Aki napjainkban a propagandának hódol, az jellemzően arra is vágyik, hogy az általa elfogadott narratíva szerint élhessen - Dési János gondolatai.
A közszolgálatiság mibenlétét sokféleképpen boncolgathatjuk, hiszen a hazugságok és az igazságok áradatában élünk, ahol a határvonalak gyakran elmosódnak. Az emberi természet sötétebb oldalai sokszor felszínre törnek, és a propaganda szaga a levegőben terjeng, mint egy fojtogató köd. Azok, akik a manipulációtól vezérelve élnek, hajlamosak lehetnek a gyűlöletet választani, néha talán anélkül, hogy igazán tudatában lennének ennek. Fájdalmasan sokan, még a művelt társadalom tagjai között is, vágyakoznak a mások megalázására, a konfliktusok szítására – legyen az háború vagy bármi más formája az erőszaknak. Ezt a gyűlöletet sokszor jutalmakkal is honorálják, legyen az egy Kossuth-díj vagy akár egy színházi szerep – mintha ez mind csak egy cserekereskedelem lenne az emberi értékek helyett. A gyűlölet határai szinte észlelhetetlenek. Célpontja lehet bárki: bevándorlók, kisebbségek, vagy éppen azok, akikkel nem osztunk közös nézeteket. Miért éppen a biciklisek? Mert a gyűlöletnek nem kellenek indokok, csak egy ürügy, hogy megjelenjen. A hazugságok könnyebbé teszik a gyűlöletet, hiszen az, aki hisz bennük, úgy véli, hogy a világot csak így értheti meg. A valóság torzul, és aki a gyűlöletet táplálja, azt hiszi, hogy ezáltal megmenekülhet a saját félelmeitől. Azt képzeli, hogy ha elég hangosan üvölt, akkor majd a másik eltűnik, és eljön a béke. Hogy ehhez drónok, rakéták vagy éppen atombombák szükségesek? Részletkérdés. A valóság már régóta nem az, aminek látszik, és a legmegdöbbentőbb az, hogy mindezek a szörnyűségek sokszor a közbeszéd részei lesznek, mintha csak egy szórakoztató filmet néznénk, miközben a valóság kegyetlen. Az igazság sokszor a hazugságok sűrű fátylai mögött rejtőzik, és a közönség, akit a média manipulál, könnyen elhiszi, amit hallani szeretne.
Tehát, mi az, ami számunkra megmarad? Mi is valójában a közszolgálatiság? Célunk, hogy felfedjük, és ha lehet, világosan bemutassuk a valóságot és az igaz híreket – biztosan sokan vannak, akiket ez a téma szintén foglalkoztat.
A gyűlöletnek is megvan a maga helye az életünkben, de fontos, hogy tudatosan válasszuk ki, kit vagy mit utálunk, és miért. Gondoljunk csak a finomfőzelékre, ami számomra sosem volt ínycsiklandó. Az íze, a textúrája, mind-mind olyan, amit a gyomrom egyszerűen nem tud befogadni.
Ja, és, aki szerint a boszorkányok éjszakánként a Gellérthegyen gyülekezve készülnek lecsapni az igazmagyarokra, az is azt hiszi, hogy övé az igazság, minden más lacafaca mese. Ahogy, aki szerint a Föld lapos és négy nagy elefánt hátán áll, az is biztos az igazában. És akkor mi van? Attól még mégis mozog a Föld.
Évente hatvanezer ember hal meg, olyan, akit meg lehetne az orvostudomány mai színvonalán simán menteni. A rákhalálozásokban az ország a legrosszabbul áll Európában, s ez belátható időn belül legalább két évvel csökkenti a várható élettartamot. Egy egyszerű hasi ultrahangra csak úgy lehet sorszámot kapni, ha előtte hetekkel kiállod a sort azért, hogy sorszámot húzhass a sorszámhúzáshoz. Kalocsa gyerekosztály - kihúzva a listáról. Meghalt. Ő tehet róla. Minden világok legjobbika? Noda a pride ugye, meg a civilszervezetek.
Az iskola lerohad, az egyetemet szétverik,a nyugdíjadhoz kapsz kis krumplipótlékot, kártyára, az ország két leggazdagabbját - Orbánnak hívják (Máskép írod, máskép ejted. ) De nehogy már itt vonagoljanak nekem. Ukrajna meg úgy járt. Éljen a megbonthatatlan.
Nálunk a föld még mindig vibrál, a Nap körül táncolunk, és a boszorkányok, hát igen, a boszorkányok itt vannak velünk, köztünk sétálnak.
