Megérkezett a Ceglédi-gyors!
Engedd meg, hogy egy kis csavart vigyek a mondandómba, kezdve Ceglédi Zoltán szavaival. Kérdését most egyfajta visszafordításként idézem meg: "Nincs egy kis kétség a fejedben, hogy talán azért érzed magad rosszul, mert egyébként is mélyen el vagy keseredve?" Zoli, csak hogy egyértelmű legyen, mit is szeretnék mondani, bontsuk le ezt a ránk mért súlyt, akár egy selyemzsinórt is, ami nem is olyan lényegtelen. A lényeg, hogy semmi fontos ne maradjon ki a diskurzusból, és a szavak mögött rejlő mélységeket is felfedezzük.
Azt mondtad, mint valami bölcs szakértő: "Magyar Péter nem adott nektek ígéretet, és semmiféle juttatásra ne is számítsatok. Megértem, hogy reménykedsz abban, hogy a kormányváltás csodákat tesz, és az esemény estéjén majd boldogan ünnepelsz. De hallgass rám: nem fogsz te ülni a köztévé élén. Nem te leszel az egyetem vezetője. Nem te irányítod a miniszterelnöki hivatalt, és nem a te kezedben lesznek a minisztériumi döntések. A Szerencsejáték Zrt. és az MVM sem nálad fogja hirdetni a programjait. A Tisza-frakció és a Tisza-pártalapítvány forrásaiból te nem fogsz részesülni."
Nos, akkor lássuk, hogyan is állunk! Te valóban azt gondolod, hogy azok, akiknek elege van a NER rendszeréből, különösen a NER középpontjában álló Orbán Viktorból, azért gyűlnek össze Magyar Péter rendezvényein, azért hallgatják meg a beszédeit, és ünneplik őt, mert valami jutalomra várnak? Tényleg azt hiszed, hogy ezek a tizenöt éve feszültséggel teli életet élő emberek a hajdan Orbán által kisajátított piros-fehér-zöld zászlók alatt vonultak Nagyvárad felé, mert remélik, hogy ők lesznek a következő állami alkalmazottak a miniszterelnöki hivatalban? Valóban azt gondolod, hogy ezek a végre új lehetőségeket kereső, rendszerváltásra készülő emberek azért álltak a hideg őszi napokon is órákon át a Tisza partján rendezett tüntetéseken, mert abban bíznak, hogy övék lehet valamelyik minisztérium kényelmes bársonyszéke?
