Advent varázslatos időszakát ünnepeljük a Felvidéken, ahol a gyönyörű táj és a szívhez szóló dallamok találkoznak. Az adventi koncert során a helyi művészek és kórusok egyedülálló előadásokat nyújtanak, melyekben a karácsonyi hagyományok és a modern zenei
Egy fagyos karácsony előtti hétvégén, advent örömvasárnapján indultunk el Szőgyénbe, Felvidék egyik legpatinásabb településére. A Kistemplom romjai mellett sétálva megcsodáltuk a híres szülött, Pató Pál szobrát. Esztergom vármegye alszolgabírójának és Szőgyén község jegyzőjének neve Petőfi Sándor ironikus költeményének köszönhetően maradt fenn.
Utunkat egy jeles esemény motiválta: a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem diákjaiból verbuválódott Nexus Vonósnégyes a faluban egy délutáni koncerten lépett fel. Megérkezésünkkor a kultúrházba már szállingózott a közönség, a kezdésre a nagyterem szépen megtelt.
A programot a fiatal zenészek nagy körültekintéssel állították össze: népszerű művek átiratai, s a kamarazene-irodalom egyik legszebb vonósnégyese is szerepelt a műsorban.
Stílusosan, Vivaldi örök slágerének, a Négy évszaknak a Tél tétele nyitotta a sort. Ekkor még sem a hangszerek, sem a zenészek nem melegedtek be a zimankós időben, így néhány fals hang is becsúszott a játékba. A "nem telhet el karácsony Diótörő nélkül" elvet az előadók is felkarolták, Csajkovszkij balettjéből a közismert Induló és az orosz népi tánc, a Trepak csendült fel. Ezt egy igazi meglepetés, Schubert d-moll vonósnégyese követte. Talán nem igazán a karácsonyhoz illő választás, mivel az opus "A halál és a lányka" alcímet viseli. Ez a zeneköltő hasonló című dalára utal, amit Matthias Claudius verse ihletett, s kifejezi a zeneszerző elmúlás előérzetét is.
A darab lényegében egy párbeszéd a haláltól rettegő lány és a Halál alakjában megjelenő entitás között; melankolikus, ugyanakkor riasztó atmoszférával bír. E drámai kompozíciót Schubert a kvartett második tételében helyezte el, amely az 1824-26 között született romantikus remekművek közé tartozik. Az alkotás igazi közönségkedvenc, és egyes statisztikák szerint a New York-i Carnegie Hallban a leggyakrabban játszott vonósnégyes. Hatása nemcsak a klasszikus zenére terjedt ki, hanem más művészeti ágakat is inspirált, például Polanski hasonló című filmjét is megemlíthetjük.
A fellépő művészek a mű minden szépségét megmutatták. Az I. Allegro tétel szenvedélye után az Andante variációs tétel jó alkalom a visszafogottságra, a pianók kidolgozására. A harmadik rövid Scherzo tétel felvezeti a negyedik Presto zárást. Ez a tarantella jellegű rész nem ad önfeledt örömet, mintegy haláltáncként funkcionál. Ezt a sokrétű kompozíciót sikerült a Nexusnak Schubert szellemében megosztani a hallgatósággal.
A végén egy különleges meglepetés vár ránk: Leontovics, az ukrán zeneszerző legismertebb műve, a Scsedrik (Ének). Ez a gyönyörű dallam a világ számos pontján Harangok éneke néven vált népszerűvé. A komponista életéről viszonylag keveset tudunk, pedig gazdag és jelentős életművet hagyott hátra. Hazájában mártírnak számít, mivel 1921-ben egy szovjet állambiztonsági ügynök végzett vele. Napjainkban, szomorú aktualitása miatt, egyre több előadásra kerül sor e mű kapcsán. Nemrégiben olvastam, hogy az Ének megjelenésének 105. évfordulóján Ungváron, tavaly december 6-án avatták fel a zeneszerző kis szobrát. A zenészek szívből interpretálták ezt a gyönyörű kompozíciót, és még a "Csendes éj" is elhangzott egy kis átirat formájában, ezzel még színesebbé téve az előadást.
A közönség lelkesen ünnepelte a fellépőket, ám ezúttal elmaradt a ráadás, hiszen Nagyölved felé kellett sietniük. Ebbe a kis faluba, ahol a zenészek közül ketten is felnőttek, már izgatott tömeg várta őket. A hírek szerint a helyiek nagy várakozással tekintettek a fiatal tehetségekre.
