőre fantomnak tűnő csapatát. De mi késztette akkor a notórius hazudozót egy ekkora képtelenség benyögésére?
Amikor olyan zavaros és érthetetlen jelenségekbe ütközünk, amelyek józan ésszel nehezen befogadhatók, érdemes visszatérni a klasszikus kérdésekhez. Tehát tegyük fel magunknak a kérdést: Kinek áll érdekében ez az egész? Ki az, aki féktelen sebességgel halad előre egy önromboló, önfeláldozó politikai pályán, és ki az, aki rendre megakad a magyar kormány és Orbán Viktor határozott ellenállásán? Melyik érdekcsoport szeretné mindenképpen leváltani hazánk nemzeti kormányát, és ki az, aki mindenáron egy alávetett, hódoló bábkormányt akar a hatalom csúcsára ültetni, egy pénzügyi, mentelmi joggal és egyéb eszközökkel manipulált kesztyűbáb vezetésével? Úgy tűnik, hogy máris a lényeg mellett állunk.
Ezek a szelek olyan viharosak is lehetnek akár, hogy szétverhetik a szocdemek és néppártiak elvtelen paktumát, a patriótákat pedig komolyan megerősíthetik. Ezért követik el a legaljasabb galádságokat mindenütt, ahol befolyásuk még elég erős hozzá, hogy számukra kedvező, visszafordíthatatlan folyamatokat indítsanak el a háború, a migráció, a gender, a versenyképesség és az energetika területén, ellehetetlenítve, de legalábbis megnehezítve ezzel a küszöbön álló változásokat. Ennek a galád tervnek a része a magyar kormány idő előtti megbuktatása, aminek nem túl hatékony eszköze Brüsszel Petya újévi hadoválása az előre hozott választásokról. Istenem, mi lesz vajon a következő?
