A kinti világban sosem hallatszik annyi "Szeretlek!" mint ebben a kis világban, ahol mindenki között él ez a különleges érzés.
Küzdelem az elfogadásért: Sportos szakmai nap a mozgás szellemében Keszthelyen.
Amit az átlagos életet élők "rendes kerékvágásnak" neveznek, az a speciális igényű embereknek is a megszokott rutint jelenti - épp csak máshol vannak a súlypontok. A közösség ereje, egy kimondott szó vagy egy délelőtti séta egész más horderejű lehet egy fogyatékossággal élőknek nappali ellátást nyújtó intézményben.
Reggel kilenckor egy csésze tea mellett gyűlünk össze, és ezután indulnak a napi programok – meséli dr. Máté Szilvia, a keszthelyi Gondviselés Háza vezetője. A napköziben 35 középsúlyosan vagy súlyosan, halmozottan fogyatékos fiatalról gondoskodnak, akiknek mindennapjaiban fejlesztő foglalkozások és támogató szolgáltatások is szerepet kapnak. A heti rendszerességgel zajló hittanórák során a résztvevők játékos, ökumenikus szellemben találkoznak, havonta pedig közös szentmisén is részt vesznek, amelyet dr. Bacsa Dávid atya tart, aki maga is hallássérült, így különösen közel áll hozzá a fiatalok helyzete. A hetek során meseterápia, gyógytorna, valamint hangtál- és aromaterápia várja a fiatalokat, amelyek hozzájárulnak a fejlődésükhöz. A mindennapos közös séták nem csupán a friss levegőn való tartózkodást szolgálják, hanem a környezettudatosságra is nevelnek; a fiatalok szemétszedő akcióval egészítik ki a séta élményét, botokkal takarítva meg a környezetüket. A szervezett programok mellett a fejlesztő foglalkoztatás keretein belül a munka világában már jártas fiatalok udvarosként, konyhai kisegítőként, portásként és takarítóként dolgoznak. Az intézmény munkatársai külön figyelmet fordítanak azokra, akik halmozottan sérültek vagy nehezen vonhatók be a közös tevékenységekbe, biztosítva számukra a megfelelő támogatást és foglalkozást.
A mindennapi tevékenységek "eredményei" ebben a közösségben első látásra talán aprónak tűnnek, de minden egyes lépés rendkívüli jelentőséggel bír. Itt már az is óriási sikernek számít, ha valaki bátran megszólal, vagy részt vesz egy foglalkozáson – különösen azoknál, akik nehezen nyílnak meg, vagy éppen most integrálódnak a közösségbe. Az, hogy a fiatalok örömmel látogatják az intézményt, hogy otthon büszkén mesélnek az ottani élményeikről, szintén igazi győzelem. Ezen kívül az is fontos, hogy megosszanak a gondozó szakemberekkel mindennapi örömeiket és nehézségeiket – legyen szó egy új orvosi vizsgálatról vagy az első szerelmes érzéseikről. Külön öröm, amikor a szülők aktívan részt vesznek a közös programokban, együttműködnek az intézmény munkatársaival, süteményeket készítenek az ünnepekre, vagy elkísérik a fiatalokat a napközis kirándulásokra. A hétköznapok szürkesége mellett számtalan különleges pillanat is vár ránk: például egy negyvenéves kerekesszékes hölgy, aki a rendszeres gyógytornának köszönhetően már többször is a saját lábára állt. Bár lehet, hogy sosem fog önállóan járni, az, hogy nem csupán ülve vagy félig fekve látja a világot, óriási előrelépés. Egy alkalommal még az édesanyját is meghívta, hogy megmutathassa neki, milyen ügyesen tud állni – ez a pillanat pedig mindkettőjük számára felejthetetlen élmény maradt.
Máté Szilvia hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő embereknek - akárcsak bárki másnak - nem a sajnálat, hanem a szeretet és a figyelem az, amire igazán szükségük van. "Ők nem sajnálatra méltók, sokkal inkább boldogan élik meg a saját világukat, és mi is hozzájárulunk ehhez. Számomra is különleges élmény ide betérni. Itt, közöttük annyi 'Szeretlek, Szilvi' hangzik el, amennyi a külvilágban sosem jönne elő."
A Máté Szilviával készült beszélgetés a Máltai Szeretetszolgálat Nyolcágú kereszt című magazinműsorában hangzott el, és már meghallgatható a Soundcloudon is:
