"Elmúlt tíz év, hogy egy falat ételt sem fogyasztottam, és most súlyos betegség gyötör."

22 éves korára közölték vele, hogy betegsége végzetes kimenetelű.

A 24 éves Annie Holland élete merőben eltér a legtöbb fiatalétől. Míg sokan a családi vacsorák vagy baráti összejövetelek örömeit élik át, számára az étkezés csupán egy rejtett veszéllyel teli esemény. Már tíz éve nem élvezhette az ízek világát, és ma már tisztában van azzal, hogy betegsége, amely eltiltja az ételtől, sajnos gyógyíthatatlan.

Annie 12 éves korában kezdett el szenvedni különös tünetektől: szédülés, ájulás és emésztési zavarok gyötörték. Hosszú éveken át tartott, míg az orvosi közösség képes volt megfejteni a rejtélyt, amely a fiatal lány egészségét megkeserítette. Végül egy vizelet- és vérvizsgálat során kiderült, hogy Autoimmun Autonóm Gangliopátiában (AAG) szenved, egy ritka és súlyos állapotban, amelyben az immunrendszere a saját idegsejtjeit támadja meg - írja a Mirror.

Az évek folyamán az egészségi állapota folyamatosan romlott, és több műtéten is átesett, amelyek során összesen három méternyi bélszakaszt kellett eltávolítani. Ennek következtében teljes bélelégtelenség lépett fel nála, ami azt jelenti, hogy a szervezete képtelen volt hatékonyan felszívni a szükséges tápanyagokat és folyadékokat. Tizenéves korában még reménykedett a javulásban, de ahogy teltek az évek, a helyzete egyre súlyosabbá vált. Amikor betöltötte a 18. életévét, megkapta a diagnózist, amely megerősítette a betegségét, majd 22 éves korára már az is nyilvánvalóvá vált, hogy a küzdelme végzetes kimenetelű lesz.

Bár az orvosok folyamatosan figyelemmel kísérték Annie állapotát és kezeléseket alkalmaztak, a lány teste sajnos egyre inkább megtört. Az alkalmazott szteroidok mellékhatásai, mint például a drámai súlygyarapodás, csak tovább súlyosbították a helyzetét és rontották a közérzetét.

Jelenleg egyetlen dolog tartja életben: a teljes parenterális táplálás (TPN). Ez a módszer lehetővé teszi, hogy a létfontosságú tápanyagokat, fehérjéket és zsírokat közvetlenül a véráramba juttassák egy centrális vénás katéteren keresztül. Minden éjszaka, 12 órán át, egy infúzióhoz vagyok kötve, amely biztosítja a szervezetem számára a túléléshez elengedhetetlen anyagokat.

Ez viszont hatalmas kockázatokkal jár. Minden egyes alkalommal steril környezetben kell elvégezni az infúzió bekötését, mert ha csak egyetlen baktérium is bejut a szervezetébe, az szepszishez vezethet – egy rendkívül súlyos, életveszélyes fertőzéshez, amelyet már több alkalommal is megélt.