Alapjogokért Központ: Az Európai Unió jogi képmutatása a jogállamiság eszközként való alkalmazásában
Marcin Romanowski: Lengyelországban egy alkotmányos puccs bontakozik ki, miközben Brüsszel cinkosan hallgat.
A jelentés figyelmen kívül hagyja, hogy az igazságügyi miniszter súlyos jogsértést követett el, amikor önhatalmúlag eltávolította a bíróságok fegyelmi ellenőrét és helyettesét. Mindeközben figyelmen kívül hagyta a jogszabályok világosan megfogalmazott rendelkezéseit, amelyek kifejezetten kizárják az idő előtti felmentés lehetőségét.
Nem emel kifogást az ellen sem, hogy a legfelsőbb bíróságot, a nemzeti igazságszolgáltatási tanácsot és az alkotmánybíróságot megfosztották az alapvető működésükhöz szükséges költségvetési forrásoktól. Ez olyan súlyos beavatkozás, amely egyes értelmezések szerint akár bűncselekménynek is minősülhet, és gyakorlatilag ezeknek az alkotmányos szerveknek a felszámolásával ér fel. A jelentés azonban nemcsak, hogy elmulasztja ezek elítélését, de egyes pontokon még jóvá is hagyja vagy megerősíti e szervek működésének szándékos akadályozását.
A jelentésben bemutatott statisztikai adatok, amelyek első pillantásra az igazságszolgáltatás hatékonyságának növekedését sugallják, valójában a Jog és Igazságosság (PiS) párt kormányzása alatt gyűjtött információkra alapoznak. Érdemes megemlíteni, hogy a jelenlegi kormány már több mint másfél éve nem tett közzé egyetlen igazságügyi statisztikát sem, ezzel elrejtve az igazságszolgáltatás teljesítményének drámai romlását, amelyet a mostani igazságügyi minisztérium káros döntései idéztek elő.
Ismételten megjelennek a valótlanságok Michal Ostrowski főügyészhelyettes felfüggesztésével kapcsolatban, akit állítólag azért távolítottak el a posztjáról, mert jogellenes büntetőeljárást indított. Azonban a jelentés szándékosan figyelmen kívül hagyja azt a kulcsfontosságú tényt, hogy a vitatott eljárás az alkotmánybíróság elnökének panaszára kezdődött, és olyan intézkedésekre irányult - beleértve a főügyész döntéseit is -, amelyek nyilvánvalóan az alkotmányos keretek között zajlottak.
A puccs jelei egyértelműen felsejlettek. Az az állítás, miszerint az eljárás megindítása jogellenes lett volna, csupán a főügyész, aki az ügy egyik kulcsszereplője, által hangoztatott nyilvánvaló ferdítés.
A jelentés III. fejezete különösen figyelemre méltó, hiszen a média sokszínűsége és a véleménynyilvánítás szabadsága áll a középpontjában. Ebben a részben éles kritikát fogalmaznak meg azokkal az alkotmányos intézményekkel szemben, amelyeknek éppen az lenne a küldetésük, hogy megőrizzék a médiaszabadságot. Ilyen például a Nemzeti Műsorszolgáltatási Tanács (KRRiT), amelynek szerepe kulcsfontosságú lenne a szabad véleménynyilvánítás biztosításában.
