Az ember egészségi állapotát nem csupán a testsúlya határozza meg, ahogy a faanyag minősége sem egyenlő a fenntartható erdő fogalmával. Az igazi értékek sokkal összetettebbek és mélyebbek annál, mint amit első pillantásra látunk.
A magyar kormány 2021-ben vállalta, hogy támogatja az Európai Unió 2030-ig terjedő Biodiverzitás Stratégiáját. E stratégia keretében több olyan célkitűzés is szerepel, amely az erdők állapotának javítására irányul, és a cél, hogy az EU területén az erdők egészségi állapota és biodiversitása fejlődjön. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy az EU-szintű célok elérése érdekében a tagállamoknak saját intézkedéseket kell hozniuk. Éppen ezért figyelmesen olvastam a Telexen novemberben megjelent két cikket a hazai erdőkről, amelyek közül az egyik Nagy Márta tollából származik a soproni erdőkről, míg a másik Gálhidy László, a WWF munkatársának véleménycikke. Ezek az írások különösen fontosak, hiszen rámutatnak, hogy milyen állapotban vannak a magyar erdők, milyen hatások érik őket, és jelenleg hogyan zajlik a kezelésük.
Az Európai Unió erdei rendkívül aggasztó állapotban vannak. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) legfrissebb jelentése a természet állapotáról megdöbbentő információkat tárt fel: a Natura 2000 védett területek között, amelyeket az Európai Bizottság a világ legnagyobb védett területi hálózataként ismer el, mindössze 14 százalékuk bír megfelelő természetvédelmi állapotú erdőkkel. A jelentés rámutat arra is, hogy az erdőgazdálkodás jelenti a legnagyobb fenyegetést az erdőkre, ami további aggályokat ébreszt a jövőbeli fenntarthatóság szempontjából.
Egy igazán meglepő információt találhatunk a Forest Europe ötévenként kiadott jelentésében, amely az európai erdők állapotát vizsgálja: az európai erdők 33%-a csupán egyetlen fafajt képvisel! Ha alaposabban megvizsgáljuk a jelentés részleteit, még inkább elképesztő, hogy a kontinens erdőterületeinek csupán 18%-ában található több mint három különböző fafaj. Ráadásul, mindössze 2,2% tekinthető valóban érintetlennek, azaz "emberek által nem befolyásoltnak".
A hazai helyzet még kétségbeejtőbb. Az Agrárminisztérium 2023-as jelentése alapján Magyarországon az erdők természetessége nagyon alacsony. A közel kétmillió hektár "erdőként" nyilvántartott területből mindössze 355 hektár tekinthető természetesnek!
Az EEA 2017 óta nem rendelkezik hiteles információkkal a tagállamoktól az erdei faanyag kitermeléséről és felhasználásáról. Fontos, hogy túllépjünk azon a felfogáson, miszerint a statisztikai értelemben erdőnek minősülő területek - amelyek gyakran fás monokultúrákat jelentenek - mérete és a faanyagnövekmény elegendő támpontot nyújt az erdők fenntartható kezeléséről. Az emberi egészséget sem csupán a testsúly alapján mérjük. Új indikátorokat kell bevezetni az erdők állapotáról készült jelentésekbe; erre remek példa a részben magyar kutatók által koordinált EU Cost-projekt, a Bottoms-up. Emellett, a német tiltakozások ellenére, szükség van új műholdas technológiák alkalmazására is a monitoring adatok megbízhatóságának növelése érdekében. Ezek a módszerek könnyen automatizálhatók, és hozzájárulhatnak az illegális fakitermelés visszaszorításához, ami sajnos továbbra is problémát jelent az EU területén.
Az erdei ökoszisztémák kulcsszerepet játszanak a társadalom egészének jólétében, hiszen hozzájárulnak az éghajlatváltozásokkal és környezeti változásokkal szembeni ellenálló képességünk és alkalmazkodóképességünk erősítéséhez. A biodiverzitási stratégia hangsúlyozza, hogy az erdők, különösen az öreg és érintetlen területek nem csupán faanyag és egyéb termékek forrásai, hanem sokkal szélesebb körű értéket képviselnek. Ezek a természetes rendszerek szén-dioxidot raktároznak, szabályozzák a víz ciklusát, alakítják a mikroklímát, és számos faj, köztük a beporzók élőhelyéül szolgálnak. Emellett rekreációs lehetőségeket is nyújtanak számunkra. Tudományos kutatások kimutatták, hogy minél természetesebb egy erdő, annál stabilabb, és annál jobban ellenáll a különböző fenyegetéseknek. Ezen kívül az éghajlatváltozás elleni küzdelemben is jelentős szerepet játszanak, és fokozottan képesek alkalmazkodni a változó környezeti feltételekhez.
A Telexen megjelent korábbi írásokban több fontos megállapítás található, például: "az erdőket gazdálkodási kényszerűségként kell kezelni", "az erdészeknek a munkákat az erdőtervekben meghatározott módon kell végrehajtaniuk, és alig van mozgásterük", valamint "bár szeretjük és óvjuk az erdőt, valóban ismerjük-e azt?". Érdemes észben tartani, hogy a hazai erdők 53%-a állami tulajdonban van, és ezeken a területeken az állam viszonylag zökkenőmentesen teljesíthetné az EU-s kötelezettségeit, anélkül hogy jelentős szociális vagy gazdasági feszültségekkel szembesülne.
Vizsgálatunk során különböző térbeli adatkészletek összekapcsolásával új és izgalmas információkat fedeztünk fel, amelyek más megvilágításba helyezik Magyarország erdeinek állapotát. Az elemzések alapján megállapítható, hogy a lombkorona-veszteség tekintetében nincs számottevő eltérés az állami erdők között, függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e Natura 2000-es státusszal. Érdekes módon a Natura 2000-es erdők évek óta hasonló ütemben csökkennek, mint a védett területeken kívüli erdők. Ráadásul megfigyelhető, hogy a húszméteres magasság feletti védett erdőterületek lombkorona-vesztesége lényegesen nagyobb, mint a nem védett erdők esetében, hasonló körülmények között. A faállomány lombkorona-csökkenésének hátterében különféle tényezők (abiotikus, biotikus vagy antropogén) állhatnak, azonban érdemes további kutatásokat végezni e jelenségek mélyebb megértése érdekében.
A Natura 2000-területek faállományának csökkenése hasonló ütemben zajlik, mint a magyar állami tulajdonú erdők hálózaton kívüli területein. Ez a helyzet nem nyújt elegendő garanciát a védett állami erdők megfelelő kezelésére vonatkozóan.
A fentiek tükrében jelenleg úgy tűnik, hogy az állami erdészeti vállalatok nem képesek biztosítani a védett erdei élőhelyek természetvédelmi szempontból kívánatos állapotának elérését. Új megoldásokra van szükség, ám ezek nem a privatizációban vagy az állami erdőgazdaságok nonprofit státuszában rejlenek. A leglényegesebb lépés a védett erdők kezelési céljainak és módszereinek átalakítása lenne. Ideális esetben a természetvédelmi szervezetek, valamint a Nemzeti Park Igazgatóságok kellene, hogy átvegyék a védett erdők kezelését, hogy a természetvédelmi kezelési tervekben és a Natura 2000 fenntartási tervekben kitűzött célokat elérjék. Bármennyire is meglepő, ez a helyzet jelenleg még nem valósult meg, amit jól példáz a Doboz 35/A erdőrészlet idei tarra vágása, de számos más eset is említhető a témában.
A fokozott védelem iránti elkötelezettség jegyében a magyar erdők legalább 15%-át kiemelten kell óvni. Ebben a kontextusban az erdőgazdálkodás helyett az érintetlen erdei ökoszisztémák helyreállítására kell fókuszálnunk. E cél elérése érdekében, figyelembe véve a hazai állami tulajdon magas arányát, egy egyszerű kormányzati intézkedés elegendő lehet, amely mellett a szociális és gazdasági feszültségek is minimálisra csökkenthetők.
Mindenképpen el kell azt is érni, hogy a Natura 2000 hálózathoz tartozó erdők esetében ne tekintsék az erdőtervet elegendőnek ahhoz, hogy fakitermelést engedélyezzenek. Az élőhelyvédelmi direktíva alapján az engedélyezést meg kellene előznie egy értékelésnek, amivel bizonyítani lehetne, hogy a természetvédelmi céloknak megfelel a tervezett erdőgazdálkodási mód.
Várhatóan az erdőmonitoring jogszabályt a következő EU-trió (Lengyelország, Dánia, Ciprus) elnöksége alatt elfogadják. A magyar kormánynak minden lehetséges lépést meg kell tennie az Európai Unió Tanácsában egy erős erdőmonitoring törvény megalkotása érdekében, amelynek garantálnia kell az erdőkkel kapcsolatos információk átláthatóságát, különösen az állami erdőkben.
Amennyiben a fent említett változtatások elmaradnak, a jelenlegi uniós biogazdasági célkitűzések mellett a magyar erdők állapota az uniós trendek alapján továbbra is romlani fog. Ez pedig megnehezíti, hogy a 2030-ra kitűzött biodiverzitási és klímacéljainkat elérjük. Érdemes hangsúlyozni, hogy a javasolt intézkedések finanszírozására új forrásokat is lehetne találni, amennyiben az EU-s források végre elérhetővé válnának számunkra.
