Helyesírás


Helyesírás haladóknak


Az almenü fülecskéjére írtaktól eltérően természetesen nem hejesen akarunk irni, hanem helyesen írni. A látszattal ellentétben vérkomolyak vagyunk. :-)
Az alábbi kis szabálygyűjteménynél nem volt célunk a teljes helyesírási tananyag bemutatása, hisz a többség tisztában van az alapokkal, a segédlet kizárólag a szerzők által leggyakrabban vétett hibákra fókuszál. Ha tanulsz belőle, jól alkalmazod a szabályokat, akkor kellemesebb lesz olvasni az írásodat, emelkedik a műved minősége, ezzel pedig Te is hozzájárulsz azon oldal színvonalának emeléséhez, melyre kikerül az írásod, legyen az saját blog vagy olyan site, ahol nem javítják a helyesírást.

A szépirodalomban bizonyos esetekben elfogadható a helyesírástól való eltérés, használhatunk általunk kreált szavakat, neveket, alkalmazhatunk ismeretlen szóösszetételeket, vagy esetenként az írásjeleket kezelhetjük egyénileg. Például a gondolatok vagy mások idézett szavai jelölhetők akár felső vesszőpárral, így: 'gondolat megjelenítése', vagy macskakörömmel: ''idézett szavak'', vagyis nem kötelező az idézőjel, a lényeg a következetesség, tehát egy történeten belül a két megjelenítési forma eltérhet egymástól, de ugyanúgy jelöljünk minden gondolatot (például felső vesszőpárral), és ugyanúgy minden idézett szót (például idézőjellel). Ha a szerzőnek úgy jobban tetszik, mindezek történhetnek egyetlen, azonos módon. Az írásjelek és/vagy a betűdöntés akár el is hagyható, bár szerencsésebb valamilyen jelölést használni.
Összefoglalva: a jelölés módja kizárólag a szerzőtől függ, csak legyen következetes.

Eltérhet a központozás a 'kérdő mondatok után kérdőjel áll' típusú szabályoktól akár, hisz egy írásjel kitétele vagy annak hiánya kifejezheti a mondat hangsúlyát is:
– Szerinted miért nem hívtalak fel.
Bár a mondat kérdő, a szerző a kérdőjel elhagyásával érzékelteti a mondatvégi leszálló hangsúlyt. Vagy:
– Siess már – morcogta álmosan.
A felszólító mondat mögül a felkiáltójel elmaradása is jelöli, hogy a beszélő álmosan, bosszúsan mormog. Természetesen az írásjel ki is tehető mindkét mondatnál.

Egyetlen szabály sem tiltja a mondatvégi halmozott írásjeleket, ezek adott esetben a fokozott érzelmeket jelölhetik:
– Ezt nem hiszem el, miért pont én??
– Talán én tehetek róla?!
– Hogy mondhatod ezt?!!
– Figyelj már ide, a keservit!!!
További halmozásokat is használhatunk, nem tilos, csak éppen értelme nincs semmi. Az olvasó három felkiáltójelből is kiválóan érzékeli a beszélő felindultságát, tizenhárom már zavarni fogja. (Részünkről maximum öt egymás melletti írásjel a megengedett.)

Nyelvhelyességi babona, hogy nem lehet a 'hát' szóval, ilyen-olyan kötőszóval vagy hármasponttal mondatot kezdeni. De bizony lehet, mint ahogy azt a nyomtatott irodalomban a szépírók számtalan példával is bizonyítják. :-)

Zavaró azonban (és helytelen is), amikor a szerző ugyanazon cselekmény közben váltogatja az igeidőt. Ha jelen időben kezdted, folytasd is úgy! Egy múlt idejű elbeszélésben lehetnek jelen idejűek például a gondolati, érzelmi részek, de a cselekmény maradjon múlt időben. Vagy egy jelen idejű történetben helyénvaló, ha mondjuk a visszatekintés múlt idejű, a jelen időben kezdett jelenet azonban maradjon jelen időben.

És ha már jelenet: nézzük a párbeszédeket, melyek szerves részei a prózai művek zömének, illendő tehát helyesen alkalmazni őket:


PÁRBESZÉDEK

A szereplők mondatait párbeszédjellel (gondolatjel) kezdjük, ennek formája megegyezik a nagykötőjel formájával (vagyis hosszú, bár jelenleg a kis- és a nagykötőjel közötti különbség valamiért nem látszik az oldalon). A párbeszédjel után szóközt teszünk, s csak ezután következnek a szavak:
– Szép napot, fiatalember! Jó irányba tartok Nekhen felé?
– Szép napot neked is. Igen, az út egyenesen odavisz.
Fenti példáknál a szerző nem szánt folytatást a szereplők szavai után, ilyenkor nincs mögöttük párbeszédjel, van viszont mondatzáró írásjel, minden esetben!

Ha a szereplő szavait idéző mondat követi, kijelentő mondat esetén a szereplő utolsó szava után nincs írásjel (kivéve hármaspont), szóköz követi, majd újabb párbeszédjel, ezt szintén szóköz, végül kisbetűvel az idéző mondat, melynek végén szintén mindig kitesszük a mondatzáró írásjelet:
– Rossz válasz (szereplő szavai) – csóválta meg a fejét Ted (idéző mondat).
– Az bizony – értett egyet Ned.

Az idéző mondatot akkor is kisbetűvel kezdjük, ha a szereplő mondata kérdő vagy felkiáltó típusú. Ilyenkor a szereplő szavai után kitesszük az írásjelet, és az idéző mondat után szintén:
– Sikerült neki, megcsinálta! – lepődött meg Ted.
– Úgy lenne? – vonta fel a szemöldökét Ned.

Az idéző mondat után akár folytathatjuk is a szereplő szövegét, ilyenkor a beékelődő idéző mondatot párbeszédjel követi, majd ismét a szereplő szavai. Figyeld meg, a különböző típusú párbeszédeknél hová kerülnek az írásjelek!
– Meló előtt még utána akarok olvasni pár dolognak – felelte, az asztalra tett könyvkupacot nézve. – Csak öt könyvet lehet kölcsönözni.
– Ja, elfelejtettem – kaptam a fejemhez –, pedig múlt héten is hatot vittem a pulthoz.
Az első esetben az idéző mondat után pont következik, s egy újabb párbeszédjel után nagybetűvel kezdődik a szereplő új mondata. A második esetben a vessző az idéző mondatot követő párbeszédjel után jön (mindig utána, sohasem előtte!), ezután folytatja a szereplő a mondatot, kisbetűvel.

Ha a szöveget a szereplő (vagy másvalaki) viselkedése, leírása követi, akkor a szereplő szövegét minden mondattípusnál (kijelentő mondat esetén is!) írásjel zárja, ezt párbeszédjel követi, s a szavak utáni viselkedést, leírást önálló mondatként nagybetűvel kezdjük:
– Hol jár az eszed? Rajtam? – És megemelintette a bal szemöldökét.
– Éjjel rólad álmodtam, és ez felzaklatott. – Egy csábító pillantás után mutatóujjammal végigsimítottam a kézfején.

A szereplő két mondata közé is ékelhetünk közbevetést, ilyenkor a megszakítás után is kitesszük a mondatzáró írásjelet, ezt párbeszédjel követi, s utána újra a szereplő szavai nagybetűvel:
– Indulnom kell. – Felálltam, betoltam az asztal alá a széket. Attól féltem, nem lenne jó vége, ha maradnék. – Na szia.
– Nem maradsz még? – Huncut szikrák pattogtak a szemében. – Jó veled játszani.

A szereplő mondatának közepébe is beékelődhet egy közbevetés, ilyenkor a közbevetést kezdhetjük kisbetűvel:
– Te nagyon bejössz nekem, de én… – megköszörülte a torkát, aztán a szemembe nézett – másba vagyok szerelmes.

Tehát attól függően kezdjük a közbevetést kis- vagy nagybetűvel, hogy hol szakítjuk meg a szereplő szövegét.

Nem mindig egyszerű helyesen leírni a párbeszédeket, de egy kis gyakorlás után rögzülni fog, éppen úgy, ahogy az alább felsorolt szavak megfelelő formája. :-)


GYAKRAN RONTOTT SZAVAK HELYESEN

Egybeírjuk:

aranyhaj
cserbenhagy
csuromvíz
csuromvizes
egyetlenegy
egyetlenegyszer
együttérzés
futókaland
hazamegy
helyrehoz
hogyhogy (kérdőszó)
kétségbeesés
kétségbeesik
kölcsönad
matekóra
mindenáron
összevissza
smaragdszemű
tesitanár
tönkretesz
útközben

Különírjuk:
arany hajszál
bármi áron
csurom tea (a ruhája)
egytől egyig
együtt érez
együtt érző
házi feladat
kék szemű
kétségbe ejt
piros hajú
rád ugrik
rám néz
ránk mászik
rendbe hoz
úti cél

Kötőjellel írjuk:
alfa-hím
eget-földet
fehéren-feketén
lélegzet-visszafojtva
lelkiismeret-furdalás
réges-rég
telis-tele
végre-valahára

Egyéb szavak:
bujkál
bújócska
csevej
eltűnik
eltüntet
fojtogat (vkit megfojt)
folytat (megkezdett tevékenységet)
hadd (engedd, hadd csináljam!)
hagy (vmit elhagy)
jó barát
jó fej
hisz (hiszen helyett)
irigy
irtó
kultúra
kulturált
lehelet
majd (majdnem helyett)
múlik
mulandó
nyavalya
pufog
tizedik
ventilátor

A hiszen és a majdnem rövidítéséből anno létrejött hisz' és majd' az idők során önálló szóvá módosult, és régóta felső vessző nélkül írjuk őket: hisz, majd. (Már az 1984-ben kiadott Magyar helyesírási szótár is ezt a formátumot hozta.) Az egyenalakú szavaktól a szövegkörnyezet különbözteti meg őket.

Vannak olyan szókapcsolatok, amelyek a gyakori együtt használás miatt szinte összeforrtak, pl. nemsokára, alighanem, mindenekelőtt, nemhogy, merthogy, mivelhogy, majdnemhogy, csakis, legalábbis, ugyanis.
Egyelőre még különírjuk: végül is, amúgy is, most már, egyszer csak, épp csak, megint csak, még csak, még ha, még hogy, még sincs, még inkább.

Összetett szavak
A két egyszerű tagból álló összetett szavakat mindig egybeírjuk, akkor is, ha hatszáz szótagból állnak: bakancslista, légkondicionáló, legionáriusbetegség.
A három vagy több tagból álló összetett szavakat szintén egybeírjuk, amennyiben a szótagok száma nem több hatnál: látogatóközpont, motorversenypálya, főosztályvezető.
Ellenben a kettőnél több tagból álló összetett szavakat kötőjellel írjuk, ha a szótagok száma hatnál több: főosztályvezető-helyettes, lélegzet-visszafojtva, szupernóva-robbanás.

homlokráncolva
A jelöletlen szóösszetételeket (ragtalan előtagú tárgyas, birtokos és határozós összetételeket) mindig egybeírjuk. Akkor sem írhatjuk külön, ha valamelyik vagy mindkét tag összetett szó. Ha kettőnél több tagú és hatnál több szótagú, az összetételt kötőjelezzük. Például:
– szemöldök-összehúzva (szemöldököt összehúzva – tárgyas);
– kölyökkutyaszemek (kölyökkutyáknak a szemei – birtokos);
– stresszmentes (stressztől mentes – határozós); stb.

Sok szavunkat mondatszerkezettől függően írjuk egybe vagy külön. Ezek közül a legáltalánosabban rontott szavak:

megvan, meg van
A meg igekötő a van létigével, amennyiben ’létezik, megkerült’ a jelentése, minden módban és időben (és számban, személyben) egybeírandó: meglesz az eredménye; megvolt a nagy kirándulás; megvolnánk egyedül is.
Különírjuk az olyan szerkezetekben, melyekben a létige az igekötő és az ige közé ékelődik: meg van kergülve; meg leszel büntetve; meg voltak elégedve.

nemcsak, nem csak
A 'nemcsak' szót egybeírjuk, ha mögötte áll a 'hanem… is', illetve a 'de… is' kapcsolat:
– Shimmy nemcsak helyes, de igazán rendes is.
– Kim Myung-Soo nemcsak énekel, hanem színészkedik is.
Ha azonban önmagában áll a 'nem csak', mindig különírjuk (akkor is, ha kiegészíthető a teljes kötőszói formával):
– Kedvelem Eddyt, mert nem csak önmagával foglalkozik.
– Nem csak Tora sebesült meg, amikor a vénember elsütötte a pisztolyt.

utána-, utána
Az utána igekötői és határozószói szerepet is betölthet, előbbi esetben egybeírjuk az igével. Példamondatok igekötőre:
– Gondolt egyet, és utánanézett ennek a dolognak.
– Nobu elsőként lépett az úttestre, s a tömeg utánahömpölygött.
– Az a lány olyan csinos, nem csoda, ha mindenki utánabámul.
– Gara utánaszaladt, hogy visszahívja, s mikor utolérte, utánanyúlt, és elkapta a karját.
Határozószóként, 'azután' jelentésben:
– Megfürödtünk a tóban, utána siettünk vacsorázni az étterembe.
– Jövő héten hazatérek, utána mehetsz Angliába.

való, -való
Ha a való egy mellékneves szerkezet része, akkor különírjuk:
– Kiderült róla, hogy mégsem égetni való boszorkány.
– Megpucolta a levesbe való zöldséget.
Amennyiben főneves szerkezet része, akkor egybeírjuk:
– Ott jön az a máglyáravaló, kérdezd meg tőle!
– Kivette a zacskóból a levesbevalókat.

jólesik, jól esik
A jólesik/rosszulesik szavakat akkor írjuk egybe, ha érzelmet fejeznek ki:
– Hihetetlenül jólesett nekem az elismerésed!
– Rosszulesik, milyen rideg vagy velem…
Ha valaki vagy valami szerencsésen vagy szerencsétlenül zuhan valahonnan (vagy zuhog), akkor különírjuk:
– Hű de jól esik az eső, csak úgy szakad!
– A fenyődísz olyan rosszul esett a földre, hogy összetört.

mindennap, minden nap
A mindennap szót határozóként, 'naponta' jelentésben egybeírjuk:
– Yamada mindennap virágot küld kedvesének.
– Mert senki mást, csak őt lestem mindennap a műterem ablakán keresztül.
Különírva a minden nap jelentése: 'mindegyik nap', 'minden egyes nap'. A nap ilyenkor a mondat alanya.
– Számomra minden nap felér egy ajándékkal.
– Minden nap egy új lehetőség a jobb életre.

előre, hátra
Ha az előre, hátra térbeliséget fejez ki, egybeírjuk a kapcsolódó szóval:
– Kócos haja előrehullt, ahogy nekitámaszkodott az oszlopnak.
– Egyre csak előrebámul, a város felhőkarcolói felé.
– Ápolt kezével hátranyúlt, és megsimogatta az alvó arcát.
– Hirtelen hátrafordult, kivillanó fogakkal rám nevetett.
Időbeliség esetén írjuk külön:
– Ez a boszorka előre tudja, mi fog történni.
– Előre féltem a választól, s nem alaptalanul.
– Az apja viselkedése hátra vetette a fejlődésben.

Vannak sokszor tévesztett szavak, melyeket minden mondatszerkezetben ugyanúgy kell írni:

hálószoba, telő hold
Ha az -ó/-ő képzős igenév (folyamatos mellénévi igenév) alkalmi jelző, akkor külön kell írni a jelzett szótól: dolgozó nő, kelő nap.
Amennyiben az igenév mint jelző nem folyamatot, hanem képességet, rendeltetést fejez ki, vagy ha a cselekvés határozóját jelöli, egybeírjuk a kapcsolódó szóval: hálószoba, védőnő.
Kivételt képez az egybeírás alól, ha a szerkezet valamelyik vagy mindkét tagja összetett szó: mutató névmás, szöggyártó gép.

vaskerítés, kovácsoltvas kerítés
Ha az anyagnévi jelzős szerkezetek mindkét tagja egyszerű szó, egybeírjuk, ha azonban egyik vagy mindkét tagja összetett szó, akkor külön:
– vaskerítés, de: kovácsoltvas kerítés;
– fémpohár, de: műanyag pohár;
– famarkolat, de: szantálfa markolat;
– selyemlepedő, de: pamutvászon lepedő.
(anyagnévi mozgószabály)

ázottkutya-szag
Van nekünk egy olyan mozgószabályunk, mely szerint ha egy eredetileg különírt szókapcsolathoz egy harmadik tag járul, az összetétel kötőjeles szerkezetté alakul:
– ázott kutya + szag = ázottkutya-szag
– sült alma + illat = sültalma-illat
– vegyes gyümölcs + lé = vegyesgyümölcs-lé
– étel + házhoz szállítás = étel-házhozszállítás stb.
(második mozgószabály)

nap, hold, föld
Saját égitesteink nevében csupán csillagászati vonatkozásban alkalmazzuk a nagy kezdőbetűt, egyébként nem erőltetjük, ezeket a gyakori szavakat a hétköznapi írásgyakorlatban kisbetűvel írjuk:
– A lenyugvó nap beszemtelenkedik az ablakon.
– Nemsokára a hold kerek képe mosolyog ránk odaföntről.
– Feldobna egy föld körüli utazás.
– Úgy éreztem, én vagyok az utolsó ember a földön.
Csillagászati vonatkozásban tulajdonnévként:
– A Hold a Föld körül elliptikus pályán kering.
– Évmilliárdok múlva a Nap vörös óriássá fúvódik.

mondd meg!
A sokszor helytelenül használt szavakhoz tartozik még a d-re végződő igék egyes szám 2. személy tárgyas ragozású rövid felszólító alakja, melynek személyragja egy d, vagyis a szó végére két d-t írunk. Igető: mond, E/2 felszólító mód: mondd, küld – küldd, áld – áldd, told – toldd, kezd – kezdd stb.
Példamondatok a felszólító módra:
– Dorian, mondd meg, mire volt ez jó!
– Itt egy levél, küldd tovább, szamár a végállomás!
– Áldd meg, Uram, ezt az ételt!
– Ezt a vásznat toldd meg még egy rőffel, úgy rendben lesz.
– Ez így nem jó, kezdd újra!

Idegen nevek toldalékolása:
Az idegen írásmódú nevekhez és szavakhoz a toldalékot általában a magyar nevekhez és szavakhoz hasonlóan kötőjel nélkül kapcsoljuk:
Balzackal, Billtől, Tonynak, Richcsel, Chrisszel, Ellentől, Smithszel, Sethhez, Trishsel, Bachhal, Forlané, Hawaiin, fanfictionök, e-mailben stb.

Idetartoznak a japán szavak, nevek is: sannal, niinek, neetől, Kikuchihoz, Noborutól, Nakadannal, senseijel, senpaiom, kouhaiban stb.

A kiejtett szóvégi a, e, o, ö toldalékoláskor megnyúlik:
Yamada + -val = Yamadával;
Versace + -nek = Versacének;
Kaname + -ék = Kanaméék;
Taka + -éktól = Takáéktól;
Nero + -ra = Neróra;
Hayako + hoz = Hayakóhoz;
Malmö + -ben = Malmőben; stb.

Ha azonban az idegen név vagy szó néma betűre végződik, vagy az utolsó hangot a magyarban szokatlan betűegyüttes jelöli, a toldalék illesztése kötőjellel történik: croissant-nal, show-ra, Loire-on, Bertrand-nal, Wesley-től, Mike-kal, Richelieu-höz, Tarot-t, office-szal, pendrive-ot stb.
Mindig kiejtés szerint toldalékolunk: skype-ol – szkájp + ol: szkájpol.

Kötőjellel kapcsolódik a kettőzött betűre végződő mind magyar, mind idegen tulajdonnevekhez az azonos betűvel kezdődő toldalék (tehát ha három azonos mássalhangzó kerül egymás mellé), így a név alapformája világosan megmarad: Kiss-sel, Will-lel, Mann-nak, Matt-től, Gibb-bel, Todd-dal stb.

WC-re megyünk, vagy vécére?
Mindkettővel jól járunk. ^^
– WC ~ vécé – egyenértékű alakok (a WC nagybetű, mivel az idegen water closet rövidítése, és ebben a formában megtartottuk);
– tv ~ tévé – egyenértékű alakok (a tv kisbetű, mivel egy a nyelvünkbe beépült szó, a televízió rövidítése, mint ahogy a tévé is);
– SMS ~ sms – mindkettő jó: nagybetűvel, mert idegen szavak rövidítése, és kisbetűvel a szokásjog alapján;
– CD ~ cédé – mindkét forma helyes: a compact discből lett CD eredetileg, és a fonetikusan leírt forma, a cédé szintén a szokásjog alapján;
– azzal ~ avval – ezek is egyenértékű alakok; az avval ritkábban használatos, ezért szokatlan lehet, de ugyanolyan helyes, mint az azzal.

Ikes igék
A köznyelvben régóta zajlik az ikes ragozás visszaszorulása, ma már nem is tekinthető hibának, ha valaki azt mondja: játszok egy órát a játszom egy órát helyett. Az igényes nyelvhasználó azonban a tisztán ikes igéknél továbbra is megtartja az -m végződést: eszem, iszom, alszom, nyugszom, mászom, dolgozom, fogódzom stb.

Számok
A helyesírási szabályzat nem tiltja, hogy írásunkban az alább hozottakhoz hasonló mondatoknál az egyszerűbb számok esetén is arab számokat használjunk betűk helyett, ez azonban nem túl elegáns megjelenítési forma. A szerző igényességét tükrözi, ha az egyszerűbb számokat kiírja betűkkel:
– Megbeszélték, hogy két nap múlva négykor találkoznak ugyanott.
– A fiú tizenhat éves volt, és már két éve dolgozott.

Egy egyszerű tőszámnévnek, valamint -s képzős egyszerű melléknévnek a kapcsolatát egybeírjuk: kéthetes, négyemeletes, tízszemélyes, harmincéves.
Ha azonban akár a melléknév, akár a számnév, akár mindkettő összetett szó, a kapcsolat számnévi tagját különírjuk a melléknévi tagtól: két hónapos, százötven emeletes, ötvenkét személyes, tizenhat éves.


Hármaspont
A három pont bárhol jelölheti a szövegkihagyást, a gondolat befejezetlenségét, illetve a szünettartást.
Szöveg elején:
– … hívják, hogy Tengu, őt nem nehéz felismerni - intett a nagyorrú gaijin felé, én meg bólogattam, mint akihez minden szó elért. (Itt a hármaspont nagyobb hiányzó részt jelöl, így utána szóközt teszünk, csak ezután közvetkezik a mondat további része.)
– …me! Kaname! Nem hallod, hogy szólongatlak? (Ebben az esetben egy kevés konkrét rész hiányzik az első szóból, a hármaspont tehát szóköz nélkül illeszkedik a betűkhöz.)

Szöveg közepén:
– Vak voltam… de csak voltam. (Itt a három pont beszédszünetet jelöl, szóköz nélkül tapad az előtte álló szóhoz.)
– Kicsit feljebb a jobb könyököt … figyelem, koncentráció és belső … elméd tükre – okított az öreg senseiem, én pedig a felét nem is hallottam szavainak. (Itt mindkét hármaspont nagyobb szövegkihagyást jelöl, előtte is, mögötte is szóközt hagyunk.)

Szöveg végén:
– Moloch sosem jön ide védelem nélkül, és ha a grondiac tényleg testőr…
– Most mintha egyenesen idenézne… Jaj, mitévő legyek…

Ha a hármaspontot egy másik írásjel (vessző, kérdő- vagy felkiáltójel) követi, nem teszünk közéjük szóközt, a szó, a hármaspont és az írásjel egymáshoz tapad:
– Te szemtelen kis…!
– Még akkor is, ha…?

Ha azonban az előtte álló szóhoz tapadó hármaspontot nem írásjel, hanem egy másik szó vagy megszakított szó másik fele követi, a hármaspont után szóközt teszünk:
– Talán ha… esetleg… mindhárman eljönnétek…
– A sza… szamuráj küldte?

A tagmondathatárra eső elhallgatást jelző három pont után ki lehet tenni a vesszőt:
– Nem értem…, miért…, miért történik ez velem…
Ilyenkor a vessző mindig a hármaspont mögött áll, sohasem előtte!
Mivel itt nem szigorúan előíró jellegű írásjelhasználatról van szó, a vessző el is hagyható, a szerzőtől függ, kiteszi-e vagy sem.

A hármaspont nem helyettesíthető két ponttal sem mondat közben, sem a mondat végén!

…! vs !…
Mindkettő helyes. A felkiáltójel előtti hármaspont (…!) a mondat befejezetlenségét jelöli, míg a felkiáltójel mögötti (!…) a szöveg töredezettségét.
– Te kis…! Ne mondd, hogy…! Hogy az a…! (befejezetlen mondatok)
– Hé-hé, ez már úgy hangzik, mintha csodálnám az ősembert!… Lehet, hogy úgy is van… De én nem csodálhatom őt!… Pedig… kár tagadni már mindent. (szövegtöredezettség)

Kérdőjel esetén ugyanez a helyzet:
– Elküldted a…? Szóval ez egy…?
– Tényleg?… Hogy tehettél ilyet?… Nem hittem volna rólad…

A hármaspont gyakorisága egy történetben a szerzői stílus része, tehát mindenki annyi hármaspontot használ az írásában, amennyit akar. Azonban sűrű alkalmazása fölösleges, a rengeteg három pont igen zavaró lehet az olvasó számára, módjával használjuk tehát ezt az írásjelet.


VESSZŐK

És akkor jöjjenek a gonosz vesszők… vagy azok hiánya. Mikor kell és mikor nem? Sokan talán legyintenek, hogy á, ezek csak hülye vesszők, azonban ne feledjük: egyetlen vessző kitétele, eltolása vagy elhagyása megváltoztathatja egy egész mondat értelmét! Akárhogy is, a vesszők használata hozzátartozik a helyesíráshoz. Lássuk tehát a gyakran rontott eseteket:

Tagmondathatáron mindig kitesszük a vesszőt, akár van kötőszó, akár nincs:
– Tudod, mit? – Tudod (azt, hogy) mit?
– Fogalma sem volt, látja-e még a fiút valaha. – Fogalma sem volt (arról, hogy) látja-e még a fiút valaha.
– Mire lemegy a nap, készen lesz a vacsora is. – Mire lemegy a nap, (addigra) készen lesz a vacsora is.
– Mielőtt elindult volna, megmosta az arcát. – Mielőtt elindult volna, (azelőtt) megmosta az arcát.

Össznépi tévedés, hogy minden kötőszó előtt mindig van vessző. Általában kell, de nem mindig. Az illetve, valamint, továbbá, sőt, azaz, avagy, vagyis szavak elé kivétel nélkül, minden esetben kötelező kitenni a vesszőt, akárcsak páros kötőszavak esetén (Vegyél a piacon vagy körtét, vagy almát, valamint zellert is, és répát is!).
Halmozott kötőszavak közé viszont legtöbbször nem teszünk:
– Ne aludj el, mert ha nem vagy ott időben, nélküled indulunk.
– Honvágya a tengerhez húzta, de mert szerette a fiút, vele maradt.
– És csak hogy tudd: sosem kellett más.
– De ha itt nem lehetne, lenne hol aludnia?

Az ahelyett hogy, anélkül hogy, aszerint hogy stb. szókapcsolatoknál sem kötelező kitenni a vesszőt a hogy előtt, használatának helye fakultatív, vagyis a szerzőtől függ, melyik tagmondathoz szánja a szókapcsolat első tagját.
– Már megint ábrándozol, ahelyett hogy dolgoznál.
– Már megint ábrándozol ahelyett, hogy dolgoznál.
– Már megint ábrándozol, ahelyett, hogy dolgoznál.
Mindhárom mondattípus alkalmazható.

További példák, amikor nincs vessző a kötőszó előtt:
– Persze hogy törődöm veled!
– Hát persze hogy Kana is ott lesz, hol lenne?
– Összesen négy órát ha aludtam.
– Egész nap talán ha ketten tévedtek be a boltba.
– Azt kell hogy mondjam, Erik kitűnő munkát végzett.
(A kell hogy szerkezetes mondatoknál fakultatív a hogy előtti vesszőhasználat, amennyiben a kell előtt igekötő áll: el kell[,] hogy nézd nekem. Ha azonban nincs előtte igekötő, nem teszünk vesszőt: azt kell hogy mondjam. Ha a hogy után igekötő áll, a vesszőt mindig kitesszük: mégis kell, hogy visszamosolyogj.)

A mint mint…
Ha a mint hasonlítást jelöl, a vesszőt mindig kitesszük elé:
– Kettő több, mint egy.
– Szürke ruhájában is olyan volt, mint egy tündöklő virág, mely pazar színeivel rabul ejti a szemet.
Ha a mintes szerkezet a mondatban állapothatározó szerepét tölti be, illetve ha fokozó szerepű, nem kell vessző:
– A békés troll mint irdatlan hegyomlás tornyosult fölötte. (hegyomlásként)
– Erre járok nap mint nap, mégsem vettem észre soha. (naponta)
– Tegnap több mint egy órát vártam rád. (fokozó szerep)
– Ez több mint felháborító! (fokozó szerep)

Megszólítás
A megszólítást vesszővel választjuk el a mondat többi részétől, akár a mondat elején, akár a végén áll, akár a mondat közepébe ékelődik:
– Anyám, ha szeretsz egy kicsit, veszel egy csónakot.
– Yuki-san, neked hoztam ezt a sálat.
– Köszönöm, ez kedves tőled, Aki-kun.
– Gyorsan mondd, fiam, sokan vannak.
Néha akadnak kivételek is, például ha az indulatszó beépül a mondatba, ilyenkor nem kötelező a vessző:
– Na elnök úr, hát kellett ez?

Na és no (és egyéb mondatszók) után tehát a vessző elhagyható, kitételét a szerző határozza meg, attól függően, milyen hangsúlyt szeretne a mondatban, szándéka-e a szünettartás a na vagy no mögött:
– Na de miért nem kérdezted meg?
– Na, de miért nem kérdezted meg?
– Na jó, akkor majd holnap.
– Na, jó, akkor majd holnap.
– No akkor menjünk!
– No, akkor menjünk!
Mindegyik mondat rendben van. A vessző kitételétől függően más lesz a szavak üteme, hangsúlya. Mondd ki a mondatokat vesszővel és anélkül! ^^

Vessző az és, s, meg, vagy előtt
Az az alapszabály mindenki előtt világos, hogy felsorolás esetén nincs vessző fentiek előtt, ha azonban új tagmondatot vezetnek be, akkor kell a vessző. Ez így egyszerűnek tűnik, ám a mindennapi írásgyakorlatban sokszor nehéz eldönteni, kitegyük-e az írásjelet, vagy sem (itt például vessző van a vagy előtt, mert a hátravetés miatt hiányos tagmondat jött létre). Ha szeretnéd elsajátítani a helyes használatot, íme, helyesírási segédletünk utolsó részeként egy tucat idevonatkozó szabály:

Nincs vessző, ha
1. az állítmányoknak nincsen vagy csak alanyi bővítményük van a mondatban (Állt és nézelődött.);
2. az állítmányoknak csak közös bővítményeik vannak (Megunja és leveti az egyenruhát.);
3. két névszói állítmány található mondatban, és csak az egyiknek van bővítménye (A haja barna és vállig érő.);
4. az igei állítmányoknak vannak ugyan külön bővítményeik, de az alanyon kívül közös bővítményük is van, és az az állítmányok után áll (Zoli nagyon komolyan fogta fel és kitűnően oldotta meg a feladatot.);
5. az állítmányoknak vannak ugyan külön bővítményeik, de azok azonos módon kapcsolódnak az állítmányokhoz, azaz párhuzamos szerkezetet alkotnak (János kávét ivott és süteményt evett.).

Ki kell tenni a vesszőt, ha
1. az igei állítmányoknak nincs ugyan külön bővítményük, de az igék bővítési lehetősége eltérő, különböző vonzatokkal rendelkeznek, s ezekkel kiegészíthetők (Bement [a boltba], és megvette [a könyvet]);
2. egyik vagy mindkét állítmánynak az alanytól különböző, külön bővítménye van (Leült mellé, és megfogta a kezét.);
3. a második tagmondat hiányos (A király lejött a lépcsőn, és a főúri rendek mind.).

Fakultatív a vesszőhasználat, ha:
1. az igei állítmányoknak eltérő és közös bővítményük is van, és a közös bővítmény az állítmányok előtt áll (Attila könyvborítókat tervezett[,] és illusztrált képekkel.);
2. az állítmányoknak külön bővítményük van, de a közös alany a mondat végén áll (Hosszú ideig futottak[,] és alaposan megizzadtak a versenyzők.);
3. az állítmányoknak külön alanyuk van, de van egy vagy több közös bővítményük is (A tanár feladta[,] és a tanulók megírták a házi feladatot.);
4. a mondatrészek mellett tagmondat is szerepel (Hoztam almát, tejet(,) és amit kértél.).


Ha írás közben valamiben bizonytalan vagy, de nincs kéznél a szótárad, vagy alapból előnyben részesíted a hálót, használd bátran az MTA online helyesírási programját: helyesiras.mta.hu, vagy kérdezz nyelvészeinktől: e-nyelv.hu. Mindkettő remek segítség. :-)
Akinek a témában észrevétele, kérdése akad, de nem menne az oldalnál messzebbre, szeretettel várjuk a fórumon, az erre a célra létrehozott topikban: itt. Ha tudunk, válaszolunk. ^^


A szabályokat összeterelgette: Shunsuke
Források: AkH., OH. 2006., e-nyelv.hu


Megjegyzés: Néhány helyen szó szerint idéztem az e-nyelv.hu-n olvasottakat, ez az irodavezető írásos engedélyével történt.