Az Erasmus-ügy: a vonakodás végül csak feszültséget hozott magával.

Számos jel utal arra, hogy a kormány valójában nem szándékozott megoldani az Erasmus-programmal kapcsolatos problémát. Az Európai Bizottság várhatóan elégtelennek fogja nyilvánítani a közfeladatokat ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokkal kapcsolatos jogszabályt, és ezt elsőként azoknak kellett volna tudniuk, akik a jogszabálycsomagot előkészítették és a parlament elé terjesztették. Az események alakulása pedig úgy tűnik, hogy elkerülhetetlen volt.

Mindössze két hónap állt rendelkezésére az Európai Bizottságnak, hogy megvizsgálja a közérdekű vagyonkezelő alapítványokról, vagyis a kekvá-król szóló jogszabályt. Ám már két hét elteltével világossá vált, hogy ez a lépés nem oldja meg az összeférhetetlenségi kockázatokat, és nem biztosítja az ide érkező uniós források felhasználásának átláthatóságát.

Két éve döntöttek úgy a tagállamok, hogy az EU részéről

A 2021. évi IX. törvény alapján létrehozott közérdekű vagyonkezelő alapítványok, valamint az általuk fenntartott jogi személyek tekintetében semmiféle jogi kötelezettségvállalás nem létesíthető.

Ez azt jelenti, hogy azok a magyar intézmények, amelyek érintettek, nem részesülhetnek anyagi támogatásban sem az Erasmus+ diákcsereprogram, sem pedig a Horizon Europe kutatásfejlesztési program keretein belül. Fontos megjegyezni, hogy nem a diákokkal és a kutatókkal szemben hozták meg ezt a döntést, hanem az alapítványi fenntartású egyetemek uniós finanszírozását vonták meg. A kormány akár pótolhatta volna az így kiesett forrásokat saját költségvetéséből, ám ehelyett új programokat indított: a diákcserére a Pannónia Ösztöndíjprogramot, míg a kutatók támogatására a HU-RIZON programot alakította ki. Az előbbi részleteiről itt olvashatsz bővebben:

A kekva-törvényről szóló értékelésében az Európai Bizottság kimondta:

A jogszabály-módosítások nem kezelik kellőképpen a közérdekű alapítványok igazgatóságaiban fennálló összeférhetetlenségi problémákat. Ennek alapján a Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a közérdekű alapítványokra és az általuk fenntartott jogalanyokra vonatkozó intézkedésnek érvényben kell maradnia. A Bizottság egyértelműen felvázolta azokat a kiigazításokat, amelyek szükségesek a helyzet megfelelő orvoslásához.

Az utolsó mondatnál érdemes egy pillanatra megállni és elgondolkodni. Az utóbbi időszakban a magyar kormány álláspontja az volt, hogy az Európai Bizottság egy évvel ezelőtt megszakította a párbeszédet, és hiába küldte el a javasolt szöveget Brüsszelnek, a várt visszajelzés elmaradt. Ráadásul úgy tűnt, hogy folyamatosan újabb és újabb feltételeket támasztottak a bizottság részéről. Ezzel szemben az Európai Bizottság határozottan visszautasította ezt a megközelítést, az EUrologus forrásai szerint pedig a magyar fél végig tisztában volt azzal, hogy milyen lépéseket kell tennie a további együttműködés érdekében. Az utolsó mondat tehát nem csupán egy kijelentés, hanem egy újabb lehetőség arra, hogy átlássuk a helyzet mélységeit.

Tavaly megkaptuk a tervezetet, amelyre visszajelzést adtunk. Kifejeztük aggodalmunkat, mert a dokumentumban számos problémás elem található, amelyek miatt nem tartjuk megfelelőnek.

Egy forrás emlékeztetett arra, hogy a legújabb módosítások lényegében az egy évvel ezelőtti dokumentum tartalmát tükrözik, kiegészítve egy olyan új körülménnyel, amely gyakorlatilag lehetetlenné teszi a módosítások elfogadását. Hankó Balázs miniszter az utóbbi hetekben többször is hangsúlyozta Brüsszelben, hogy a módosítások akkor lépnek életbe, ha a magyar egyetemek ismét részt vehetnek a programokban. Ez a kijelentés komoly zűrzavart okozott Brüsszelben.

Ez a megközelítés nem állja meg a helyét, mivel először a fennálló problémákat kell rendezni, és csak ezt követően lesz lehetőség a Bizottság számára, hogy értékelje a hatályos helyzetet. Ellenkező esetben nem garantálható, hogy az aggályokat megfelelően kezelik.

- nyilatkozta forrásunk. Kiemelte, hogy a tagállamok elé egy olyan jogszabályt kell terjeszteni, amelynek rendelkezéseit már most is gyakorlatba ültetik, nem csupán egy olyan ígéretet, hogy azt majd alkalmazni fogják, ha a bírálat kedvező eredménnyel zárul.

Az ügy összetettsége és a kifogások sokszínűsége nem hagyható figyelmen kívül. Bár a határozat pontos szövege még nem került nyilvánosságra, a kritikák között kiemelkedik az a megállapítás, hogy az Integritás Hatóságnak nincsenek meg a jogi keretei a kuratóriumi tagok vagyonbevallásának ellenőrzésére. Brüsszelben azt is észrevették, hogy a magyar jogalkotó a jogszabály mellékletében nem sorolta fel az összes kekva-formában működő intézményt. A magyar álláspont szerint a hiányzó intézmények nem részesülnek uniós forrásokban, míg az Európai Bizottság véleménye az, hogy a lényeg abban rejlik, hogy ezek az intézmények pályázhatnak-e, tehát van-e lehetőségük pénzeszközök megszerzésére. Fontos hangsúlyozni, hogy az uniós korlátozás nem csupán egyes intézmények átláthatóságára vonatkozik, hanem a kekva működési forma általános vizsgálatát célozza meg.

Ez a megfogalmazás minden közérdekű alapítványra kiterjed, és nem csupán egy szűkebb csoportjukra.

Egy bizottsági illetékes hangsúlyozta, hogy a magyar hatóságoknak elengedhetetlenül fontos, hogy azonosítani tudják azokat a további módosításokat, amelyeket el kell fogadniuk. Céljuk az is, hogy elkerüljék azt a helyzetet, amelyben egyes intézmények szabadon be- és kijelentkezhetnek a rendszerbe, attól függően, hogy igényelnek-e uniós támogatást vagy sem. Bár ez a forgatókönyv nem tűnik túlságosan reálisnak, jól tükrözi a Magyarországgal szembeni bizalmatlanságot. Az utóbbi évek tárgyalásainak folyamata rendre úgy alakult, hogy volt egy világos elvárás, amelynek teljesítésére a kormány ígéretet tett, ám ezt mindig valamilyen módon átalakítva, módosítva vagy csökkentve tette, bízva abban, hogy végső soron a döntési jog mindig a magyar fél kezében marad.

A kekva-ügy kapcsán az Európai Bizottság kitért a jogállamisági eljárás által zárolt pénzek sorsára is. Ez egyrészt három kohéziós alap 55 százalékát, 6,3 milliárd eurót érint a hétéves költségvetésből, másrészt a helyreállítási alap mintegy 9,5 milliárd euróját, amit 2026 augusztus végéig lehet felhasználni. Ezen a téren az elmúlt egy évben nem történt változás, ezzel kapcsolatban az Európai Bizottságnak nincs mit értékelnie, mert Magyarország nem jelent be új intézkedéseket.

Ezért december 31-én a 6,3 milliárd eurós keretből körülbelül 1 milliárd euró véglegesen elvész, ami a 2022-re tervezett forrást illeti. Két év elteltével ez a pénz már nem hívható le, így Magyarország számára úgy tűnik, mintha nem is lett volna szükség rá. A többi tagállam számára viszont ez kedvező hír, hiszen arányosan csökken a befizetési kötelezettségük. Ha a helyzet nem változik, akkor egy év múlva a 2023-as egymilliárd is eltűnik, és ez a folyamat folytatódik. Azonban van remény: ha a kormány sikeresen bemutatja a 21 úgynevezett szupermérföldkő teljesítését, az Európai Bizottság ezt pozitívan fogja értékelni, ami a tagállamok jóváhagyásával zárul majd. Így nemcsak az egymilliárd maradhatna elérhető, hanem összesen több mint 15 milliárd euró válhatna hozzáférhetővé.