A Göring név súlya: Albert Göring, aki üdözöttek életét mentette meg, végül senki által sem kapott megváltást.
Egy hetven körüli asszony térdelt Bécs egyik szürke utcáján, nyakában egy megrázó tábla: "Zsidó koca vagyok." Két barna inges férfi gúnyos nevetéssel figyelte, ahogy a nő keservesen dörzsöli a macskaköveket sósavval. Hirtelen egy férfi lépett oda hozzá, próbálva segíteni a megpróbáltatások közepette, ám hamarosan vitába keveredett a náci verőlegényekkel, akik nem tűrték el a beavatkozást. A feszültség egyre nőtt, miközben a nő kitartóan folytatta a munkát, szembenézve a méltatlansággal és a gyűlölettel.
Végül előhúzta igazolványát. A neve: Albert Göring. A Göring család különleges helyet foglalt el a náci Németország elitjében. Hermann Göring, a birodalmi marsall, a Luftwaffe főparancsnokaként, valamint a Gestapo egyik alapítójaként, Hitler bizalmas köréhez tartozott. Testvére, a két évvel fiatalabb Albert, aki 1895-ben látta meg a napvilágot, viszont a nácizmus eltökélt ellenállója lett.
Albert Göring vezetékneve pajzsként működött. Használta is jó célokra: embereket mentett meg a deportálástól, többek között Lehár Ferenc zeneszerzőt, akinek zsidó felesége miatt volt veszélyben az élete. Egyes beszámolók szerint személyesen szabadított ki rabokat a Terezín (Teheresienstadt) táborból, és kapcsolatban állt a csehszlovák ellenállással is.
Míg Hermann tekintélyes termetű és szőke hajú volt, Albert sötét bőrű és vékony alkatú fiatalemberként tűnt ki. Hermann Göring a híres 1946-os nürnbergi per során ezt mondta róla: "Mindig is az ellentétem volt. Őt sosem vonzotta a politika vagy a katonaság." Albert végül Bécsbe költözött, ahol építőmérnökként dolgozott, és multikulturális baráti körében több zsidó barátja is akadt.
1938-ban, amikor az Anschluss bekövetkezett, Ausztria a Harmadik Birodalom szövevényévé vált. Ekkor kezdődtek meg a zsidók szervezett üldözései, amelyek gyorsan és brutálisan terjedtek. Albert Göring azonban nem tűrte ezt a borzalmat. Bátor kiállással lépett fel a diszkrét, de annál hatékonyabb ellenállás jegyében: tiltakozott, segített a rászorulóknak, sőt, néha elegendő volt csupán a jelenlétével gátat vetnie a megaláztatásnak. Ezzel hatalmas kockázatot vállalt, de sosem hátrált meg az igazságosság mellett tett elkötelezett kiállásában.
A brit történész, William Hastings Burke állítása szerint Albert jelentős szerepet játszott zsidó barátai emigrációjának elősegítésében, a tőkék megmentésében, valamint a vízumok beszerzésében. Amikor Oscar és Kurt Pilzert letartóztatták, Albert nem habozott, és sikerült kiszabadítania őket a Gestapo fogságából, majd segített nekik eljutni külföldre.
1939-ben Albert Göring a Škoda-gyárak exportigazgatójaként tevékenykedett a német protektorátus alá került Cseh-Morvaországban. A hivatalos feladatain kívül azonban titkos kapcsolatokat alakított ki a cseh ellenállási mozgalommal, és aktívan segítette a szövetségesek ügyét, információkat osztott meg velük, valamint rabokat szabadított ki a megszálló hatalom fogságából. Egy különösen emlékezetes alkalommal egy egész teherautónyi internáltat szállított el "gyári munkára", majd az erdő mélyén szabadon engedte őket, ezzel kockáztatva saját biztonságát és karrierjét.
Hermann Göring kezdetben mindent elkövetett, hogy megvédje öccsét, Albertet, de ahogy hatalmának fénye egyre halványabbá vált, úgy ez a védelem is fokozatosan megrendült. 1944-re az SS már halálos ítéletet hirdetett Albert felett, aki először Prágában keresett menedéket, majd Ausztriába menekült. Végül a háború záró szakasza előtt került kezére a hatóságoknak.
1945 májusában a két Göring testvér újra találkozott, de a körülmények korántsem voltak kedvezőek. Hermann, a bátyjának, Albertnek azt mondta: "Hamarosan visszanyered a szabadságodat." Ám a valóság másképp alakult. Az amerikaiak gyanakodva szemlélték Albertet, és egy titkos jelentés megjegyezte: "Albert Göring igazi erőssége nem a ravaszság volt - sőt, talán a megjelenése is hozzájárult ahhoz, hogy ne tekintsék komoly fenyegetésnek."
Csak 1947-ben szabadult fel, miután a Pilzer család és mások tanúvallomása megerősítette ártatlanságát. Az a 34 fős lista, amelyen olyan zsidók nevei szerepeltek, akiket ő mentett meg, meggyőzte a szövetségeseket, és végül szabadon bocsátották. Azonban az új élet lehetősége elérhetetlen maradt számára, hiszen a neve súlyos terheket hozott magával. Munkát senki sem ajánlott neki. 1966-ban hunyt el, szegénységben és magányban, alkoholizmusának fogságában. A háború idején hős volt, aki életet mentett, de a béke idején senki sem nyújtott neki segítő kezet.
